4.) AZ ÉLETMÓDVÁLTÁS KÉNYSZERE
Ahhoz, hogy az emberiség ne élje fel a bioszférát arra van szükség, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a lehető legtöbb ember életmódot váltson, méghozzá a lehető legkisebb társadalmi megrázkódtatás árán.
A megoldás kulcsát a sok „iparszerűen működő embergép”, vagyis a megastruktúrák szétszedésében kell keresni. A helyi körülményekhez alkalmazkodó, de profitot termelő mechanizmusok kialakítása hozzájárul a korlátlan növekedést hajszoló kapitalizmus féken tartásához. Szó sincs tehát a kapitalizmus megszüntetéséről, ugyanakkor korlátozni kell a növekedés hajszolását például az „egygenerációs karrier-elv” bevezetésével. Meg kell szüntetni a tőke, illetve a földbirtok automatikus örökölhetőségét apáról fiúra.
Az alapelv az, hogy az a személy élvezze a piaci siker gyümölcseit, aki megdolgozott érte.
A vagyonából életében természetesen támogathatja a gyermekeinek tanulmányait, vásárolhat a családjának házat és más személyes tulajdont, amit örökölhet is a feleség, a rokonság, de sem a vállalkozását, sem a tőkéjét nem örökítheti tovább. A vállalat/vállalkozás tulajdonjoga visszaszáll a társadalomra, és az elhunyt tulajdonos helyét pályázat útján kell betölteni. A pályázaton, amelyen az utódok is indulhatnak, a szakmai kompetencia lesz a döntő szempont. Ami a pénzeszközökben tartott örökséget illeti, az - a befolyó adók mellett - bekerülne egy olyan központi pénzügyi alapba, amelyet a Bolygóügyi Tanács felügyel és amiből a Föld egész lakosságát ellátják a Feltétel Nélküli Alapjövedelemmel. A cél az, hogy az élethossziglan járó, biztos megélhetést nyújtó alapjövedelmet kizárólag a felnőttek kapják, tehát a gyerekek száma ne befolyásolja az alapjövedelem nagyságát: ilyen módon elkerülhető lenne a további nemkívánatos népességnövekedés!
Az alapjövedelem tisztes megélhetést nyújtana minden embernek, aki a kapott pénz révén életben tartaná a piacgazdaságot, vagyis nem volna szükség a centralizált nemzetállamhoz kötődő virtuális jegyrendszer bevezetésére. Aki, valamilyen oknál fogva, nem érné be az alapjövedelemmel az munkát és/vagy olyan szociális, közhasznú társadalmi munkát vállalna (ez utóbbiért nem pénzt, hanem például transzkontinentális útlevelet, utazási szabadjegyet kapna a családjával együtt, vagy „újrahasznosított” nemesi rangokat, a végzett munka arányában: báró/nő, gróf/nő, hercegi/nő címet… stb.)
Ami a munkát illeti, ne felejtsük el, hogy a következő évtizedekben rengeteg állás szűnik meg a robotizáció miatt, viszont például a klímaválság okozta tengerszint-emelkedés miatt nagy építkezésekre; nemcsak gátrendszerek, hanem „szivacsvárosok” „tartalékvárosok” kiépítésére lesz szükség, amelyek sok új munkaalkalmat nyújtanak.
Arra a kérdésre, hogy hol a helye az embernek a robotok és a mesterséges intelligencia korában arra Hankiss Elemér úgy válaszolt, hogy a digitális, szintetikus tudattal szemben az ember axiómája: minden, ami NEM mechanikus, NEM algoritmushoz köthető, vagyis amihez személyes érdeklődés és akarat szükséges.
A mesterséges intelligencia behatolása a munka világába azzal jár, hogy a munkaerő főként a következő „résekbe” szorul vissza: 1.) a probléma-megoldó; szakképzettséget és egyszerre bizonyos kézügyességet kívánó munkák, mint amilyenek a víz-, gáz-, és villanyszerelés, kertészkedés, fodrászat, gyerek-, és idősgondozás stb. 2.) a kreatív, stratégia-alkotó intellektuális munkák és művészeti tevékenységek.
Mivel mindenki egzisztenciális biztonságban érezheti majd magát, ezért pusztán a nélkülözések miatt senki nem kényszerül elhagyni az otthonát és ne felejtsük el a fő cél még mindig a népvándorlás megakadályozása!
Ezenfelül, ráadásként, jelentékeny mértékben csökkenhet a bűnözés is.
A bűnözés további csökkenéséhez hozzájárulna nemcsak a mesterséges intelligenciával feljavított digitális kontroll, hanem a bűnözői alvilág és a korrupt politikusok lopott pénzeinek gyűjtőhelyének számító offshore bankok és „offshore paradicsomok” végérvényes felszámolása is.
