A válsághullámok egymást érik országon belül és az országok között. A leggazdagabbak és a legszegényebbek közti ellentétek látványosan növekednek, amit még fokozhat a klímaváltozás a klímaváltozás kárvallottjainak népvándorlással fenyegető káosza. Ha az ellentétek összeadódnak, akkor kialakulhat a válságok cunamija amelyet a rendelkezésre álló nemzetállami eszközrendszerrel már nem lehet kezelni. Új látásmódra, új paradigmára van szükség!

Az alábbi esszé megoldásokat próbál felvázolni, mivel viszont ez időben változó, összetett problémahalmaz, ezért úgy kell felfogni, mint egy olyan térképet, amit a tájfutók használnak; vannak rajta részcéloknak megfelelő érinteni szükséges „állomások”, de az odavezető utak, az állomások érintésének sorrendje és a versenyidő (aminek nagyságrendje lehet 5-15-25 év is) nincs meghatározva; ezeket nehéz megjósolni.

A legeslegfontosabb cél a földi élet sokszínűségének a megőrzése, hiszen vallási oldalról ez a lényege a Teremtésnek, materialista oldalról pedig az evolúciónak. Arra kell tehát keresni a választ, hogy miképpen biztosíthatjuk a biodiverzitást, vagyis a növények-állatok faji sokszínűségét, valamint ezzel szoros összefüggésben miképpen őrizhetjük meg a legkülönfélébb emberi civilizációk eredményeit? A válaszadáshoz ki kell lépnünk a szubjektív nézőpontunkból és meg kell próbálnunk belehelyezkedni egy globális, „Isteni látószögbe”, mert a tárgyalt téma bolygónk egészére vonatkozik. El kell tehát hagynunk nemcsak a nemzeti, de az emberi, az ember-központú szempontokat is.

A célok:

• A földi élővilág és benne az ember túlélése érdekében megőrizni a biodiverzitást.
• Elkerülni a háborút.
• Elkerülni amennyire lehet a népességrobbanást.
• Elkerülni amennyire lehet a népvándorlást.
• Ezeknek a céloknak a biztosításához egy rugalmasan alkalmazkodni képes, válságálló, világrend kialakítása.
• Az „Isteni látószög” szerinti Geocentrikus világrend nemcsak átfogja a Földet, hanem meghaladja a kétdimenziós látásmódot; vagyis nem vesz tudomást az országhatárokról, hanem 3D-ben, a bolygó egészével foglalkozik, beleértve a digitális szférát is.

1.) FORDÍTOTT REZERVÁTUM:

Mivel az emberi faj lélekszáma ugrásszerűen nő, ezért a biodiverzitás fenntartása érdekében korlátok közé kell szorítani a terjeszkedését - szó szerint korlátozni! Eddig a fajgazdagságában dúskáló területekből alakítottak ki természetvédelmi területet, de a jövőben meg kell fordítani a dolgot: az embert kell „rezervátumba” helyezni, ezzel egyszerre védve a természet élővilágát és az embert saját magától, a saját telhetetlen mohóságától. Ebben a vonatkozásban érthető módon a tömegturizmus visszaszorítása merül fel elsőként, de ennél többről van szó: az emberek a ritkán lakott területekről a „klímaválság-álló város-régiókba” való spontán és fokozatos bevándorlásáról is.

A Homo Sapiens azért tudott kifejlődni, mert eszével és együttműködési készségével jobban tudott alkalmazkodni a természeti és éghajlati változásokhoz, mint például a neandervölgyiek. Csak most annyi a különbség, hogy az emberiség, kihasználva a klíma-változás szükséghelyzetét, maga állíthat magának korlátokat, állíthat fel magának „karantént”, amelyhez alkalmazkodnia kell a hosszú távú természeti és civilizációs túlélés érdekében.

Márpedig az ipari és fogyasztói társadalom által megsebzett, kizsigerelt természet egyetlen orvossága a regenerálódás: a természeti környezet békén hagyása!

Kezdésként tabuként kell kezelni az olyan őserdőket, sivatagokat, tengereket, vagy a parlagon maradt földeket, amelyek nem állnak mezőgazdasági, illetve bányászati használat alatt. Aztán innét kiindulva kell majd egyre növelni a védett, vagy egyenesen „vissza-vadítandó” zónákat, ami együtt jár az egyre növekvő emberi faj egyre inkább zsugorodó életterével. Egészen addig a pontig, ameddig az egyensúlyi állapot be nem áll természeti és mesterséges környezet között, vagyis amikorra már semmi sem fenyegeti a bolygó gén-, és biodiverzitását.