A legsérülékenyebb, ezért a legtalálékonyabb állat: az Ember csak a 21. század elejére lett képes valós helyén kezelni magát és szerepét a Föld élővilágában. Az embernek szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nincs menekülési útvonal számára: nem léteznek sem mesés túlvilági „vadászmezők”, mennyországok/poklok, sem más Föld-pótló bolygók, mert azok mind élhetetlenek
A Föld az, ahol élnünk, halnunk kell, még akkor is ha az élet csíráiról, a szerves molekulákról és a jégbefagyott vízről kiderült, hogy tele van velük a világűr. Ezeknek nagyszámú és véletlenszerű egymásra találásából szökken szárba az élet, annak valamilyen formája, majd enyészik el, ha úgy hozza a szükségszerűség.
Ahogy Ady Endre írta: „Az Élet szent okokból élni akar”, vagyis nem tudjuk mi hajtja: nincs oka, nincs célja. Megtelepszik, ahogy az egysejtűek, vagy a vírusok és aztán vagy elpusztul, vagy változik, alkalmazkodva túlél. Vagyis le kell számolni azzal hiedelemmel, hogy a fajok (nemzetek, vallások) harcban állnak egymással és a legerősebb, legnagyobb, legszámosabb „győz”, mert nem létezik győzelem, csak átalakulás, amelyben az adaptációs, alkalmazkodási képesség a döntő tényező! És ahogy nincs győztes, úgy „vesztes” sincs; a kozmoszban nem létezik „tragédia”; ezeket csak az érző és helyét kereső ember látja bele a dolgokba.
A magát a természet urának képzelő „ember-állat” csak átutazó, epizódszereplő a földi bioszféra történetében - előtte is volt, utána is lesz élet. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel az igazsággal?
Korábban a tudatlanság miatt, ma részben a hamis biztonságérzetet adó „Tradíció”, részben a hatalmat kisajátító és fenntartó nemzetállami és/vagy vallásos elit manipulációja miatt a társadalmak figyelmét elterelik másodlagos politikai, vallási és szociális témákkal, holott az emberi nem legfőbb felelőssége az élővilág, benne a saját fajának fenntartása. Mivel az ember a legkevésbé ösztön-automatizmusok által vezérelt állat, ezért jelenlegi bioszféra fenntartása érdekében – mint egy jó szülő, idősebb testvér, vagy istenség - kötelessége mindent megtenni. A jutalom a világ színességén és szépségén túl önmagunk megmentése is, hiszen az ökoszisztéma összeomlása maga alá temetné az emberi civilizációt, de magát az emberi fajt is.
Előre, csak bátran előre Greta!
