Széky János
2024. július 28. - PARAMÉTER
"A kormányzati munka két hagyományos fő területe – a gazdaság- és külpolitika – Magyarországon mindinkább kudarctömeg. Logikus tehát, hogy amikor a kormányfő ezekről értekezik, a cél nem az, hogy elmondja, milyen tények és helyzetek ismeretében próbál minél jobb döntéseket hozni a köz szolgálatában, hanem hogy a híveknek bizonyítsa önnön zsenialitását, és igazolja az ország – a köz – számára káros döntéseit.
Lényeg, hogy a világról keveset tudó hívek és az eligazítást kívánó kliensek zárt logikájú, komplett világértelmezést kapjanak sok ellenőrizhetetlen információval, amiből kiderül, a Főnöknek miért van igaza.

És valóban, mély elismeréssel kell adóznunk Orbán (és a stáb) szellemi teljesítményének, ahogy vágyálmokból, hazugságokból, tények elhallgatásából, eltorzításából, önkényes átkeretezéséből (összefoglalva: kamuzásból), elvek szándékos elfeledtetésével vagy épp ellenkezőleg, addig nem ismert elvek improvizálásával most szombaton, Tusnádfürdőn megint egy teljes lehetséges világot rakott össze.
Segítségére volt ebben az Európai Unió kihasználható működési gyengeségeinek és a nyugati politikusok korlátainak alapos ismerete (évtizedei voltak rá, hogy éles szemmel regiszrálja őket – amire az ellenzék nemigen volt képes vagy hajlandó). Itt nincs szükség kamuzási műveletekre, ahogy a nyugati világon végigsöprő posztmodern balos – a másik oldal egyszótagos címkéjével: woke – hullám kritikájában sem.

A bőség zavarával küszködünk, úgyhogy maradjunk csak egyetlen szónál. Ami a címben van. Az MTI összefoglalása szerint: „A kormányfő a felsorolás hetedik pontjában kifejtette: a háború felfedte azt a tényt, hogy a világ jelenlegi legnagyobb problémája a Nyugat gyengesége és szétesése, valamint az a nyugati média által közvetített narratíva, hogy Oroszország és az általa képviselt veszély a világ legnagyobb veszedelme.
Ez tévedés, Oroszország egy hiperracionális vezetés alatt álló ország, ami így érthető és kiszámítható, ellentétben a Nyugattal, amelynek viselkedése nem racionális és nem kiszámítható.”
Amivel Orbán azt akarja mondani, hogy Putyin nagyon okos, a Nyugat pedig kollektíve nem viselkedik észszerűen és nem kiszámítható. Az állítás mindkét fele igaz. Csak. Csak.
Putyin okos, amellett tökéletesen racionálisan cselekszik a saját felismert érdekét követve, s nem zavarja ebben sem az erkölcs, sem a jog. Irányítja a rablást, gyilkol és terrorizál, Úgy működik, mint minden jobb maffiafőnök – és végül is ő a világ legnagyobb maffiájának feje.
A saját szempontjából teljesen észszerű, amit hadserege Ukrajna ellen elkövet, a területfoglaláson túl a nők megerőszakolása, a polgári lakosság kirablása, a gyerekek deportálása és orosszá nevelése (ami kimeríti a népirtás fogalmát), a hadifoglyok kínzása és éheztetése, a kijivi gyermekkórház rakétázása. Csak hát itt nem a Kreml és szolgái szemszögéből vélelmezett észszerűség az egyetemes mérce.

A Nyugat pedig már csak azért sem viselkedik észszerűen és kiszámíthatóan, mert mint cselekvő és gondolkodó alany nem létezik. Ellentétben a tusnádi szónok ostoba hazugságával, miszerint „a Nyugat azt gondolja, hogy nemzetállamok nem léteznek többé”, az Oroszországi Föderáció elleni és Ukrajna melletti egységes és hatékony fellépést éppen az akadályozza, hogy az integrációkon (EU, NATO) belül minden nemzetnek, minden államnak, illetve minden nemzeti kormányzatnak valamennyire mások az érdekei, prioritásai s lehetőségei.
Orbán arról bölcselkedik, hogy az agresszió áldozatává lett Ukrajna éppen úgy önvédelmi háborút vív, mint az agressziót elkövető birodalom. Ez persze tartalmában és szándékában semmi más, mint az információs hadviselésben alkalmazott orosz stratégia: a Nyugat orosz értelmezés szerint hitszegésével indokolni a támadást, és elhomályosítani, elfeledtetni a tényt, hogy igazság egyáltalán létezik.

Úgynevezett békemissziójának az az egyetlen értelmezhető szándéka, hogy valakik kényszerítsék rá az Ukrajna nevű szuverén országot – aminek persze nincs joga a „nemzetállami” létformához –, hogy józanodjon ki, nyugodjon bele az ellene elkövetett bűnökbe, és mondjon le elrabolt területeiről. (Jut eszembe: vajon belegondol-e Orbán, hogy ha megvalósulna vágyálma, és Közép-Európa lenne a nemzetállami, azaz nacionalista újjáéledés terepe, az milyen következményekkel járna a magyar nemzetre nézve?) Európa „észhez térése” pedig az lenne, ha Ukrajna kapitulációját szorgalmazná.
Ha pedig véget ér a háború – nyilván az ő kívánalmai szerint – akkor „olyan világrendszerváltozás jön, amire 500 éve nem volt példa”. Nincs kizárva. De ha ez olyan világot jelent, ahol nincsenek tények, az agresszornak és bűnözőnek ugyanúgy igaza lehet, mint az áldozatnak, ahol nincs észlelhető különbség jó és rossz között, sőt ezt számonkérni őrültség – akkor köszönöm, nem kérek belőle."
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.