Erdély a Szt.Istvánnal szembekerülő, Bizánc felé kacsingató Gyula/Gyalu óta különleges része volt Magyarországnak, de mit adott Erdély Magyarországnak?

Az ókortól használt sóbányák, majd nemesfémbányák mellett a "székely" Dózsa Györgyöt, aki szembekerült az oszmán-törökök elleni keresztes hadjárattól visszatáncoló magyar nemességgel. Mert igaz, hogy a pápa hirdette meg a résztvevők számára üdvösséget hozó keresztesháborút, ami ígéretet székely Dózsa György még azzal is megfejelt, hogy aki fegyvert fog a pogány ellen, az a határvédő székely katonaság mintájára, adómentességet fog kapni... Ezt nem nézhették ölbe tett kézzel a földbirtokosok, akik már amiatt is aggódtak, hogy nem marad elegendő munkáskéz a földjeiken. Leállították tehát a keresztes háborúra való felkészülést, amiből azt az érzelmileg érthető, de valójában téves következtetést vonták le a keresztesek, hogy a magyar nemesség a pogány törökkel cimborál...

Általánosságban elmondható, hogy Erdély sokkal inkább volt a tolerancia és az európaiság kisugárzó központja, mint a magyarországi részek!

Gondoljunk az 1568-as tordai országgyűlésre, melyen a világon először törvényt hoztak a a vallás-választás szabadságáról, gondoljunk az erdélyi fejedelmek elévülhetetlen érdemeire a románnyelvű írásbeliség kialakításában, gondoljunk a "zsidó"/szombatisták, valamint más, "szélsőségesnek" mondott protestáns áramlat  megtűrésére, a székelység és a szászság szimbiózisára, a partiumi sváb-zsidó polgárság európai kapcsolatrendszerére stb..

Erdély lehetett volna Közép-Európa többnyelvű, multikultúrájú "Svájca", de ezt a nemzetállami sovinizmusok megakadályozták... a magyar is!:(