Az a prűd maradiság, ami egyszerre jellemzi a putyinista pravoszláv egyházat, az egyesült államokbeli trumpista szélsőséges-protestantizmust, az orbánista „családvédő” kormányt és az „istentelen” Nyugat ellen szent háborút folytató iszlamistákat, most az alábbi törvényeket hozta magával Afganisztánban: a tálibok a „bűn elleni küzdelem és az erények előmozdítása” érdekében egy 114 oldalas törvénykönyvben szabályozták a férfiak és nők közti viszonyrendszert. Annak érdekében, hogy elkerüljék a „Gonosz kísértését” a tálib hatóság „okfejtése szerint a női hang intimnek számít, azaz csakis családi, vagy baráti körben hallható. Ezentúl tilos a nyilvános szavalat, felolvasás vagy éneklés is. A nőknek tilos olyan férfiakra ránézni, akikkel nem állnak rokoni, vagy házastársi kapcsolatban és ugyanez fordítva is tilalmas” (Euronews, 2024. augusztus 25.)

Bár első pillanatra barbárnak és távolinak tűnik a rendelkezés, de valljuk be, hogy a mi kultúránkban is előfordul a férfiakra csak a szeme sarkából rápillantó, pirulós, szemérmes lány ideálja, vagy az asszonyt hallgatásra kényszerítő, netán tettlegességig fajuló férfisovinizmus.

Sőt, miközben civilizációk és istenhitek születtek és tűntek el a maradiság itt kísért évezredek óta Európában. Az ókori Rómában például az időszámítás előtti harmadik évszázadtól kezdődően egyre divatosabbá vált az elit körében a görög kultúra. „A legkülönbek, a „jó társaság”, a Scipiók köre, fenntartás nélkül görögpárti volt. Politikai és társadalmi ellenfeleik viszont gyűlölték a görögöket; ezek közt Cato a legkimagaslóbb egyéniség. A görög szellem ellen felhozta mindazt az érvet, amelyet a maradiság fel szokott hozni a magasabb rendű új iránt: az erkölcstelenség, vallástalanság, nemzetietlenség és egészségtelen elpuhultság vádját. A maradiság fegyvertára mit sem változott az évezredek folyamán.” (Szerb Antal: A világirodalom története, Magvető 1989 – 79. old.)

Az a bizarr érzésünk támadhat, hogy a prűd maradiságnak nincs köze a vallásossághoz. Isten csak ürügy. A Bibliában sehol nem található „családbarát-elv” egyszerűen csak egy fedősztori annak érdekében, hogy a tekintélyen alapuló társadalmat a családon belül alapozza meg az akármilyen vallást követő konzervatív kurzus.

Azért emelik piedesztálra a férfi-nő közötti házasságot, mert a mindenkori egyházi és állami hatalom érdeke a sok gyerek születése, a sok leendő hívő, adózó és katona „kitermelése”. És ugyanilyen érdeke az apai tekintély erősítése, kultiválása, hogy a felnövő nemzedéket engedelmességre idomítsák, amitől aztán a háborús ínséget átvészelni képes családok, illetve önfeláldozó „katona-anyag” jöhet létre.

Isten, ha létezik, nem érdeklődik a hálószobai titkok és a primitív moralizálgatások iránt. A Teremtő, a Világegyetem Ura nem lehet erkölcscsősz, hanem maga a szétáradó Élet és Etika!