MaGYAUR

MaGYAUR

Ki a magyar?

2022. május 12. - Magyaur

A választások után, immár lehiggadva, üdvös volna, ha a győztes orbánisták színt vallanának arról, kit tartanak magyarnak…

Aki kivándorolt, vagy akik mostanában vándorolna ki az tekinthető-e magyarnak?

Vajon magyar-e az a honfitársunk, aki közben zsidó, szerb, szlovák, sváb identitású is? Vagy ha valaki színes bőrűvel kötött házasságból született; más bőrszínű, más szemvágású stb. "keverék", de magyar anyanyelvű, magyar kultúrájú – az „idegen”, vagy sem?

Mert sok kormányközeli megnyilatkozásból az derül ki, hogy csak az a "magyar", aki nemzeti érzelmű (vajon még mindig az a feltétele ennek, hogy „az a magyar, akinek  fáj Trianon”?), aki vallásos (tehát templomba járó keresztény, vagyis az ateisták, a vallásilag közömbösök nem részei a nemzetnek) és aki Orbánra szavazott (vagyis az ellenzékiek, ha nem is kifejezetten hazaárulók, de majdnem…).

Nos Orbán-hívők; valóban ettől magyar a magyar? Valóban ennyire kirekesztők és öncsonkítók vagytok?

A sovinizmus és rasszizmus az igazi sátáni erő!

A titokzatos, sőt kísérteties "világerő" helyett inkább az elvakult nacionalista birodalomépítési rögeszme fordította Hitlert és Sztálint-Putyint a "dekadensnek" mondott Nyugat ellen!

Az első ókori Római, majd második Konstantinápoly-bizánci után a „III. birodalom” felépítésének rögeszméje megtalálható volt mind a náci, mind az ortodox-bizantinus hagyományban. Ezt egy rövid történelmi kitérőre leöntötte – a marxi kommunizmussal össze nem egyeztethető módon - a volt szeminarista papnövendék Sztálin a Szovjetunió által vezetett "világforradalom" mázával. De akár vallásos, akár materialista köntösben is, egy dologról van szó: a "világ megváltásáról"!

Ez, szójátékkal élve, a „Cion-, és CIA bölcseivel" szemben megnyilvánuló alaptalan, de mégis gyilkos harag az emberiséget kísértő igazi sátáni erő!

A szuverén nemzetállamok hogyan élhetik túl 2022-őt?

Feledy Botond cikke Európáról

Feledy Botond: "Európa színeváltozása. Ma 18 éve Magyarország az Európai Unió tagállama! 33 éve pedig szabad ország. Nézzük meg, hogy az ukrán-orosz háború hogyan alakítja át az Uniót és mit várhatunk ettől. Az európai NATO-tagokat javarészt meglepetésként érte a háború. A francia hírszerzés főnökét még ki is rúgták, mert nem tudta előrejelezni Putyin döntését!
Sokkterápia. Egy konvencionális háború az EU határán. A két oldalon összesen több mint háromszázezer katona mozdult meg, közel ugyanennyi hacker szállt be moszkvai vagy kijevi oldalon a kibertérben zajló, sose látott méretű ütközetbe. Az orosz háborús bűncselekmények mintázata semmit se változott Budapest vagy Berlin 1944-45-ös ostroma óta. A nyugati országoknak kevés tyúkszeme maradt, amire érzékenyen reagálnának, de egy autoriter rezsim valódi háborúja ezt elérte – és itt mérte fel rosszul az orosz felderítés a várható európai reakciót.
A fordulatok február 24-e óta szaporodnak az EU határain belül. Nézzük, mit tesznek az uniós tagok és az általuk irányított európai intézmények ebben a konfliktusban:
- Elnyúló szankciós lista. 1091 személy és 80 intézmény került szankciós listára, az orosz bankrendszer 70%-a kikerült a nemzetközi SWIFT rendszerből, európai bankok és oroszok közt gyakorlatilag megszűntek a tranzakciók (hitel, betét, közös finanszírozás stb. ) Nem lehet többet az orosz energiaszektorba fektetni (ami az elöregedett orosz gépparknak és innovációnak pedig nagyon kéne). Orosz és belarusz hajók, repülők nem érkezhetnek európai (légi)kikötőkbe, gyakorlatilag alkatrészek sem kerülhetnek orosz félhez. Drónokat, félvezetőket és titkosító szoftvereket nem lehet Moszkvának eladni. A közös európai szankciós lista az egykori, háború előtti orosz export legalább 25%-át érinti már.
- Lábon lövés. Az eddigi számos közös kutatási projekttől (eramus, horizon stb. ) is elesett Oroszország a saját háborús manővere miatt.
- A Russia Today és a Szputynik adását az összes tagállamban felfüggesztették. A dezinformáció ellen majdnem minden tagállam új erőforrásokat vetett be.
- A „befagyasztás és lefoglalás” (freeze and seize) munkacsoport pedig nekiállt az orosz oligarchák vagyonának átvilágításához és lefoglalásához.
- A nyugat összezár az alkony helyett: A héten a hidegháború óta nem látott súlyú találkozót tartottak a németországi Ramstein légitámaszponton, amely az amerikai jelenlét egyik szimbolikus helyszíne a kontinensen. 40 ország honvédelmi vezetői döntöttek arról, hogy milyen felszereléssel segítik az ukránok védekezését, és megállapodtak abban, hogy havonta találkoznak.
- Védelmi kiadások növelése: A legtöbb európai ország nekifogott a védelmi költségvetése hízlalásának, a németek vezetnek egy több mint 100 milliárd eurós vállalással. (Összehasonlításul: az EU 2022-es éves költségvetése 170 milliárd euró a 27 tagállam és az összes intézménye számára...)
- Közös energia beszerzés. A vakcinabeszerzéshez hasonlóan az Unió belevághat az LNG gáz és az olaj közös beszerzésébe, tehát a 27 tagállam súlya összeadódna az alkuban, ahelyett, hogy leszalámizná őket Moszkva és a többi eladásban érdekelt ország.
- REpowerEU: 8 év késéssel a Krím annektálása után, de végre megértik az európai országok, hogy nemcsak a klíma ügyben, hanem az energiával való zsarolás ellenszereként is a megújulók az egyetlen megoldás. Az uniós jogszabály-kezdeményezés arra jó, hogy a hidrogén, a napelem és a többi megújuló végre a biztonságpolitikailag megérdemelt helyét is elfoglalja.
- Jobbról balra? Érdekes mozgás, hogy az eddig több országban is nyilvánvaló orosz kapcsolatokkal (és pénzzel) rendelkező szélsőjobb vajon gyengül-e majd trendszerűen, és az érkező gazdasági válság (infláció, energiaárak, ellátási láncok krízise) mennyire fog radikális baloldali szavazókat termelni.
- Kémjátszma. Az eddig európai országokból kiutasított közel 400 orosz kém egyrészt komoly csapás a moszkvai felderítésnek, másrészt jól mutatja az orosz penetráció „látható” mértékét, és leginkább sejteti a nem láthatót. Schrödert még nem tették ki az SPD-ből, illetve további német szocialista politikusok buktak le a Gazprom érdekek képviseletével.
Európa ráébredhet, hogy a belső immunitása nagyon legyengült: a kínaiak és az oroszok gond nélkül ejtették foglyul (elite capture) a legnagyobb (és persze néhány kisebb) tagállam fontos politikusát és döntéshozóját. Az is kiderült, hogy nincs pusztán szépszavú diplomácia haderő nélkül: vagyis hiába akar az unió a gazdaságdiplomáciával és emberi jogokkal dolgozni a világ megváltásán, ez csak akkor működik, ha hihető katonai elrettentő erő is társul hozzá. Nem bevetni kell, de az érveléshez szükséges. Néhány év, és ez kiépülhet.
Az elmúlt 30 év olyan nemzetközi vállalatokat hozott létre, amelyek gazdagabbak egyes nemzetállamoknál. A globalizációban a szuverén országok egyre többet veszíthetnek befolyásukból. A kérdés már nem az, hogy ki mit tud nyerni! A valódi kérdés úgy hangzik, hogy ki veszít kevesebbet. Ez az úgynevezett negatív összegű játszma. Az nyer, aki kevesebbet veszít, mint a másik. A szuverén nemzetállamok pedig egy módon tudnak megőrizni valamit hatalmukból: ha együttműködnek egymással. Ez a valódi vízválasztó: akár klímaváltozásról, akár kiberbiztonságról, háborúról vagy élelmiszerellátásról legyen szó. Senki sem önellátó, nem is lesz az, viszont egymásra csak akkor számíthatnak, ha megvan a szükséges bizalom. Azok fognak túlélni, akik közt működik a bizalmi tőke."

Nem az amerikaiak érdeke az ukrajnai háború!

Ez olyan, mintha a II. világháború kirobbantásáért az Egyesült Államok lenne a felelős, mert a tömegtermelésen alapuló iparát képes volt gyorsan hatékony hadiiparrá átalakítani és végül nyertese lett a fasizmus elleni háborúnak! A piacra és globális kereskedelemre alapozódó gazdaság érdeke a normális üzletmenet, nincs szüksége a nemzetállami határok feszegetésére (erre jött rá az amúgy hibrid kereskedő-hadiállam Kína és nem célja a határok átrajzolása és a fizikai hódítás - egyelőre).
A hadiállam elavult rögeszméje a birodalmi terjeszkedés, abban a digitális korban, amikor a valóságos határok már egyre kevésbé védenek meg a kiber-bűnözéstől és kiber-háborútól.
A háborút olyan Nyugat-ellenes, nemzeti-birodalmi-vallásos irracionális célokért indította el Putyin, amiket minden hadiállamot kiépíteni akaró populista lelkesedik az Iszlám Államtól, Trump-on át Orbánig...

Milyen lesz az Európai Köztársaság?

A nemzetállamok mesterséges képződmények, amelyeket a vesztfáliai béke, valamint az első és második világháborút lezáró békerendszerek rögzítettek. Előtte a középkorban nem voltak "nemzeti" határok, csak birtokhatárok (igaz voltak, amelyek a király dinasztiájának birtokhatárait jelölték). Az új Európa az Osztrák-Magyar Monarchia mintájára képzelhető el:

1.) Ma praktikusan az angol a közös nyelv Európában, de a nyelvi probléma automatikusan megoldódik a Mesterséges Intelligencia széleskörben használt fordító-, és tolmácsprogramjaival.

2.) A Monarchiában nem volt teljesen azonos életszínvonal a tartományok közt, ennek ellenére mégis működött a dualista állam! Különben sem léteznek gazdaságilag homogén nemzetállamok a világban, a törpeállamokat kivéve.

3.) A közös fizetőeszköz, az euró már létezik. Természetesen ahogy a Monarchiában centralizált volt a külügy, hadügy, úgy a jövő Európai Köztársaságában pénzügy közös irányítás alá kerül.

4.) A megújult Európában a „nemzetállam” pont úgy veszíti el jelentőségét, ahogy az orbáni-Magyarországon manapság az „önkormányzatiság”; először a hatásköröket vonják el, aztán egyre kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk, végül pedig a helyi adókat vonják el tőlük. A „nemzetállam” tevékenységeit decentralizálni fogják, így a helyi ügyeket, a helyi lakosság kontrollja alatt a régiók szintjén döntik el, és a kontinens egészére kiható stratégiai kérdésekről pedig a központban határoznak. A nemzeti identitás ápolása természetesen megmarad, de a lokálpatriotizmus keretei között.

5.) Fontos, hogy az európai identitással rendelkezők ne az Európai Egyesült Államok létrejöttéért küzdjenek, hanem az Európai Köztársaságért, mert a cél a sokszor rosszul kijelölt nemzetállami határok jelentőségének további csökkentése, végsősoron ezek megszüntetése. Ugyanakkor az Európai Köztársaság külső határainak védelmére még nagyobb gondot kell fordítani.

Az új Európa döntéshozó testületei a lakosság szintjén az önkormányzatok lesznek, a törvényhozói testület a közvetlen választás alapján létrejövő Európai Parlament és szintén választott köztársasági elnök lesz. A végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök által kinevezett kormány gyakorolja, amely támaszkodna a kulcsfontosságú külügy- hadügy- és pénzügyminisztériumokra, ahogy ezt láttuk az Osztrák-Magyar Monarchiában.

Lehet hogy másként, más ütemben zajlik majd az egységesülés Európában, de Emmanuel Macron politikai pályafutásának második felében remélhetőleg Európa már nagyon közel kerül ahhoz a célkitűzéshez, hogy egységes, jól működő „szuverén” nagyhatalom legyen!

Orbán kontra Macron

A franciák és a magyarok sok tekintetben hasonlóak: miközben individualisták vágynak egy, biztonságot sugalló erős tekintélyre is. Nem véletlen, hogy egy időben Orbán példaképe De Gaulle volt!
A különbség az, hogy Franciaországban van a "nemzetállami" mellett egy "Európa-párti" tőkeerős polgárság is, amely a francia birodalomépítő hagyományokat követve, továbbá a saját, hosszú távú érdeke alapján kereste és megtalálta azt a zseniális politikust, Emmanuel Macron személyében, aki képes a franciákat, de talán sok más európait is kimozdítani a nacionalista alapállásból.
Az EU-nak életbevágóan fontos lenne egy dinamikus, tapasztalt és koncepciózus vezéralak; erre a szerepre már bejelentkezett Orbán Viktor is, de a rafinált, megbízhatatlan zsivány alkata elfogadhatatlanná tette őt a polgárság köreiben...viszont az ambiciózus, a filozófiában és pénzügyekben jártas, az állami posztokon már bizonyított Macron tökéletesen megfelel...
Ő a jövő embere az európai civilizáció számára!

Macron most francia elnök; de egyszer szívesen lenne az „Európai Állam” elnöke is!

  • A trend világos: a Le Pen és Orbán által képviselt „erős nemzetállam + gyenge, decentralizált Európa” koncepció megbukott!
  • Putyin gyilkos hadjárata Ukrajnával szemben egyrészt lejáratta a Putyin által támogatott és ezért a cinkosainak tekintett európai politikusokat, ily módon Marine Le Pen-t is, másrészt az ukránok hősi küzdelme felértékelte a NATO-t és az EU-t is, hiszen ezeknek az ukrán tagságáért sokan készek voltak meghalni!
  • De az elmúlt évek válságai: a Brexit, a Covid-járvány, Oroszország Ukrajna-elleni agressziója és mindezek mögött csendben megbúvó, valamint az egyre súlyosabb környezetvédelmi vészhelyzet a szorosabb összefogás és egység felé terelik az EU-t.
  • Közben az Egyesült Államok és angolszász szövetségesei, amennyire lehet ki akarnak maradni az európai kontinens ügyes-bajos dolgaiból, hiszen számukra a Délkelet-ázsiai térség jelenti az igazi stratégiai problémát.
  • Mivel jelenleg Nagy Britannia elhatárolódott a kontinentális Európától és Kína messze van, ezért az eurázsiai térségben újra előállt a 19. század eleji kétpólusú felállás: nyugaton a párizsi erőközponttal, keleten a moszkvai erőközponttal. Akkor Napóleon hiába vette be Moszkvát a háborút elvesztette és a feudális „Szent Szövetség” uralma következett 1848-ig.
  • Macron az Európa jövőjével foglalkozó, 2017-es, Sorbonne-on tartott beszédében ezt mondta: „jövőnk biztosításának egyetlen módja […] egy szuverén, egyesült és demokratikus Európa újjáépítése” – A globális kihívásokkal szemben. Macron 2021 decemberben megerősítette álláspontját, amikor ismertette a francia EU-elnökség prioritásait, amelyek között szerepel a „szuverénebb” Európa melletti elkötelezettség is. A prioritások között szerepelt a schengeni övezet reformja, a közös európai védelmi stratégia és az új európai növekedési modell előmozdítása.” (Euractiv, 2022. január 28.)
  • Macron készen áll az „Európa erős embere” szerepre. Ehhez először meg kell nyernie a hátországát, és meg kell nyugtatnia a francia szuverenistákat. Ezt követően a következő lépés az uniós közvélemény felkészítése lesz egy új európai alkotmányozási folyamatra.
  • Ami a magyar vonatkozást illeti: nem kizárható, hogy Orbán a következő hónapok és évek pénzügyi és külpolitikai szorongatottságában, hirtelen pálfordulással egyszerre támogatójává válik Emmanuel Macronnak, hiszen jellemző rá, hogy mindig is vonzódott az erőt sugárzó politikusokhoz...

Orbán akár az ördöggel is...

Már megtagadtuk a finn-ugor rokonságot (nehogy az észt és az Ural-környéki rokonaink miatt Oroszországot kritikával kelljen illetni), már nem vagyunk a "visegrádi" Közép-Európa szerves része (nehogy az ukrajnai agresszió és tömegmészárlások miatt Oroszországot kritikával kelljen illetni), de még idegen test vagyunk a Szovjetunióból kivált török/türk/kipcsak országcsoportban. Az orbáni-Magyarország eddig még nem merte megtagadni egyfelől a görög-keleti rítust követők szerint "elfajzott" latin-nyugati kereszténységet, másfelől a kereszténységet magát, pedig ezzel válhatnánk csak igazán az Oroszország és Törökország felé orientálódó "türk-muszlim" zárt klub tagjává, de ami késik nem múlik... Orbán sértett önérzetében akár az ördöggel is szövetkezne az Európai Unió és a Nyugattal szemben!

Matolcsy "Harmincéves háború"-s víziójáról

  • A harminc éves háború a protestánsok és katolikusok közt robbant ki. Ez nemcsak teológiai konfliktus volt, hanem életmódbeli ellentét is: a pápista oldal a trón és a szószék hagyományos feudális uralmát jelentette, míg ezzel szemben a protestantizmusra a hithez való szabad hozzáférés követelése volt a jellemző: a nemzeti nyelvű igehirdetéstől az önszerveződő, papot szabadon választó és leváltó egyházközségekig. A protestáns vallás – szemben a katolikus „pásztor”/„nyáj” felfogással - hangsúlyozza az egyén, az individuum felelősségét, és felbukkan benne a polgári jellegű jogtudatra és emancipációra való törekvés. A protestánsok a harminc éves háborúban a merev feudális rendszer ellen, a szabadságért küzdöttek, ezért volt ez számukra élet-halál harc!
  • A protestánsok – Matolcsy állításával ellentétben – nem veszítették el a háborút. A korszak szuperhatalmával, a Habsburg birodalommal szemben, ha nem is győztek, de főleg Észak-Európában és nem mellékesen Közép-Euróban Erdélyig bezárólag megőrizték a pozíciójukat a túlerővel szemben. Európa polgári megújulása megkezdődhetett.
  • Matolcsynak abban igaza van, hogy az akkori klímaváltozás közrejátszhatott a lázongás elharapózásában és abban is, hogy a vesztfáliai béke átrajzolta Európa térképét, de épp az a lényeg, hogy pont a „határtologatásokra” épülő paradigma szűnik meg napjainkban! Az egyre inkább elavuló nemzetállami / hadiállami megközelítést felváltja a civilizációs egységesülés. Ennek a bizonyítéka az angolszász (Egyesült Államok, Kanada, Nagy Britannia, Ausztrália) tömörülés és persze a putyini háború is, amelynek célja a pravoszláv birodalom helyreállítása. Viszont a globalizálódás korában már nincs szükség területfoglalásra, elég a gazdasági-kereskedelmi befolyás növelése (pl. Új-Selyemút).
  • Amennyiben sikerül a civilizációs tömböknek, az ukrajnai háború után, egy új „vesztfáliai békét” kötni, egy új egyensúlyi állapotot létrehozni, akkor remélhetőleg a lényegre fognak koncentrálni: a Föld, a földi élővilág megmentésére, mert különben itt pusztulunk hívők és nem hívők, nemzeti szuverenitásért lelkesedők és kozmopoliták…
süti beállítások módosítása