Olimpia/Háború

A jelenlegi olimpiai mozgalom ugyan hivatkozik a dicső előzményekre: az ókori Hellász versenyeire, az 1896-ban felélesztett, amatőr módon megrendezett, amatőrök részvételével lezajló leginkább a Világkiállítások mellékrendezvényeként elkönyvelt olimpiákra, de az eseménnyel kapcsolatos máig ható innovációt Hitler hajtotta végre az 1936-os berlini olimpiával. A háttérben a nácizmust megalapozó, de félreértett darwinizmus állt, miszerint az (isteni közbelépés nélküli) Evolúció a „fajok harcának” eredménye… Holott a túlélést nem ez, hanem a környezeti feltételekhez való alkalmazkodási, adaptációs képesség határozza meg! De a náci fogantatású olimpián az ideológiai érdeknek megfelelően a nemzetállamok vetélkedése került a középpontba: a nemzeti/faji kiválóság, felsőbbrendűség felmutatása. Az olimpiai mozgalom egyszerre „bábozta el” a nemzetállamok közti háborút és motiválja azóta is a fiatal generációkat a sportos életmód kultiválásával, a harcedzettség fokozásával az igazi háború sikeres megvívására.

A „létjogosultság” rögeszméje

Amikor egy állam elsődleges célja nem az alkotmányosság kereteinek fenntartása, nem a lakosság életszínvonaláról való gondoskodás, akkor beszélhetünk általában egy ideológia által vezérelt Hadiállamról. Az akár jobboldali, akár baloldali hadiállam - a sokszorosan megcáfolt szociáldarwinizmus szellemében - a világfolyamatokat élethalálharcnak írja le. „Orbán egyszer azt mondta: egy japán biztosan azt gondolja, hogy japán ember mindig volt, van és lesz, japánok nélkül nem lehet elképzelni a világot. Ezzel szemben a magyar egy kisebb nemzet, mint a japán, ezért az a gondolat motoszkál bennünk, hogy a világot, az emberiséget Magyarország és a magyarok nélkül is el lehet képzelni, „visszatérő rémálmunk”, hogy egyszer megjelenik a Jóisten Magyarországon, megkérdez minket, mi végre vagyunk a világon, és ha mi nem tudunk válaszolni, kihúz minket a nagy könyvből, ahova a nemzetek vannak felírva.”(„Visszatérő rémálmunk, hogy egyszer megjelenik a Jóisten Magyarországon” - 444.hu, 2019. december 5.)

A Hadiállam az identitását az isteni akarat és az „erősebb jogából” eredezteti, mondván: „vagy mi győzünk, vagy ők!”. Vagy az árja faj, vagy a nem-árják; vagy a vallásosak, vagy a hitetlenek; vagy a putyini Oroszország, vagy az elfajzott (Nyugat-felé forduló, „árulóvá vált”) Ukrajna; vagy az izraeliek, vagy a muszlimok…

Ez az ostoba logika pusztító háborúhoz, de legalábbis diktatúrához vezet.

Fordulópont?

Paradox módon azok a konzervatívak, akik szerint az ember Isten által teremtett különleges élőlény; a „Természet feje”, ugyanakkor lelkesen elfogadják, hogy az ember - a területüket védő állatok módjára – territoriális élőlény. A „territórium” a történelem során sokféle volt: törzsi szállásterülettől kezdve a királyságokon, birodalmakon át az Olimpián egymással vetélkedő modern nemzetállamokig.

Ugyanakkor a 21. század egyre erősebb alapélménye a globalizmus. Nemcsak a közlekedés, a kereskedelem, az életmódminták váltak egyre globalizáltabbá, hanem a „pillangóhatás” révén a világ túlsó felében zajló események (nyersanyaghiány, háborúk, migráció) kihathatnak a mi közvetlen életkörülményeinkre is. Amennyiben felülkerekedik a józan ész az embereken egy olyan új világszemlélet terjed el, amely szakít a kétdimenziós, földfelszíni határok ide-oda tologatásának koncepciójával és lehetővé teszi a háromdimenziós világlátást: a Föld egységes bolygóként való szemléletét!

Az jelentene fordulópontot, ha egyre többen felismernék, hogy az emberi faj túlélése nem a háborúk kimenetelétől függ, hanem a bioszféra változásaihoz való rugalmas alkalmazkodástól.

Azt kellene megérteni, hogy nem a „győztes” emberi hatalomtól függ a bioszféra, hanem ellenkezőleg: a szárazföldi/tengeri növény- és állatvilág sokszínűségétől és egészségétől függ az emberi civilizáció, az Ember léte!