Vitatkozom Soros Györgynek a davosi világtalálkozón elhangzott megállapításával, miszerint „az elnyomó rezsimek felemelkedésének lehetünk tanúi, miközben a nyílt társadalmak ostrom alá kerültek. Mára Kína és Oroszország jelenti a legnagyobb fenyegetést a nyílt társadalmakra”. (https://telex.hu/kulfold/2022/05/24/soros-az-ukrajnai-haboru-a-harmadik-vilaghaboru-kezdete-lehet). Tévedés Kínát egy kategóriába sorolni Oroszországgal és Észak-Koreával. Kína nem háborúban akarja legyőzni a nyugati „nyílt társadalmakat”, hanem utol kívánja érni a Nyugatot, majd lehagyni azt. Sőt több jel mutat arra, hogy Kína - szemben a zárt hadiállamok globalizmus-ellenességével – fogékonyságot mutat egy új minőségű globális világrend kialakítására; az önkorlátozó, bioszféra-központú globalizmusra.
Az ókortól kezdődően az emberi civilizációt, az írásbeliséget megalkotó államközpontú, „zárt társadalmak” peremén mindig megtalálhatóak voltak „nyílt társadalmak” csírái; tehát a nemzetközi kitekintésű, szabadabban mozgó kereskedő/urbánus rétegek: itt az arányokról van szó.
Európában az ókortól a feudális abszolutizmusig az államközpontú társadalmak voltak a jellemzőek, de a középkor méhében az észak-itáliai városállamokban és Hollandiában a manufaktúraiparral párhuzamosan jött létre a „piacközpontú társadalom”. Tulajdonképpen a közvélemény szempontjából a „Nyugat” egyenlő a polgárias „piacközpontúsággal”, vagyis a tőke, a piaci konkurencia, a kompromisszumokon alapuló szerződéskötés (aminek politikai leképeződése az „alkotmánynak” elkeresztelt társadalmi szerződés) kultúrájával. Mivel semmi sem vegytiszta, ezért a piaci, „nyílt társadalmak” is használtak „államközpontú” technikákat, főleg háborúk idején. Vagyis a vészhelyzetre hivatkozva centralizáltak; az állami bürokrácia döntött a nyersanyagok, az élelmiszer elosztásáról, valamint korlátozták a tulajdon-, és szólásszabadságot. De amíg az első világháborút követően az euro-atlanti „Nyugaton” visszatértek a normális kereskedelmi-polgári üzletmenethez, addig Németországban és attól keletre egész Japánig, zárt hadiállamok jöttek létre hol náci, hol kommunista ideológiák égisze alatt.
Ennek távoli utóhatása Ukrajna orosz megtámadása, amikor is Putyin gazdaságon kívüli, az erő nyelvét használó „zárt hadiállami” logika mentén próbálta/próbálja rákényszeríteni, a nyílt társadalom felé orientálódó Ukrajnát a behódolásra. Attól is anakronisztikus ez törekvés, mert úgy gondolja, hogy még mindig az extenzív, területnövelő politika a siker kulcsa. A háború csak egy dologra volt jó: kiderült, hogy Oroszország a messianisztikus-pravoszláv ideológiájával, a kapitalisztikus modernizációra való képtelenségével egyszerűen versenyképtelen a nemzetközi politikai porondon.
Orbán Viktor felelőssége az, hogy egy Nyugat-ellenes spirálba vezette az országot, aminek következtében Magyarország egyre inkább elsodródik nemcsak a liberális „nyílt társadalom” eszményétől, de az európaias, polgáriasult kereszténységtől is. Ugyanakkor vészesen közeledik a terméketlen és vesztésre álló orosz Zárt hadiállam ideológiai támaszát adó intoleráns, militarista-soviniszta ortodoxiához!