A nemzetállamok mesterséges képződmények, amelyeket a vesztfáliai béke, valamint az első és második világháborút lezáró békerendszerek rögzítettek. Előtte a középkorban nem voltak "nemzeti" határok, csak birtokhatárok (igaz voltak, amelyek a király dinasztiájának birtokhatárait jelölték). Az új Európa az Osztrák-Magyar Monarchia mintájára képzelhető el:

1.) Ma praktikusan az angol a közös nyelv Európában, de a nyelvi probléma automatikusan megoldódik a Mesterséges Intelligencia széleskörben használt fordító-, és tolmácsprogramjaival.

2.) A Monarchiában nem volt teljesen azonos életszínvonal a tartományok közt, ennek ellenére mégis működött a dualista állam! Különben sem léteznek gazdaságilag homogén nemzetállamok a világban, a törpeállamokat kivéve.

3.) A közös fizetőeszköz, az euró már létezik. Természetesen ahogy a Monarchiában centralizált volt a külügy, hadügy, úgy a jövő Európai Köztársaságában pénzügy közös irányítás alá kerül.

4.) A megújult Európában a „nemzetállam” pont úgy veszíti el jelentőségét, ahogy az orbáni-Magyarországon manapság az „önkormányzatiság”; először a hatásköröket vonják el, aztán egyre kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk, végül pedig a helyi adókat vonják el tőlük. A „nemzetállam” tevékenységeit decentralizálni fogják, így a helyi ügyeket, a helyi lakosság kontrollja alatt a régiók szintjén döntik el, és a kontinens egészére kiható stratégiai kérdésekről pedig a központban határoznak. A nemzeti identitás ápolása természetesen megmarad, de a lokálpatriotizmus keretei között.

5.) Fontos, hogy az európai identitással rendelkezők ne az Európai Egyesült Államok létrejöttéért küzdjenek, hanem az Európai Köztársaságért, mert a cél a sokszor rosszul kijelölt nemzetállami határok jelentőségének további csökkentése, végsősoron ezek megszüntetése. Ugyanakkor az Európai Köztársaság külső határainak védelmére még nagyobb gondot kell fordítani.

Az új Európa döntéshozó testületei a lakosság szintjén az önkormányzatok lesznek, a törvényhozói testület a közvetlen választás alapján létrejövő Európai Parlament és szintén választott köztársasági elnök lesz. A végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök által kinevezett kormány gyakorolja, amely támaszkodna a kulcsfontosságú külügy- hadügy- és pénzügyminisztériumokra, ahogy ezt láttuk az Osztrák-Magyar Monarchiában.

Lehet hogy másként, más ütemben zajlik majd az egységesülés Európában, de Emmanuel Macron politikai pályafutásának második felében remélhetőleg Európa már nagyon közel kerül ahhoz a célkitűzéshez, hogy egységes, jól működő „szuverén” nagyhatalom legyen!

• A trend világos: a Le Pen és Orbán által képviselt „erős nemzetállam + gyenge, decentralizált Európa” koncepció megbukott!
• Putyin gyilkos hadjárata Ukrajnával szemben egyrészt lejáratta a Putyin által támogatott és ezért a cinkosainak tekintett európai politikusokat, ily módon Marine Le Pen-t is, másrészt az ukránok hősi küzdelme felértékelte a NATO-t és az EU-t is, hiszen ezeknek az ukrán tagságáért sokan készek voltak meghalni!
• De az elmúlt évek válságai: a Brexit, a Covid-járvány, Oroszország Ukrajna-elleni agressziója és mindezek mögött csendben megbúvó, valamint az egyre súlyosabb környezetvédelmi vészhelyzet a szorosabb összefogás és egység felé terelik az EU-t.
• Közben az Egyesült Államok és angolszász szövetségesei, amennyire lehet ki akarnak maradni az európai kontinens ügyes-bajos dolgaiból, hiszen számukra a Délkelet-ázsiai térség jelenti az igazi stratégiai problémát.
• Mivel jelenleg Nagy Britannia elhatárolódott a kontinentális Európától és Kína messze van, ezért az eurázsiai térségben újra előállt a 19. század eleji kétpólusú felállás: nyugaton a párizsi erőközponttal, keleten a moszkvai erőközponttal. Akkor Napóleon hiába vette be Moszkvát a háborút elvesztette és a feudális „Szent Szövetség” uralma következett 1848-ig.
• Macron az Európa jövőjével foglalkozó, 2017-es, Sorbonne-on tartott beszédében ezt mondta: „jövőnk biztosításának egyetlen módja […] egy szuverén, egyesült és demokratikus Európa újjáépítése” – A globális kihívásokkal szemben. Macron 2021 decemberben megerősítette álláspontját, amikor ismertette a francia EU-elnökség prioritásait, amelyek között szerepel a „szuverénebb” Európa melletti elkötelezettség is. A prioritások között szerepelt a schengeni övezet reformja, a közös európai védelmi stratégia és az új európai növekedési modell előmozdítása.” (Euractiv, 2022. január 28.)
• Macron készen áll az „Európa erős embere” szerepre. Ehhez először meg kell nyernie a hátországát, és meg kell nyugtatnia a francia szuverenistákat. Ezt követően a következő lépés az uniós közvélemény felkészítése lesz egy új európai alkotmányozási folyamatra.
• Ami a magyar vonatkozást illeti: nem kizárható, hogy Orbán a következő hónapok és évek pénzügyi és külpolitikai szorongatottságában, hirtelen pálfordulással egyszerre támogatójává válik Emmanuel Macronnak, hiszen jellemző rá, hogy mindig is vonzódott az erőt sugárzó politikusokhoz...

• A harminc éves háború a protestánsok és katolikusok közt robbant ki. Ez nemcsak teológiai konfliktus volt, hanem életmódbeli ellentét is: a pápista oldal a trón és a szószék hagyományos feudális uralmát jelentette, míg ezzel szemben a protestantizmusra a hithez való szabad hozzáférés követelése volt a jellemző: a nemzeti nyelvű igehirdetéstől az önszerveződő, papot szabadon választó és leváltó egyházközségekig. A protestáns vallás – szemben a katolikus „pásztor”/„nyáj” felfogással - hangsúlyozza az egyén, az individuum felelősségét, és felbukkan benne a polgári jellegű jogtudatra és emancipációra való törekvés. A protestánsok a harminc éves háborúban a merev feudális rendszer ellen, a szabadságért küzdöttek, ezért volt ez számukra élet-halál harc!
• A protestánsok – Matolcsy állításával ellentétben – nem veszítették el a háborút. A korszak szuperhatalmával, a Habsburg birodalommal szemben, ha nem is győztek, de főleg Észak-Európában és nem mellékesen Közép-Euróban Erdélyig bezárólag megőrizték a pozíciójukat a túlerővel szemben. Európa polgári megújulása megkezdődhetett.
• Matolcsynak abban igaza van, hogy az akkori klímaváltozás közrejátszhatott a lázongás elharapózásában és abban is, hogy a vesztfáliai béke átrajzolta Európa térképét, de épp az a lényeg, hogy pont a „határtologatásokra” épülő paradigma szűnik meg napjainkban! Az egyre inkább elavuló nemzetállami / hadiállami megközelítést felváltja a civilizációs egységesülés. Ennek a bizonyítéka az angolszász (Egyesült Államok, Kanada, Nagy Britannia, Ausztrália) tömörülés és persze a putyini háború is, amelynek célja a pravoszláv birodalom helyreállítása. Viszont a globalizálódás korában már nincs szükség területfoglalásra, elég a gazdasági-kereskedelmi befolyás növelése (pl. Új-Selyemút).
• Amennyiben sikerül a civilizációs tömböknek, az ukrajnai háború után, egy új „vesztfáliai békét” kötni, egy új egyensúlyi állapotot létrehozni, akkor remélhetőleg a lényegre fognak koncentrálni: a Föld, a földi élővilág megmentésére, mert különben itt pusztulunk hívők és nem hívők, nemzeti szuverenitásért lelkesedők és kozmopoliták…

A „Nature” arra figyelmezteti a francia tudósokat, ne akarják, hogy Franciaország olyan legyen, mint Magyarország

A francia választások második fordulója előtt érveltek Marine Le Pen ellen a tudományos lap véleménycikkében, mondván, csak rövid távon csábító, hogy Le Pen a tudósoknak is próbál imponálni, de nézzenek rá Orbán Viktorra, ha kíváncsiak, hova vezethet egy szélsőjobboldali politikus megválasztása.

A francia elnökválasztásról szól a Nature című világvezető természettudományi folyóirat legfrissebb számának nyitócikke, amelyben a szerkesztők arról írnak, hogy Marine Le Pen megválasztása hosszú távon katasztrófát jelentene az európai kutatóknak és elkerülendő példaként Orbán Viktort említik.

A lap arról ír, hogy a 2017-hez képest jóval szorosabbnak tűnő Macron–Le Pen összecsapásban a szélsőjobboldali politikus azzal igyekszik a tudományos élet résztvevőit meggyőzni, hogy visszavonja a még Nicolas Sarkozy elnök által meghozott, és Emmanuel Macron által megtartott szabályozást, amely nagy összegeket adott magáncégeknek kutatásfejlesztésre. Le Pen azt ígéri, ha megválasztják, megemeli a kutatásra fordított állami összegeket, és visszavesz a Sarkozy által kiosztott privát kedvezményekből.

A Nature figyelmeztet: bár a kutatóknak ez csábító lehet, Le Pen elnöksége hosszú távon csak ártana a tudományos életnek Franciaországban és az EU-n belül is. A szerzők szerint a szélsőjobboldali politikus – ugyan már nem kampányol a kilépés mellett – szembefordítaná Franciaországot az Unióval, és olyan helyzetben találhatnák magukat, mint amilyenben Orbán Viktor Magyarországa van.

Mint írják, az áprilisi magyarországi választás napján 500 millió eurós kutatásfejlesztést jelentett be a magyar kormány, majd két nappal később elindult az uniós jogállamisági mechanizmus, amely eurómilliárdok elvesztésével járhat a szélsőjobboldalinak nevezett magyar kormánynak – amelynek politikájára Le Pen ígéretei is hajaznak. A Nature szerint az, hogy a Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje megnehezítené a külföldi munkavállalók helyzetét, gátolná az uniós befizetéseket, és kivonná Franciaországot a schengeni övezetből, jelentősen korlátozná a tudományos élet lehetőségeit.

A cikk zárósoraiban arra kérik a francia tudósokat: gondolják meg, megéri-e nekik a rövid távú előnyöket előrébb helyezni annál a katasztrófánál, amit Le Pen győzelme okozna. Ahogy fogalmaznak, „mindenkinek érdemes Magyarországra néznie, ha EU-s példát akar látni arra, milyen következményei vannak egy szélsőjobboldali vezető megválasztásának.”

 HVG /Via Qubit/ – 2022. április 21.