Popper Péter előadása a Mesterkurzus sorozatban.
Popper Péter előadása a Mesterkurzus sorozatban.
A titokzatos, sőt kísérteties "világerő" helyett inkább az elvakult nacionalista birodalomépítési rögeszme fordította Hitlert és Sztálint-Putyint a "dekadensnek" mondott Nyugat ellen!
Az első ókori Római, majd második Konstantinápoly-bizánci után a „III. birodalom” felépítésének rögeszméje megtalálható volt mind a náci, mind az ortodox-bizantinus hagyományban. Ezt egy rövid történelmi kitérőre leöntötte – a marxi kommunizmussal össze nem egyeztethető módon - a volt szeminarista papnövendék Sztálin a Szovjetunió által vezetett "világforradalom" mázával. De akár vallásos, akár materialista köntösben is, egy dologról van szó: a "világ megváltásáról"!
Ez, szójátékkal élve, a „Cion-, és CIA bölcseivel" szemben megnyilvánuló alaptalan, de mégis gyilkos harag az emberiséget kísértő igazi sátáni erő!
A nemzetállamok mesterséges képződmények, amelyeket a vesztfáliai béke, valamint az első és második világháborút lezáró békerendszerek rögzítettek. Előtte a középkorban nem voltak "nemzeti" határok, csak birtokhatárok (igaz voltak, amelyek a király dinasztiájának birtokhatárait jelölték). Az új Európa az Osztrák-Magyar Monarchia mintájára képzelhető el:
1.) Ma praktikusan az angol a közös nyelv Európában, de a nyelvi probléma automatikusan megoldódik a Mesterséges Intelligencia széleskörben használt fordító-, és tolmácsprogramjaival.
2.) A Monarchiában nem volt teljesen azonos életszínvonal a tartományok közt, ennek ellenére mégis működött a dualista állam! Különben sem léteznek gazdaságilag homogén nemzetállamok a világban, a törpeállamokat kivéve.
3.) A közös fizetőeszköz, az euró már létezik. Természetesen ahogy a Monarchiában centralizált volt a külügy, hadügy, úgy a jövő Európai Köztársaságában pénzügy közös irányítás alá kerül.
4.) A megújult Európában a „nemzetállam” pont úgy veszíti el jelentőségét, ahogy az orbáni-Magyarországon manapság az „önkormányzatiság”; először a hatásköröket vonják el, aztán egyre kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk, végül pedig a helyi adókat vonják el tőlük. A „nemzetállam” tevékenységeit decentralizálni fogják, így a helyi ügyeket, a helyi lakosság kontrollja alatt a régiók szintjén döntik el, és a kontinens egészére kiható stratégiai kérdésekről pedig a központban határoznak. A nemzeti identitás ápolása természetesen megmarad, de a lokálpatriotizmus keretei között.
5.) Fontos, hogy az európai identitással rendelkezők ne az Európai Egyesült Államok létrejöttéért küzdjenek, hanem az Európai Köztársaságért, mert a cél a sokszor rosszul kijelölt nemzetállami határok jelentőségének további csökkentése, végsősoron ezek megszüntetése. Ugyanakkor az Európai Köztársaság külső határainak védelmére még nagyobb gondot kell fordítani.
Az új Európa döntéshozó testületei a lakosság szintjén az önkormányzatok lesznek, a törvényhozói testület a közvetlen választás alapján létrejövő Európai Parlament és szintén választott köztársasági elnök lesz. A végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök által kinevezett kormány gyakorolja, amely támaszkodna a kulcsfontosságú külügy- hadügy- és pénzügyminisztériumokra, ahogy ezt láttuk az Osztrák-Magyar Monarchiában.
Lehet hogy másként, más ütemben zajlik majd az egységesülés Európában, de Emmanuel Macron politikai pályafutásának második felében remélhetőleg Európa már nagyon közel kerül ahhoz a célkitűzéshez, hogy egységes, jól működő „szuverén” nagyhatalom legyen!
A „Nature” arra figyelmezteti a francia tudósokat, ne akarják, hogy Franciaország olyan legyen, mint Magyarország
A francia választások második fordulója előtt érveltek Marine Le Pen ellen a tudományos lap véleménycikkében, mondván, csak rövid távon csábító, hogy Le Pen a tudósoknak is próbál imponálni, de nézzenek rá Orbán Viktorra, ha kíváncsiak, hova vezethet egy szélsőjobboldali politikus megválasztása.
A francia elnökválasztásról szól a Nature című világvezető természettudományi folyóirat legfrissebb számának nyitócikke, amelyben a szerkesztők arról írnak, hogy Marine Le Pen megválasztása hosszú távon katasztrófát jelentene az európai kutatóknak és elkerülendő példaként Orbán Viktort említik.
A lap arról ír, hogy a 2017-hez képest jóval szorosabbnak tűnő Macron–Le Pen összecsapásban a szélsőjobboldali politikus azzal igyekszik a tudományos élet résztvevőit meggyőzni, hogy visszavonja a még Nicolas Sarkozy elnök által meghozott, és Emmanuel Macron által megtartott szabályozást, amely nagy összegeket adott magáncégeknek kutatásfejlesztésre. Le Pen azt ígéri, ha megválasztják, megemeli a kutatásra fordított állami összegeket, és visszavesz a Sarkozy által kiosztott privát kedvezményekből.
A Nature figyelmeztet: bár a kutatóknak ez csábító lehet, Le Pen elnöksége hosszú távon csak ártana a tudományos életnek Franciaországban és az EU-n belül is. A szerzők szerint a szélsőjobboldali politikus – ugyan már nem kampányol a kilépés mellett – szembefordítaná Franciaországot az Unióval, és olyan helyzetben találhatnák magukat, mint amilyenben Orbán Viktor Magyarországa van.
Mint írják, az áprilisi magyarországi választás napján 500 millió eurós kutatásfejlesztést jelentett be a magyar kormány, majd két nappal később elindult az uniós jogállamisági mechanizmus, amely eurómilliárdok elvesztésével járhat a szélsőjobboldalinak nevezett magyar kormánynak – amelynek politikájára Le Pen ígéretei is hajaznak. A Nature szerint az, hogy a Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje megnehezítené a külföldi munkavállalók helyzetét, gátolná az uniós befizetéseket, és kivonná Franciaországot a schengeni övezetből, jelentősen korlátozná a tudományos élet lehetőségeit.
A cikk zárósoraiban arra kérik a francia tudósokat: gondolják meg, megéri-e nekik a rövid távú előnyöket előrébb helyezni annál a katasztrófánál, amit Le Pen győzelme okozna. Ahogy fogalmaznak, „mindenkinek érdemes Magyarországra néznie, ha EU-s példát akar látni arra, milyen következményei vannak egy szélsőjobboldali vezető megválasztásának.”
HVG /Via Qubit/ – 2022. április 21.