A korlátolt-kisnemesi gyökerű magyar jobboldal - német hatásra is - a 18. század végétől kezdve utálja a franciákat; a feudális kiváltságok ellen harcoló Felvilágosodás, a Nagy Francia Forradalom, Napóleon majd a liberális köztársaság kikiáltása óta, amely szétválasztotta az államot az egyháztól, vagyis az államot megfosztotta a szakrális jellegétől és megnyitotta az utat a nők és a "nincstelen proletárok" emancipációja előtt. Ezt tetézte "Trianon", amelyben a magyar uralkodóosztály ahelyett, hogy szembenézett volna az első világháború kirobbantásában játszott szerepével és felelősségével a felelősséget egyszerűen áthárította a Clemenceau-ékra (a Tanácsköztársaság létrejöttét pedig a zsidóságra). A második világháború és a francia gyarmatbirodalom összeomlása után, a francia-ellenes beállítódás áttevődött az Egyesült Államokra és általában a Nyugatra, ami a nacionalista-bezárkózó-önellátó magyar kommunista ideológia számára kapóra jött a hidegháború időszaka alatt.

Ezt a piaci liberalizmus elleni retrográd hagyományt folytatja általában sok magyar jobboldali és különösképpen Fidesz foci-rajongó vezéralakjai, amikor rendszeresen és látványosan a franciák ellenfeleinek drukkolnak a meccseken...