„Harag és elfogultság nélkül” (Tacitus)

Károlyi Mihály

Az a ritka magyar politikus, akire nem volt jellemző a korlátolt kisnemesi/dzsentri sovinizmus. Nyugatbarát volt, tehát egyenjogúságot követelt minden rendű és rangú magyar, minden magyar és nem-magyar anyanyelvű állampolgár közt… ráadásul földosztást! Elképzelhető, hogy mennyire gyűlölték a magyar úri kiváltságokat foggal-körömmel védő konzervatívok! Egy évvel a világháború kitörése után, 1915-ben már azt javasolta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kössön különbékét az antant hatalmakkal, hogy elkerülje az államalakulat beláthatatlan következményekkel járó szétesését, de ezért az állítólagos „defetista-békepárti hazaárulásáért” karaktergyilkos kampány indult ellene, amely mind a mai napig rányomja a bélyegét a megítélésére.

Kun Béla

Az első világháború pokla után, amelyben milliók haltak meg értelmetlenül felmerült a kérdés: hogyan tovább? A régi monarchikus formákat elsöpörte a népharag és kétfajta megoldás kínálkozott: vagy létrehozni a királyságok romjain a nemzetállamokat, vagy megszüntetni minden olyan határt és szociális különbséget, amely egyáltalán háborús ellentéthez vezethet. A kommunisták által hirdetett internacionalizmus a világbékét ígérte - idealista módon. Viszont tény, hogy a versailles-i és a trianoni békediktátumot csak két ország nem fogadta el: Szovjet(magyarul: önigazgató tanács)-Oroszország és Tanács-Magyarország. Ugyanakkor nem sikerült az áttörés Németországban: leverték a megalázott és szociálisan is kiszolgáltatott német nép felkelését. A kapitalizmus győzött, a „burzsoázia” (= a nagytőke) rájött, hogy a nacionalizmus szabadjára engedésével lesz képes kihúzni a proletárforradalmak méregfogát.

Kun Béla ellentmondásos szerepét ezekben az ellentmondásos összefüggésekben kell értelmezni.

Orbán Viktor

Az orbáni konzervativizmus nem más, mint a magyar kisnemesi/dzsentri soviniszta hagyomány folytatója… ezért olyan ismerős. Ugyanakkor ez az attitűd keveredik a nagyhatalmak: az Osztrák-Magyar Monarchia „kurucos”, a Szovjetunió „kádári”, majd az Európai Unió rafinált, össznépi összekacsintós lehúzásával…

Magyar Péter

Magyar szerint ezekben a válságokkal terhes időkben Orbán nem játszhatja tovább kisded politikai játékait. Tábort kell választania, mert a „szuverenitás és semlegesség” egy nyersanyagban és munkaerőben szegény kis ország számára, mint amilyen Magyarország csak önámítás. A megoldás a nemzeti öntudat megőrzése mellett az európai normák és polgári identitás elfogadása.

Látnivaló, hogy Magyar Péter józan és felelősségteljes irányvonalától olyan orbánista-populisták, mint Kövér László - akiknek lételemük a harag és az elfogultság – dührohamot kapnak. Pontosan ezért a mérgező negatívizmusáért az orbánizmus a Történelem szemétdombján fogja végezni!