Kecskés Márton
Mindig baromi szerencséjük volt.
Bokros és Horn jóvoltából 98-ra egy rendbe tett ország hullott az ölükbe, 2010-ben egy válságból kifele rohanó, növekvő világ kis országocskája.
Minden hülyeségükkel, mániákus ostobaságukkal, az eszeveszett lopással összesen annyit tudtak elérni, hogy mi növekedjünk a környéken a leglassabban és visszacsússzunk a régió legaljára; minden húzásuk ellenére a világ konjunktúrája bennünket is húzott, több pénze lett a népnek.
Most vannak szarban, mert csinálni kéne valamit.
Most rúg vissza, hogy nincs euró, mert az nekik nem köllött; hiszen ha lett volna, nem lehetett volna annyira lopni, az árfolyamot buzerálni, betéteket, tartozásokat elinflálni, a forintot shortolni. De most naponta eszi meg a pénzünket, az életünket az árfolyamromlás, az ő szavazóikét is.
Most kéne kormányozni.
Most mutasd meg apukám, ki vagy; hát persze hogy egy ócska ruszkibarát szarházi vagy, akinek pontosan úgy jár az esze mint a kommunistáknak.
Végül is érthető, a szabad világban már egy barátja sincs.
Képzeljük el, hogy jár az esze pontosabban.
Alapozzunk a sötét tömeg legaljasabb ösztöneire, a Nyugat-, tőke-, nagyvállalat-, kereskedő- és gazdaggyűlöletre.
Fogjuk rá a kereskedővállalatokra, hogy miattuk megy föl a farhát, abból szívják a vérünket. De persze a mi szavazóink is abba a boltba járjanak.
Keveredjünk bele általában az árak esztelen buzerálásába, amiből aztán persze sehogy se tudunk kijönni; belekeveredni csak könnyebb, mint kimászni.
Hitessük el ezzel a sötét tömeggel, hogy az vóna a normális, ha az orbitálisan veszteséges Ryanair elvesz öt eurót a jegyért a paraszttól, aztán ad tízet az államnak, és a mínusz ötből még el is viszi a parasztot Palermóba. Hitessük el, hogy ha nem így tesz, gonosz impi multi, akit lehet gyűlölni az eddigi 12 évünkben felsorakoztatott számtalan gyűlölnivaló mellett. Eresszük rá az impire a fogyasztóvédelmet, öt alkalmazottja öt hónapig csak a kis ner-csinovnyikoknak másolgassa a papírokat.
Ezzel üldözzük el azt is, ettől kevesebb turista lesz, de sokkal; a szerencsétlen vendéglős, szállodás, boltos, kocsmáros, apartmanos, aki épphogy kidugta a fejét a vízből, majd szív.
De a sötét tömeg, akire alapozunk, majd a vendéglőst utálja, mert emel vagy bezár. Az ugye felháborító; hogy képzeli, hogy nem tart veszteséggel nyitva.
Kúrjunk rá a gyógyszerkupecre 28 százalék extraadót; ha majd nem lesz gyógyszer, ráuszítjuk a sötét tömeget, miért nem hozza a gyógyszert veszteségre is. Ha a mama földobja a talpát, utálja a gyógyszerkereskedőt.
És így tovább, kavarjunk, szemétkedjünk, legnagyobb gondunk a “Kirill pátriárka” fedőnéven dolgozó büdös kgb-s gazemberre legyen.
Aztán csodálkozzunk, hogy semmi se sikerül, de nyugodjunk meg, hogy nekünk és a bandánknak azért jó.