Lengyel László: Örökösödési háború

A Nyugat egysége nem bomlott fel. Orbán Viktor Magyarországa egyedül maradt. Vesztett. S vele vesztettünk mi is.

Népszava, 2023. március 26.

Az örökösödési háborúban két irányzat harcol. Az egyik, érdekei és értékei alapján a személyes önkényuralom híve, meggyőződése, hogy a rendszer Orbánnal áll vagy bukik. Orbán nélkül nincs Orbán-rendszer – ez a Rogán-doktrína: kapaszkodjunk Orbán varázsköpenyébe, kizárólag vele folytatható a rendszer. Ahogy Kádár rendszere elbukott Kádár nélkül, és Trump, Putyin, Erdoğan rendszerei nem működnek Trump, Putyin és Erdoğan nélkül, a személyes autokráciák nem fordíthatók át intézményes egyeduralomba, mert hiányoznak hozzá az intézményi feltételek. A populista-nacionalista eszméknek, a hatalom és az anyagi javak közvetlen elosztásának a személyes autokrácia rendszere felel meg. Orbán a migránsellenesség, a nemzetállami szuverenitás és a „csak mi vagyunk”, a „maradjunk ki mindenből” – háborúból, világjárványból, klímaváltozásból, másokkal való szolidaritásból – hazai és nemzetközi arca. Költségvetési túl-elosztás, erőltetett növekedés nélkül nemcsak Orbán, a rendszer is bukik. Mindent alá kell vetni Orbán támogatottságának, kizárólag azt kell nézni, hogy mi erősíti vagy gyengíti személyes hatalmát. Erőt kell mutatni, s kitartani 2025 tavaszáig, Trump visszatéréséig. Orbán: kibír a gazdaság két évet összeomlás nélkül? Nagy Márton: kibír. És a társadalom lázadás nélkül? Rogán: kibír. Orbán: akkor a cél, a fennálló viszonyok befagyasztása. Aki kiszabadul a fagyasztóból, azon átgázolunk!

A másik irányzat az intézményes önkényuralomban hisz: a rendszer fenntartható Orbán nélkül, sőt, csak nélküle tartható fenn. A rendszer jól volt összerakva, s 2018-19-ig olajozottan működött. Amikor Orbán kézi vezérléssel a közigazgatási, a gazdasági és az európai intézmények ellenében kezdte kormányozni, szétzilálta a rendszert, működőképességét és hatékonyságát rontotta, s egy jól kormányzott intézményi autokráciát rosszul kormányzott személyes önkényuralommá tett. A Lázár-doktrína szerint az intézményi autokráciában a szervezetek képesek a döntések szakmai megalapozására, a koordinált irányításra és az intézményi végrehajtás folyamatos korrekciójára, ellenben a személyes önkényuralom döntései ellenőrizetlenek, önkényesek, ellentmondanak egymásnak és az intézményi működésnek. Az ország Európában végzetesen elszigetelődik, a gazdaságban és a társadalomban elviselhetetlen feszültségek támadnak, nem szabad megkockáztatni egy „mindent vagy semmit” haláljátszmát. Mind egy hazai kiegyezésnek, mind egy nemzetközi újrakezdésnek, tárgyalásnak az Orbántól – Trumptól, Putyintól, Erdoğantól – való megszabadulás a feltétele. Kérdés: a hatalmi intézmények ötszögéből – párt, állam(igazgatás), titkosszolgálatok, rendőrség, hadsereg – ki, mit birtokol, hogyan tud felhasználni?

Orbán nem a megoldás, hanem a probléma maga – Matolcsy György kimondta. 2021 tavaszán írtam először a Orbán-Matolcsy hideg polgárháborúról. Ekkor jelent meg először a „választási költségvetés, növekedés hajszolása” vagy „antiinflációs megszorítás” – a gázra lépjünk vagy a fékre politikai és gazdasági dilemmája. Orbán a győzelemért a pénzosztást, a gázra lépést választotta, ettől kezdve Matolcsy és az MNB mondhatott, amit akart. „Mindkét fél arrogánsan felsőbbrendűnek tudja magát. Matolcsy kulturálisan kezeli le Orbánt: hiába tanítottalak, hiába neveltelek, még mindig képtelen vagy késsel és villával enni, a világot még mindig vagy már megint a felcsúti disznóól mellől nézed! Orbán az erőhatalom alapján érzékelteti: lehet, hogy nem tudom, kanállal eszik-e a levest vagy villával, de tudom, hogy kit s mikor kell seggbe rúgni!” – írtam a HVG-ben 2021 júniusában, ezzel a befejezéssel: „Az érdekes orbáni ember/állatkísérlet, hogyan változtassunk egy kedves szabad kalandort hűséges csaholó kutyánkká, majd hogyan változik észrevétlen, rossz helyre, rosszul kikötve a gazdájába harapó gyilkos dühű ebbé, no ez a kísérlet nem sikerült.”

A Matolcsy-Patai-féle MNB lázadása megkérdőjelezi a személyes önkényúr döntési képességét, világossá teszi, hogy Orbán nemcsak a jelenlegi válságért felelős, hanem azért is, mert saját hatalma érdekében nem hajlandó a válságkezelés észszerű és felelős döntéseit meghozni. Matolcsy immár nemcsak a gazdasági, hanem a politikai rendszert is bírálja, világosan kimondva, hogy Orbán személyes egyeduralma áll a gazdasági lecsúszás mögött és Orbán a kibontakozás akadálya. Eltagadja, hogy az ő életműve az unortodox, pro-ciklikus, erőltetett gazdasági növekedés – Matolcsy ma ortodox. De ez már nemcsak a sértett és kevéssé hiteles elnök, hanem az erős és hitelesebb MNB apparátusának lázadása. Az első intézményi, szakmai ellenállás az Orbán-rendszerrel szemben, ami az elnöktől az előadókig valamiféle közösséget teremt. Érezhetően beásták magukat a számok, a szakmai elemzések, a helyzet tárgyi kritikája és a gyakorlati gazdaságpolitikai megoldások árokrendszerébe, azzal a buzgalommal, hogy képesek, és csak ők képesek az IMF-fel, az EKB-val tárgyalni, alternatív gazdaságpolitikát, netán reformokat kidolgozni.

Alighanem hasonló erjedés van a kormányzati intézményekben is, mert maguk is érzik, tudják, hogy baj van. A Csányi gyakorlati és Surányi elméleti-gyakorlati gondolataitól befolyásolt kormánytagok – Pintér, Lázár, Varga, Lantos és Csák – nem Matolcsynak, hanem saját szemüknek hisznek, 

és Nagy Márton, Szijjártó, Rogán, végső soron Orbán irányában kételkednek. A rendszer emberei megtalálták a saját elhibázott politikájukból az ideológiai, és talán pragmatikus gyakorlati kiutat, akár a 80-as évek végi kormányzati és pártvezetők: igen, szolgáltunk, amíg a rendszer jól működött, de mihelyt a politika, Orbán Viktor vagy Kádár János, figyelmeztetéseink ellenére válságba vitte/viszi a rendszert, ellenálltunk, ellenállunk. Ha a Kádár-rendszerben az 1985-ös XIII. pártkongresszust jelölték a Jó és a Rossz határvonalának – amikor Kádár kikényszerítette a növekedési politikát: „vége a laposkúszásnak, elvtársak” –, most a 2018 utáni közigazgatási szétesést és a 2022-es választásokra való készülődés pillanatát, 2021 nyarát. Íme a Rossz kezdete, amikor Orbán a személyes kormányzás és a visszafogás helyett a választási költségvetési osztogatás mellett döntött.

A történelem maratonból rövidtávfutásra váltott. Felgyorsult a világ ötödik felosztása: folyik a szövetségkötés, az intézményépítés. A Biden-Von der Leyen megállapodás, a japán-dél koreai olvadás a Nyugat egysége irányába mutat, a brit-EU szerződés északír-ügyben és a brit-francia megbékélés visszahozta a briteket a fősodorba. Eközben Kína az orosz-ukrán béketervvel és a szaúdi-iráni megbékítéssel jelezte, hogy aktívan részt vesz a globális játszmában: nem lehet nélküle stratégiai térségek konfliktusait rendezni. Legalább akkora esélye van a "melegháborúval" fenyegető hidegháborúba csúszásnak, mint a globális kiegyezésnek. Hszi békeközvetítésre irányuló moszkvai látogatása és Zelenszkij felhívásának jelzése nem hidegháborús szándékra, hanem egyezkedésre utal, akár az amerikai nyilatkozat, hogy Biden kész tárgyalásra a kínai elnökkel. A török választási harc nemcsak Erdoğan és rendszere sorsáról, hanem a NATO északi bővítéséről, délkeleti szárnya megerősítéséről és az EU-kiterjesztés újraindításáról is szól. Az egyesült Nyugat és ezzel Európa keleti biztonsági határai a Nyugat-barát Ukrajnával és Törökországgal messzire nyúlhatnak. Ám győzhet tavasszal Erdoğan, ősszel Fico és 2024 telén Trump, vagy a trumpianus DeSantis. A halál ki s bejár a világunk ajtaján.

A miniszterelnök szobájának faláról Tisza István képe néz le. Gondol-e Orbán az erős ember és vele rendszerének bukására? Mikor kezdődött? Amikor belement a világháborús szerepbe? Ferenc József halálakor? Amikor a viszonyok befagyasztására törekvő merev politikájával elidegenítette és demoralizálta természetes szövetségeseit? Amikor felélte politikai tőkéjét? Amikor nem vette észre, hogy a történelem futólépésre váltott? Amikor 1917. május 23-án Gyöngyösön, az ifjú király remegő szájszéllel, de kimondta: elvárom a lemondását? Amikor kimondta: „ezt a háborút elvesztettük”. Igaz, Tisza hitt abban, amit tett. A mai miniszterelnök önmagán kívül nem hisz senkiben és semmiben.

Megjött a tavasz. Európának sikerült orosz energiafüggőségét egy év alatt radikálisan csökkentenie. Az európaiak nem fagytak meg. Az európai gazdaságok nem omlottak össze. A Nyugat egysége nem bomlott fel. Orbán Magyarországa egyedül maradt. Vesztett. S vele vesztettünk mi is.

A MOK Etikai Bizottsága helyett: erőszakos bírsággyár

Kunetz Zsombor: "Nem is kell majd ehhez betegpanasz, elég lesz, ha a kórház aktuális orvosbárója éppen elégedetlen egy kollégája munkájával (na nem ám szakmai téren!), vagy valamely rezidens nem vállal további rabszolgamunkát, esetleg önként vállalt túlmunkát.

Jöhet a persely az adománnyal, ami akár közel 3 millió forint is lehet, de akár el is tilthatja az orvosi munkától a rebellis kollégát.

Kétségek ne legyenek, ez a rendszer így felépítve erre lesz alkalmas, erre fogják használni - még akkor is, ha ezt a lehetőséget még nem ismerték fel, hiszen ennyire azért nem okosak a tanácsban - miközben az orvosbáró szinte majd mindent megtehet.

Lesznek újabb „lúgosorvosok” etikai büntetés nélkül, hiszen az urambátyám tanácselnöki rendszerben ez a normalitás."

https://rontgen.444.hu/2023/03/25/kazettas-bombakent-robbanhat-az-etikai-eljarasok-elvetele-es-allami-kezbe-adasa-a-magyar-orvosi-kamaratol

A katolikus egyházzal összefonódó merev tekintélyelvű Hadiállamok számára az egyik legfontosabb érték a „mundér becsülete”. A modern tömegtájékoztatással rendelkező társadalmakban a magukat piedesztálra emelő nemzetállamok nagy súlyt fektetnek a nemzetállami ideológiát és valláserkölcsöt képviselő személyek és testületek makulátlan hírnevének fenntartására és elvárják minden állampolgáruktól, hogy ezt komolyan vegye és tiszteletben tartsa. Aki pedig nem asszisztál a politikai, vagy egyházi vezetők bűneinek elpalástolásához azt a nemzet, vagy a kereszténység árulójának kiáltják ki. A tekintélyelvű rendszerek tulajdonképpen a maguk által felépített politikai, vallási kultuszok tekintélyrombolását, "demisztifikációját" tartják a legnagyobb ideológiai veszélynek...

Ez történt Lengyelországban, ahol az oknyomozó újságírók szerint „II. János Pál már évekkel azelőtt tudott a lengyel katolikus egyházban elkövetett gyermekmolesztálásról, hogy pápa lett volna, de bíborosként segített eltussolni ezeket az eseteket.” Érdekes Semjén Zsolt reakciója, aki egyszerre tartja ezt nemtelen egyházellenes támadásnak és megbocsáthatatlan hálátlanságnak azzal az egyházi vezetővel szemben, „akinek Közép- és Kelet-Európa népei a szabadságukat köszönhetik”. Ez csúsztatás: nem az akkorra már betegségekkel küszködő pápa „döntötte le a berlini falat”, hanem a politikai-gazdasági válságjelenségekkel küszködő Szovjetunió volt kénytelen engedni a hidegháborús logikából és egyezett meg erről Gorbacsov személyében az Egyesült Államok elnökével.

Hogy egy tekintélyelvű (és sokszor belülről immorális) Hadiállam számára mennyire tabu a hatalmi visszaélés kérdésköre, arra jó példa Magyarország, ahol mind az igazán nagy korrupciós ügyeket, mind a papi pedofilia eseteit (így Pető Attila ügyét) sem kezelték megfelelően a bűnüldöző szervek - előre is elvéve azok kedvét, akik amúgy az igazságért kiáltanának!

https://444.hu/2023/03/22/semjen-kudarcba-fognak-fulladni-a-nagy-es-szent-ii-janos-pal-papa-elleni-tamadasok

Nem megerősített hírek szerint a börtönbüntetésre ítélt, Interpol által is keresett, volt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki 2019-es megszöktetése után most Orbán döntése alapján a magyar titkosszolgálat felkészült az európai elfogatóparancs által fenyegetett Putyin esetleges kimenekítésére Oroszországból. Kezdőlépésként, a világ egyik legmegalkuvóbb igazságügyminisztere, Varga Judit megvétózta az európai kezdeményezést.
Büszkék lehetünk Orbánra, mert ő aztán olyan internacionalista zsivány, aki nem hagyja cserben a hozzá hasonló jómadarakat!:)

https://444.hu/2023/03/20/magyarorszag-blokkolta-az-eu-kozos-nyilatkozatat-a-putyin-elleni-elfogatoparancsrol

Mondja meg Lavrovon keresztül Putyinnak, hogy hagyja már végre abba ezt a teljesen elhibázott háborút, amely tökreteszi Oroszországot!
Mondja meg azt is, hogy ha ismer istent, akkor ne hagyja sem az ukrajnai szláv lakosságot kiirtani, sem a nőket megerőszakolni, sem a gyerekeket elrabolni és agymosottá tenni, hogy azt se tudják honnan származnak és kik a valódi szüleik - ha már annyira "családpárti" az ortodox keresztény vallás!

Mit kíván a magyar nemzet?

Tudást és tehetséget támogató,

A társadalmi és természeti környezetről gondoskodó,

A szabadságjogokat tiszteletben tartó,

Az európai egységet erősítő

MAGYAR JOGÁLLAMOT!

Minden orbáni propaganda ellenére tragikusan romlik a magyar állam megtartó és egyben a nemzetfenntartó ereje!

Ami Nyugat-Európában az 1945-től 1975-ig tartó „30 dicsőséges év” volt, amikor az amerikai segélyeknek köszönhetően ugrásszerűen fejlődött az élet minden területe, az Magyarországon az Európai Unióba való belépéstől, a 2004-től és 2020-ig tartó periódusban zajlott le. Előfordult ugyan válság, de Magyarország, a kivételesen bőkezű felzárkózást szolgáló tőkeinjekciók révén minden lehetősége megvolt az európai átlag megközelítésére.

Kezdetben úgy tűnt akarunk és tudunk is élni a lehetőséggel, de Orbán visszahozta az Osztrák-Magyar Monarchiában kialakult - annak sírját részben ezzel is megásó - kurucos, „Bécs-ellenes” rövidlátó nacionalista politikát; immár viszont „Brüsszel-ellenes” köntösben.

Orbán a vérmérsékletéből fakadóan is megvetette a jogállami vitatkozó, nehezen döntő liberális rendszert, neki a célratörő, gyors, „gólerős” keleti „kis és nagy tigris” államok imponáltak. Elvileg Szingapúr, Dél-Korea, vagy Kína lehettek volna követendő minták, de a gyakorlatban Orbán két súlyos hibát követett el: egyfelől nem törődött a hazai emberi erőforrás fejlesztésével, másfelől a „konzervatív világmegváltó” ambíciói miatt destruktív szerepet kezdett játszani a legfőbb piacával, az Európai Unióval szemben.

Mindezek következtében a környező országoktól egyre inkább leszakadó Magyarország súlyos válságjelenségekkel kell hogy szembenézzen: népességfogyással, kivándorlással, szakemberhiánnyal, az európai átlagéletszínvonal alatti régiók lakatlanná válásával...

Az a ritkán lakott, ércben-földben gazdag középkori Magyarország, amely a későbbi Amerikához hasonló módon vonzotta a nagyszámú, vállalkozó szellemű „más fajú” keleti népeket (besenyőket, kunokat) és a nyugatiakat (szászokat, svábokat) már végleg a múlté, és nemcsak az orbáni migrációs politika miatt. A bürokratikusan működő állam, a romló állami szolgáltatások, valamint a mindent átható pártállami korrupció miatt Magyarország elriasztja nemcsak az értékes külföldi munkaerőt, de a határon túli magyarokat is!

Amennyiben az elhibázott politikát folytató Orbán és csapata nem távozik a hatalomból, úgy Magyarország szegény és kiszolgáltatott gazdasággá válik. Olyan kiüresedett, puszta hellyé, olyan „vákuum országgá”, amelynek lakóit semmi sem védi meg egy esetleges népvándorlás viharától.