Mind vörös, mind a fehér terror az értelmetlen I. világháború egyenes következménye. 
Besoroztak milliónyi normális embert, akikből a háborús propaganda előcsalogatta a vad, ölni is kész hazafiság érzését, aztán erre az emberiség, emberiesség elleni vétekre az egyházak, de a szociáldemokrata mozgalmak is, méghozzá minden oldalon, áldásukat adták. Két fiatal férfi generációnak kellett értelmetlenül elpusztulnia, hogy kiderüljön mindez (áldozat és harctéri gyilkolászás) értelmetlen volt!
A háborúért felelős többnemzetiségű, "multikulti" birodalmak összeomlottak a nacionalisták nagy örömére. De a túlélő katonakorú népesség továbbra is becsapottnak érezte magát és kereste az értelmetlen vérontás felelőseit és egy újabb háború elkerülésének a módját. 
Mivel a frontról visszaáramló részeges és erőszakoskodó katonáknak volt fegyvere, és megtanulták azt használni bárki ellen, ezért Közép- és Kelet-Európában káosz uralkodott. 
Volt akik le akarták szerelni a veszélyessé vált fegyvereseket, és voltak akik a harcot tovább akarták folytatni egy szebb jövő érdekében, ami egyesek számára lehetett a birodalmak romjain létrejövő "homogén" nemzetállam, mások számára ellenkezőleg, az internacionalista, a magántulajdont, kizsákmányolást és nemzeti szembenállásokat elvető „kommunista” világ. 
Tulajdonképpen Európának ezen a felén – a leszerepelt régi uralkodó réteget és a mérsékelt, liberális polgári politikusokat leszámítva - mindenki a „kizsákmányolás nélküli” világot akarta, hol szocialista, hol "nemzeti szocialista" (náci) alapon! A „nemzeti szocialista” fikció abból indult ki, hogy faji alapon vannak jó és rossz kapitalisták; vannak a saját nemzetiségű „jó gazdagok”, és vannak az idegen (külföldi tőkések, multik és a zsidó) „rossz gazdagok”, erről a tőről ered a modern, tehát már nem vallási alapon működő antiszemitizmus, de például az arab-ellenesség is.
Ebből a 100 évvel ezelőtti alapképletből indulnak ki a radikális politikusok, valamint a rendkívüli állapot fenntartásában érdekelt "hadigazdaságok", amelyek a maguk által is gerjesztett háborús, terror-, vagy migránsveszélyre hivatkozva állami központosítást, az uralkodó klikk által diktált újraelosztást, a szólásszabadság korlátozását és a vezérkultuszt akarják.
Az orbán-rezsim is ebben felfokozott választási/háborús mozgósítás állapotában van és nyugodt, intelligens építkezés helyett hisztérikus ellenségkereséssel és radikálisan önző nemzetpolitikával próbálja elterelni a figyelmet a vezetése alatt kialakuló nép-ellenes kasztrendszerről és egyáltalán a fejlődésképtelenségéről...
E pillanatban itt tartunk.