Tóta W. Árpád HVG360-on megjelent írása
"Van pénz vizes vébére, olimpiára, Tihany gyarmatosítására, tankra, köztévére és KESMA-ra, háztáji egyházakra, csíki csipszre. Van Gruevszkire, Le Penre, orosz csuhásügynökökre, kínai vasútra, szélütött influencerekre. Tanárra nincs...
Nem kellett uniós hozzájárulás ahhoz, hogy egy reménytelenül béna focista négymillió forintot vihessen haza. Nem kellett Rácz Zsófia senkihelyettes fizetéséhez sem, aki olyan lelkesedéssel fogott az ifjúságpolitikához, hogy hónapokig bujkált, amikor fiatal tanárok bejelentkeztek nála némi megbeszélnivalóval. Ahogy megoldottuk házon belül a fegyverpénzt, a nyugdíjprémiumot, de még azt is, hogy másfél millióan visszakapják az adójukat. Ez mind ment az unió nélkül, csak a tanárok fizetése, az nem megy...
Úgy lépnek át a tanárokon, ahogy kóbor macskán szokás: aranyosan miákol, de nehogy hozzányúlj! És nem, nem vihetjük haza. Biztos bolhás. Szuterénben lakik, kétszázezret keres. Fogorvosra sincs pénze, a haja lenőtt, A ruhái közönségesek és durvák, használtan vette, parizert eszik. Tanár...
Akiken múlik, azok ennek a rendszernek nem részei.
A gyerekeik magániskolákba járnak, ahogy ők maguk magánkórházba. Azért lopnak két kézzel, hogy ne kelljen szembesülniük azzal, amit teremtettek. És onnan lopnak, ahová mindenki más kénytelen járni, vagy járatni a gyerekét.
Ők tehát nem érdekeltek abban, hogy jobb legyen. Hárommillió szavazó tartja őket hatalomban.
Ők nem ússzák meg a következményeket: az ő gyerekeik abban az iskolában tanulnak, ahonnan épp menni készül Robi bácsi és mindenki, akinek kedves az élete.
Megmagyarázzák maguknak biztosan, hogy csekély áldozat a nagy honvédő háborúban, amit Oroszországgal közösen vívunk, ha hülye marad a gyerek.
Az az egyetlen reményünk, hogy mégsem marad hülye."
