-         Miért avult el az „egyesült nemzetállamok” eszméje?

A kereskedelem, a kommunikáció, a bűnözés, a migráció és a környezeti problémák globálissá válása miatt ezek kezelésére – a legnagyobb államok kivételével - a szűklátókörű nemzetállamok alkalmatlanná váltak.

A bezárkózó, szemellenzős politika, amely arra alapozódik, hogy „Amerika, Magyarország stb. az első” (vagyis minden másra tojnak…) meg fog bukni azért, mert a szemellenzős, a világ bonyolult életvilágának veszélyes szelekciójához vezet: a nemzetállami politikus rövid távra tervez, látványos eredményt akar felmutatni és nem törődik a következményekkel. Értelemszerűen nemcsak a nemzetállami keretek avultak el, hanem az ezekre épülő Európai Unió és az ENSZ is.

-         A megoldás az összelapított piramis

Biztos vagyok abban, hogy világszinten közép és hosszú távon szükség lesz a mai Biztonsági Tanácshoz hasonló, a „világ-válságkormányra”, egy határozott és gyors cselekvésre képes grémiumra.

Ami Európát illeti itt „újra kell gombolni a kabátot”, vagyis a szét kell szedni a különböző régiókból jól-rosszul összefoltozott nemzetállamokat és vissza kell adni a régióknak a demokratikus önkormányzás jogát, kivéve a kontinens egészét érintő miniszteriális ügyeket. Ezzel párhuzamosan létre kell hozni a közvetlen választáson alapuló Európai Köztársaságot.

A köztársaság élén egy közvetlenül választott elnök állna, alatta az Európai Parlamenttel és a közös pénzügy-, hadügy-, belbiztonsági és külképviseleti minisztériumokkal.

A vétójoggal rendelkező és azzal olykor visszaélő nemzetállamok szintjét egyszerűen ki kell iktatni, ezzel megszűnne a nemzetállami politikusok korrupciója és nepotizmusa. Egy viszonylag kis létszámú európai „adminisztrációt”, főleg a legmodernebb elektronikai kütyük és a Mesterséges Intelligencia segítségével jobban lehet majd ellenőrizni.

-         Az európai identitás

A nemzetállam a tömeghadsereg igényeit kiszolgáló háborús fegyverkezés és a feudális dinasztikus elvvel szembeforduló politika szülötte. A legitimitását az ókori római Res Publica eszményéből vezették le; ezért lehet a köztársaság és a parlamentarizmus az európai kultúra öröksége. Az állami igényeket kielégítő iskolarendszernek, vagyis az írás-olvasás terjedésének köszönhetően háttérbe szorultak a középkori babonák, helyet adva a racionális és innovatív gondolkodásmódnak. Ez utóbbi pedig lökést adott a technikai és tudományos fejlődésnek. Európában dolgozták ki a hatalmi ágak elválasztásának elvét és itt született meg az emberi és polgári szabadságjogok egyetemes nyilatkozata is. Elmondható, hogy Európa a felnőttesen gondolkodó, önálló döntéseket meghozni képes, azért felelősséget vállaló „egyszemélyes közösségek” koalíciója.

Számomra ez az a kontextus, amely alapját képezheti az összeurópai önazonosságtudatnak, amelyet persze kiegészítenek a régiós tradíciók.

Mellékelek egy térképet a jelenlegi nemzetállami Európának egy lehetséges alternatívájáról: