Már nem kell hozzá sem kínai típusú digitális megfigyelő állam, sem izraeli kémszoftver, hogy a marketingesek és a titkosszolgálatok beazonosítsák az embert és kiszámítsák előre, hogy mit akarhat és hogy mit fog tenni a jövőben!
„Itt már nem arról van szó, hogy kiderül, mit tettél tavaly nyáron, mikor szívtál utoljára füvet, hanem arról, hogy kiderül, mit érzel, mire gondolsz, milyen a DNS-d, és a járásod alapján hogyan tudnak kiszúrni bárhonnan egy tömegből.”
„A kutató - Keserű Júlia - szerint az okosóra, az okostelefon, az okosház és az okosalkalmazások, amik körülvesznek bennünket, orwelli megfigyelőrendszert alakítanak ki, amivel elképesztő mennyiségű adatot lehet begyűjteni, ezt pedig aztán utána a mesterséges intelligencia-alapú szoftverek feldolgozzák, és különféle predikciókat (esetlegesen ránk vonatkozó jóslatokat) tesznek…”
https://qubit.hu/2024/12/13/keseru-julia-orwell-mar-a-kanyarban-sincs
„Magyar Péter vonzerejének a titka az, hogy végre van egy ember, akiből nem árad a lúzerség...”
Az elit-ellenes gyűlülettől vezettetve a populista Menczel, Orbán, Trump, Putyin úgy látszik mégsem a keresztény-konzervatívoknak, hanem elsősorban az Erőt az erőszakossággal/erőszakkal összetévesztő csőcseléknek akarnak megfelelni…
Szögezzük le mindjárt az elején, hogy korunkban nem nagyobbítani kell egy országot, hanem jobbá, élhetőbbé tenni!
Sztálin, aki a kommunista blabala mögött vérmes orosz soviniszta populista volt, a „Tegyük naggyá!” jelszót szó szerint értette, vagyis a Szovjetunió (ha már képtelen jobb életszínvonalat teremteni a lakóinak) akkor legalább a nemzeti nagyság élményét adja meg: csatoljon el minél több területet a környező országokból. Ebben a keleties, primitív logika érvényesült: „mennyiség számít, nem a minőség”!
Putyin - Sztálin legjobb, de sokkal tehetségtelenebb tanítványa - ugyanezt a logikát követi: terjeszkedni, kifosztani megsemmisíteni a gyengébb szomszédot, ezzel is bebiztosítani a rendszerének, a Hadiállamnak a legitimitását és a saját tekintélyét.
Ha nem sikerült a tervezett villámháborúval, ha nem sikerül a lassú felőrlő hadjárattal, akkor próbálkozik az „oszd meg és uralkodj” elvvel. A Béketervében elvenné Ukrajnából azt, ami számára legfontosabb terület, aztán létrehozna egy megcsonkított ukrán bábállamot és végül Nyugat-Ukrajnát (ami Sztálin „szajréja” volt; lopott földek Romániából, Magyarországból és Lengyelországból) odadobni ezeknek az országoknak, hadd osztozzanak, vagy vesszenek össze rajta… addig sem figyelik a bűnbanda fejét, Putyint.
Hogy lehet Orbán/Szijjártó nem lát át a szitán? Csak nem azért, mert (az elukránosodott, szegény) Kárpátalja visszaszerzésével, a Horthyhoz hasonló „országgyarapítással” akarják feledtetni a kudarcos kormányzásukat és betömni az emberek száját?!
Újra látható a Magyar Mozi TV-én az 1979-ben Rockenbauer Pál által készített, a mindmáig katartikus hatású gyalogos országjáró ismeretterjesztő televíziós sorozat, a „Másfélmillió lépés Magyarországon”. Azt üzeni a film, hogy tékozló országban élünk.
Tékozlóan bánunk az értékeinkkel, mert nem volt és ma sincs a politika által szentesített össznemzeti egyetértés arról, hogy voltaképpen mi is tartozik Magyarország nemzeti örökségébe. Viszont épp azért friss és élvezhető a több évtizeddel ezelőtt készült „Másfélmillió lépés…”, mert a sorozat ma is aktuális választ ad erre az alapvető kérdésre.
Rockenbauer Pál, a BBC természetfilmekkel egyidőben, de a műfajt innovatív módon továbbfejlesztve, - kultúrtörténettel és életmódtörténettel gazdagítva - egy ökológia-központú nézőpontot alakított ki, amiért a film máig egészen kivételes szellemi teljesítményt nyújt!
Ráadásul olyan egyszerű és vonzó formában vezet végig a turistaútvonalon, ami a lehető legtöbb tévénézőt „aha” élményben részesíti. Rácsodálkozunk arra, hogy milyen szép Magyarország, még ha „csonka” is. Ugyanakkor milyen rendetlen és gondozatlan is egyben!
Ebből a természetközpontú szemléletből következnek a további kérdések: miért szaporodnak el az illegális szemétlerakók? Miért nem tartjuk folyamatosan karban az épületeinket? Mi hiányzik a magyar mentalitásból, hogy képtelen legyen követni a falusi turizmusból meggazdagodó „osztrák sógort”?
Az értékzavarokért okolhatjuk az önigazgató presbiteri-protestáns társadalmi szerveződés megrekedését, a polgárság viszonylag kis létszámát, a második világháború alatti és utáni öncsonkítást: a zsidók magyar állam általi deportálását, a vidék számára ösztönzően ható parasztpolgár-svábság kitelepítését, majd a szovjet-típusú kollektivizálást, nem beszélve a jelen önkormányzatiságot felszámoló, önkényeskedő rendszerét.
A „Másfélmillió lépés Magyarországon” c. filmet áthatja a melankólia. Ami következik nyárból az őszbe való átgyaloglásból is, de legalább ennyire az alaphangulatot adó „Indulj el egy úton” moldvai csángó népdalból, amely a magyar alapélményből „a vágyak visszafogásáról és a saját érzéseink megmásításáról szól”:
„Az bajom van véled,
sír a szívem érted,
sír a szívem érted,
majd meghalok érted…”
Az Orbán/Trump-féle gátlástalan soviniszta-populisták nem egyszerűen az Európai Uniót, a NATO-t, az ENSZ-t akarják megszüntetni, hanem magát a globális látásmódot akarják kiiktatni, akár a világgazdaságról, akár az emberi jogokról, akár a környezetvédelemről van szó...
Vigyázat, a nemzetállami, „patrióta” demagógia veszélyes az életre!