1848-ig a nemzet fogalma csak a nemességre terjedt ki, az „alkotmány sáncai” csak őket védték. Ennek a kiváltságnak vetett véget az 1848-1849-es polgári forradalom, amelyet paradox módon a nemességből kikerülő nemesi-reformerek vívtak ki. Innentől kezdve mindenkit, aki a Habsburg birodalom Magyar Királyságában lakott; magyart és nem magyart magában foglalt a „magyar politikai nemzet” fogalma. A Reformkor tehát utat nyitott a polgárosodásnak, de ettől az uralkodó elit meghatározó figurája a nemesi származású, dzsentri-jogász-politikus maradt, vagyis parlamenti politizálás továbbra is „úri huncutság” maradt. Ez a dzsentri-jogász-politikus réteg az amely az értékhierarchia csúcsára helyezte (a kapitalista magánvállalkozásokkal szemben) az ÁLLAMI SZOLGÁLAT-ot, amelyik számára a „megbízható” keresztény-nemzeti családi háttérrel rendelkezőknek kijár a PROTEKCIÓ és az ország vezetésére predesztináltak gazdagodása nemzeti ügy, tehát megengedett, sőt kívánatos (az „idegenszívű, gyakran magyarul rosszul beszélő német és zsidó polgárság ellenében) a KORRUPCIÓ révén is feltőkésíteni ezt a magyar elitet.
Ez a magyar dzsentri-jogász-politikus gárda érezte kötelességének a magyarországi nemzetiségek nyomás alatt tartását, lehetőség szerint a beolvasztásukat a magyarságba. Ez a magyar dzsentri-jogász-politikus gárda volt a Bécs-elleni kurucos ellenállás fő ereje, amellyel aztán ötletet adtak a magyarországi nemzetiségeknek a saját függetlenségük kivívásához az I. világháború végén, amelyet a Trianoni szerződés csak szentesített.
A mai Fidesz, akárcsak a magyar dzsentri-jogász-politikus gárda, jogászi észjárással a jussát követeli Brüsszeltől. Az ország számára legfőbb értéknek nem az oktatásra épülő innovációt és világpiacon való érvényesülést tartja, hanem a hatalmát megerősítő, keresztény-nemzeti SZOLGÁLAT konzervatív eszményét.
Akkor jár jól Magyarország, ha nem a paragrafusok világában élő, valamint azok kijátszására szakosodott jogász-politikusok állnak leginkább az állam élén, hanem az ország menedzselésére képes, jövő-orientált, mindenkit a saját és a közjó érdekében cselekvésre ösztönző vezetők!
