Az a prűd maradiság, ami egyszerre jellemzi a putyinista pravoszláv egyházat, az egyesült államokbeli trumpista szélsőséges-protestantizmust, az orbánista „családvédő” kormányt és az „istentelen” Nyugat ellen szent háborút folytató iszlamistákat, most az alábbi törvényeket hozta magával Afganisztánban: a tálibok a „bűn elleni küzdelem és az erények előmozdítása” érdekében egy 114 oldalas törvénykönyvben szabályozták a férfiak és nők közti viszonyrendszert. Annak érdekében, hogy elkerüljék a „Gonosz kísértését” a tálib hatóság „okfejtése szerint a női hang intimnek számít, azaz csakis családi, vagy baráti körben hallható. Ezentúl tilos a nyilvános szavalat, felolvasás vagy éneklés is. A nőknek tilos olyan férfiakra ránézni, akikkel nem állnak rokoni, vagy házastársi kapcsolatban és ugyanez fordítva is tilalmas” (Euronews, 2024. augusztus 25.)

Bár első pillanatra barbárnak és távolinak tűnik a rendelkezés, de valljuk be, hogy a mi kultúránkban is előfordul a férfiakra csak a szeme sarkából rápillantó, pirulós, szemérmes lány ideálja, vagy az asszonyt hallgatásra kényszerítő, netán tettlegességig fajuló férfisovinizmus.

Sőt, miközben civilizációk és istenhitek születtek és tűntek el a maradiság itt kísért évezredek óta Európában. Az ókori Rómában például az időszámítás előtti harmadik évszázadtól kezdődően egyre divatosabbá vált az elit körében a görög kultúra. „A legkülönbek, a „jó társaság”, a Scipiók köre, fenntartás nélkül görögpárti volt. Politikai és társadalmi ellenfeleik viszont gyűlölték a görögöket; ezek közt Cato a legkimagaslóbb egyéniség. A görög szellem ellen felhozta mindazt az érvet, amelyet a maradiság fel szokott hozni a magasabb rendű új iránt: az erkölcstelenség, vallástalanság, nemzetietlenség és egészségtelen elpuhultság vádját. A maradiság fegyvertára mit sem változott az évezredek folyamán.” (Szerb Antal: A világirodalom története, Magvető 1989 – 79. old.)

Az a bizarr érzésünk támadhat, hogy a prűd maradiságnak nincs köze a vallásossághoz. Isten csak ürügy. A Bibliában sehol nem található „családbarát-elv” egyszerűen csak egy fedősztori annak érdekében, hogy a tekintélyen alapuló társadalmat a családon belül alapozza meg az akármilyen vallást követő konzervatív kurzus.

Azért emelik piedesztálra a férfi-nő közötti házasságot, mert a mindenkori egyházi és állami hatalom érdeke a sok gyerek születése, a sok leendő hívő, adózó és katona „kitermelése”. És ugyanilyen érdeke az apai tekintély erősítése, kultiválása, hogy a felnövő nemzedéket engedelmességre idomítsák, amitől aztán a háborús ínséget átvészelni képes családok, illetve önfeláldozó „katona-anyag” jöhet létre.

Isten, ha létezik, nem érdeklődik a hálószobai titkok és a primitív moralizálgatások iránt. A Teremtő, a Világegyetem Ura nem lehet erkölcscsősz, hanem maga a szétáradó Élet és Etika!

Ha Magyarország kapta volna meg a 2024-es olimpiai játékok megrendezésének jogát, akkor budapesti olimpiai nyitó- és záróünnepség egy hatalmasra felpumpált (és túlszámlázott) augusztus 20. lett volna!  De igazából utána jött volna a feketeleves: az orbáni-Magyarország örökre szóló orosz/türk/kínai adósrabszolgasága...

Nem tudok szabadulni attól a képtől, hogy a különböző civilizációkat jelképező csónakok sodródnak a végzetes vízesés, az ökológiai katasztrófa felé… Már hallani a távolban a lezúgó víz morajlását… Már érezni, hogy a sodrás felgyorsul, de a különböző csónakokban ülők még mindig egymással vannak elfoglalva, még mindig egymással versenyeznek… Csak azok kapják fel idegesen a fejüket, akik a legérzékenyebbek, akiket nem kapott el a versenyláz, akiknek a tudatát nem homályosította el a harci szellem. A megújulni vágyó Momentum küldetése az, hogy az európai parlamenti választási kudarc után ezeket a „fölösleges nem játszókat” /Ady/ szólítsa meg itthon és Európa-szerte.

Egy magyar ellenzéki párt két dolgot tehet: vagy a hatalmon lévő pártot, a Tiszához hasonlóan, hazai pályán akarja megverni, vagy arra törekszik - amivel a Momentum pártcsaládja, a Renew Europe” is próbálkozik - hogy új nemzetközi pályát építsen ki, új játékszabályokat állítson fel, amik aztán közvetett módon befolyásolhatják a magyarországi politikai folyamatokat is.

A jelenlegi világrend a 19. századi ipari forradalomban gyökerezik: a gyáripari munkaszervezés parancsait a munkásoknak fegyelmezetten kellett végrehajtani és ez az uniformizált, a főleg betanított munkára alapozó, éppen ezért olcsó „munkahadsereg” szolgált mintául a tömeghadseregnek. A jól szervezett munka jól szervezett munkások tömegeit termelte ki, akik sokszor szakszervezetekbe tömörültek, vagy éppen fogékonnyá váltak a vagyoni-, és jogegyenlőséget hirdető szocialista eszmékre. A „baloldali populizmus” ellenreakciójaként jött létre aztán a „jobboldali nacionalista populizmus” aminek jelszavai a nemzetállam, a szuverenitás és az idegen (a német, zsidó, amerikai stb.) tőkével szembe állított („nem-profithajhásznak” hazudott) nemzeti tőke.

De az első ipari forradalom elmúlt, már a negyedik ipari forradalomnál tartunk (ami alatt a fizikai, digitális és biológiai technikák összefonódását értjük), de a politika még mindig a 19. századból származó bal-, jobb ideológiák eszköztárát használja! Ami nem véletlen, hiszen a modern állami intézményrendszer egyik legfőbb érdeke az önreprodukció: a bürokrácia, a rendfenntartó szervek újratermelése, valamint az állam iránti lojalitás, hazafias lelkesültség fenntartása. De amíg a polgári nemzetállamok helyzetfelismerő képessége, reakcióideje rövidebb volt a lomha monarchiáknál, addig hasznosak is voltak, mára viszont ez az „evolúciós előny” megszűnt.

Ma az emberiségnek, a saját túlélése szempontjából, két olyan területre kell koncentrálnia, amelyek részben a nemzetállami szint alatt, részben pedig fölötte vannak. Egyfelől a globális gazdasági növekedés (és ezzel együtt a környezetszennyezés) fékezésére, aminek megoldása a régiószintű önellátásra való törekvés, másfelől a bioszféra, az élővilág sokszínűségének fenntartására (akár gátat szabva az emberi terjeszkedésnek is), ami a világhatalmi pólusoknak, civilizációs tömböknek bolygószintű koordinálását követeli meg - figyelembe véve a Mesterséges Intelligencia ajánlásait és a vétójoggal rendelkező Ökológiai Ombudsmani Tanács véleményét.

Visszatérve Európai Unióhoz és a Momentumhoz: ahhoz, hogy Európa egyenrangú partnere legyen a többi hatalmi pólusnak, az kell, hogy erős és sikeres legyen. A Momentum, „Renew Europe” keretén belül úgy tud hozzájárulni ehhez a célhoz, ha előkészít és tevékenyen részt vesz egy új európai alkotmányozási folyamat megszervezésében!

Az új európai alkotmány akkor tölti be a funkcióját, ha az egységet megbontó, vagy a lassú döntéshozatalért felelős nemzetállamok jogköreit elveszik és a „régiók Európája”-elvnek megfelelően, a nemzeti/nemzetiségi jogokat tiszteletben tartó, autonóm régiókon alapuló ”Európai Köztársaság” jönne létre: parlamenttel, választott köztársasági elnökkel és olyan hadügy-, pénzügy-, és külügyminisztériumokkal, amelyek a továbbiakban az összeurópai érdekeket képviselnék a világban.

Mivel az ezeréves civilizációk veszélyes időszak előtt állnak, ezért arra kell törekedni, hogy az emberiség általában és Európa különösképpen, gyorsan legyen képes reagálni a turbulenciákra. A politikusok éberségét esetleg a következő módszerekkel lehetne fokozni:

• A kormányzati ciklus legyen minél rövidebb (mondjuk két év), hogy ezzel is növeljék az alkalmazkodás hatékonyságát és az adott új helyzetek kezelésére a legalkalmasabb döntéshozót válasszák ki.
• A bioszféra védelme érdekében a döntéshozatali folyamatba be kell vonni javaslattevőként a Mesterséges Intelligenciát, illetve vétójoggal az Ökológiai Ombudsmant.
• A természetet fenyegető kapitalista, növekedés-centrikus fejlődés megfékezésére részint fel kell számolni a külföldi adóparadicsomokat, részint olyan új, örökösödési törvényre lenne szükség, amelyek útját állja a vagyonfelhalmozásnak. Többek között az így keletkezett pénzügyi alapból lehetne finanszírozni a minden felnőtt számára anyagi biztonságot jelentő Feltétel Nélküli Alapjövedelmet. Ez a robotizáció korában, amikor milliárdnyi ember veszti el az állását és kényszerül új munka után nézni garantálja a létminimumot, az anyagi biztonságot mindenkinek.
• Mivel a klímaválság, illetve annak katasztrofális következményei nem az idősebb korosztályokat fogja elsősorban sújtani, hanem a fiatalokat és gyerekeket, ezért indokolt volna egyre fiatalabb generációkat bevonni a saját jövőjüket érintő döntések meghozatalába, vagyis célszerű lenne a választójogot egyfelől kiterjeszteni a 14 éves korosztályra és másfelől a felső határt leszűkíteni 65 évre, hogy a kényelmüket nem szívesen feladó korosztályok ne akadályozzák szavazatukkal a szükséges, rendkívüli intézkedések bevezetését.

Európa az elmúlt évezredekben egyedülállóan innovatív volt a jog és a szociális gondolkodás terén, gondoljunk az ókori Athén demokrácia eszményére, Róma köztársasági berendezkedésére, a Felvilágosodás-korban született hatalmi ágak szétválasztásának elvére, a már említett szocialista ideológiára, a nacionalizmusra és internacionalizmusra.

Európa, - egységes köztársaságként, vagy anélkül - katalizátora lehetne a bioszféra és a civilizációk tudatos, hosszú távú karbantartásának. Példát mutathatna a többi civilizációnak, mire figyeljenek, hogyan evickéljenek ki a partra még a halálos zuhatag előtt…

A Momentum küldetése az lehet, hogy európai-összmagyar és páneurópai pártként nyomást gyakoroljon kívülről a korlátolt, nacionalista magyar kormányra a túlélésünket szolgáló együttműködés érdekében.

A Jogállam ellentéte a "Bűnöző nemzetállam", vajon Magyarország honnan hova tart? https://hold.hu/holdblog/maduro-venezuela-kirablas-zentuccio/?utm_source=telex&utm_medium=holdbox_direct&utm_campaign=alwayson

„Too big to fail” (magyarul: "Túl nagy, hogy veszni hagyják"): a szakciók és az orosz vasút

Ésik Sándor/Diétás magyar Múzsa  - 2024. augusztus 8.

„Nem véletlenül kezdtek az ukránok támadást egy vasúti csomópontnál Kurszk környékén. Ők is úgy érzik (vagy tudják) hogy az orosz szállítási kapacitás érdemi csökkenése küszöbön áll. Lehet ebből akár egy ilyen kaszkád-szerű összeomlás is, ahol nem jön lőszer, nem jön katona mert nincs vonat, de ez a kevésbé valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy az egyre nagyobb kényszer egyre kétségbeesett üzemeltetési döntéseket fog hozni.”

Képekkel, térképpel illusztrált változat + előfizetési lehetőség:  https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQVxtvjHcGGDPvjJJfBkhPwJchL

Tegnap hosszan kifejtettem, hogy a vasút egy olyan rendszer, amelyben nem spekulálni kell, hanem pontosan ismert műszaki tényezők figyelembe vételével pontosan kiderül hogy mi fog történni. Vagyis egy kerék nem váratlanul kopik el, egy dízelmotor nem váratlanul romlik el, hanem azért mert egy bizonyos mennyiségű órát üzemelt. Így tehát ha egy vasúti szakember azt mondja, hogy baj van, akkor a fejében nem olyan dolgok szólnak, hogy “erkölcsileg elavult” meg “imidzs” hanem számok, grafikonok.

Akkor most összedől Oroszország? Erre a kérdésre nincs jó válasz, és ebben a posztban megpróbálom összegezni, hogy miért.

A szankciók és a háborús károk megértéséhez érdemes áttekinteni, hogy Putyin kezében milyen erőforrások voltak.

Gazdasági kapcsolatok: a Szovjetunió összeomlásakor a szovjet ipar hasonló helyzetben volt mint a magyar, abból a szempontból, hogy a fejlett Nyugat legyőzte. Ott is és nálunk is rengeteg szellemi energia ment abba, hogy innovatív konstrukciókkal legalábbis csökkenteni lehessen a lemaradást. Gondolkoztak technológia-transzferen, akár licenszvásárlás, akár ipari kémkedés útján. Nálunk ennek a korszaknak az emlékei a kis szériában gyártott Ikarusz típusok, amelyek nagyon jók voltak, de végül a gyár mégiscsak ment a levesbe.

Az orosz ipar viszont - ellentétben a magyarral - “too big to fail” volt (ezzel a kifejezéssel fogunk még párszor találkozni) egyszerűen azért mert az óriási ország ellátása, és a birodalom területén érvényesülő saját birodalmi szabványrendszer miatt ellátási kényszer volt. Egyszerűbben fogalmazva: Lehet, hogy a kocka Lada meg a Niva elavult, rossz minőségű kocsi, de Oroszországot el kell látni az ottani utakat bíró, könnyen javítható, robosztus és olcsó kocsikkal, tehát lehet gyártani.

Az összeomlás utáni sokk után kiderült, hogy ha kiléphetnek a tőkés piacokra, az oroszoknak bőven van mit eladniuk: értékes nyersanyagokat és energiahordozókat. És van mit venniük: elképesztő éhséggel szabadultak rá elsősorban a gyártástechnológiára.

A nyugati iparvállalatok pedig lelkesen segítettek, hiszen az oroszoknak a nyersanyageladásból volt pénze, és a brezsnyevcsina alatt egy helyben toporgó fejlesztések után a nyolcvanas-kilencvenes évek nyugati technológiáját simán el lehetett adni. Kiváló példa erre a Kamaz 5490 vontató, amely egy Mercedes Axor fülke, alatta valamelyik korábbi, az EU-ban épp a környezetvédelmi előírások miatt kiörgedő modell technikájával. Ilyen és ehhez hasonló partnerség rengeteg volt.

Ez persze okoz függőségeket is, de az oroszoknak így is nagyon megérte, hiszen sok esetben 50-60 évvel korszerűbb technikára tudtak váltani.

Politikai befolyás: Európa, azon belül is Németország nagyon-nagyon jól járt az olcsó orosz energiával, nyersanyaggal és felvevőpiaccal. Az oroszokat szeretni sehol sem volt kötelező, de mindenki elégedett volt azzal, hogy Putyin néha ugyan agyonlövet vagy bebörtönöztet valakit, ám világos szabályok alapján lehet vele üzletelni.

Addig nincs is semmi gond, hogy ezzel párhuzamosan az oroszok politikai befolyást is építettek, azonban nekik közismerten van egy olyan becsípődésük, hogy ők a Római Birodalom utódai, és a Nagy Honvéd Háborúban meghódított területeken nekik befolyást kell gyakorolni. Ezért aztán sima befolyásépítés helyett szabotálták a NATO bővíést, mindenütt anti-EU pártokat finanszíroztak, a 2015-ös migránsválság következményeit fokozni igyekeztek, álhíreket, propagandát terjesztenek.

Ez egy nagyon kényes egyensúly volt, hiszen az USA joggal mondhatta azt, hogy miért is tartsanak ők fenn a kontinens biztonságát garantáló katonai jelenlétet, ha közben az EU vidáman cimbizik azzal az országgal, amelyik szét akarja rombolni?

Viszonylagos gazdasági stabilitás: ez egyre csökkenő mértékben volt meg az oroszoknak, mert rengeteg modern technológia jött ugyan, de a gazdasági bővülés haszna nem oszlott szét az országban, hanem megállt a rendszerhű oligarchák szűk körénél. Ennek megfelelően önálló fejlődés sem tudott beindulni. Az utolsó időkben Putyin egyre durvábban nyomta a birodalmi retorikát és az EU elleni aknamunkát, hogy elterelje a figyelmet a gondokról. Ezzel együtt működő partnerségek voltak, azonban látszott, hogy a dolog nem megy jó irányba. Arra, hogy Putyin hajlandó az egészet felrúgni, csak a szkeptikusok és az orosz irracionális birodalmi becsípődések legjobb ismerői gondoltak.

Oroszország tehát eljutott kb. ugyanoda, ahol Brezsnyev alatt is, azzal a különbséggel, hogy most ideológiai különbségek és hidegháború nem akadályozta a kereskedelmet. De Oroszország problémái léteztek, csak modernebb mozdony húzta őket. Nem tudom mennyire volt törvényszerű az Ukrajna elleni támadás, de utólag alighanem sokan fogják úgy értelmezni, hogy az orosz állami/társadalmi problémák okozta feszültséget valahova le kellett vezetni.

Mit nem akar senki a szankciókkal?

Összedönteni Oroszországot. Az összedőlő oroszországban szinte biztosan polgárháború következne, amelyhez még mindig rengeteg fegyver áll rendelkezésre. De más gond is lenne. Az egyik, hogy a Kína szinte biztos azonnal megtalálná magában a Nemzetek Önrendelkezésének Bajnokát és burját, jakut, tuvai stb. területeket kiléptetné a független államok közösségéből, természetesen helyben pedánsan megválasztott demokratikus vezetés alatt. Ráadásul Oroszországban annyi atomfegyver van, amennyi egyszerűen nem süllyedhet polgárháborús káoszba.

Oroszország léte és kiterjedése a világ jelenlegi stabilitásának egyik sarökköve. Too big to fail, ezt az államalakulatot, ezzel a vezetéssel meg kell tartani, ennek nincs alternatívája.

Mit lehet elérni mégis a szankciókkal?

Az elképzelés az, hogy annyira meggyengíteni, hogy Európa és Afrika destabilizálásra képtelen legyen. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e mert az oroszokat lehozni a birodalmi álmaikról mindenesetre nehéz.

Lassan megérkezünk a vasúti hírhez, ha megnézzük, eddig mit vesztettek.

Vesztettek befolyást

A hibrid hadviselésben továbbra is nagyon erősek, benne van a kezük az angliai zavargásokban, az algériai bokszolónő körül keltett hisztériában és általában az egész Nyugati kultúra mérgezésében a vókok/migránssimogatók vs. régi normális világ narratíva terjesztésében, ami a magyar közbeszédet is uralja.

Ugyanakkor rengeteg soft powert vesztettek el. Kémek buktak meg, vizsgálatok indultak. A német russzisták (pl. a volt kancellár Schröder, vagy a mostani elnök Steinmeier) szalonképtelenné váltak vagy háttérbe szorultak. Közben persze megerősödtek orosz támogatással szélsőségek, de a mainstream politikában a pozíciók gyengültek. Jelentősen gyengültek.

Vesztettek gazdasági pozíciókat

Amerika és az Öböl-országok sikeresen használták ki a háborút arra, hogy nagyrészt kiszorítsák az orosz olajat és gázt az európai piacról. (nem, nem tudom ki robbantotta fel az északi áramlatot, és most szólok, hogy szerintem mindenkinek igaza van, aki tudni véli ki volt). Persze az orosz olaj és gáz vissza fog térni, méghozzá ugyanazokon a csöveken mint régen, csak épp nem lesz az “oroszok kezében a gázcsap” ahogy attól mindenki félt 2022-ben.

Hasonlóan, elveszítették a szabad hozzáférésüket a fejlett nyugati technológiához.

Nézzük most akkor meg a konkrét vasúti példát.

Ehhez érdemes megértenünk a fenti hálózatnak a természetét.

Ez a hálózat egyszerre Oroszország gerince, idegrendszere és vérkeringése. Ha ez nem működik, Oroszország megszűnik létezni.

Az orosz vasutak ellenséges tájakon vezetnek. Ellenségesek azért, mert szinte minden orosz táj a vasútépítők ellensége. A kelet-európai síkságon a háborúkból ismert raszputyica és a szélsőséges éves hőingadozás jelent problémát. Szibériában vagy járhatatlan, sáros tajga van, vagy alatta még permafroszt is. A vasút délebbre, a sztyeppén visz, ott néha van egy-egy hegység, amelyről nem is tanulunk mert egy Pamírhoz vagy Altájhoz képest valóban lényegtelen de attól még kemény hágókon kell átkelni, ráadásul óriási távolságokra kell elvinni a vontatási áramot. Sok helyen laknak a vasút mentén vagy épp a vasúthoz közeli államhatár másik oldalán olyanok, akik nem szimpatizálnak az oroszokkal.

Megfelelő úthálózat hiányában az orosz vasútnak óriási személy- és teherszállítási teljesítményt kell nyújtania. Húsz-harminc kocsis személyvonatok, kilométeres tehervonatok járkálnak. Az európai 20-22 tonna helyett 25 tonnás tengelyterhelés van. (gondoljunk bele, egy tehervagon négy tengellyel nehezebb lehet akár húsz tonnával is mint egy európai). Szélesebb nyomtáv és nagyobb űrszelvény van. A vonatokat az itt szokásos lóerők helyett néha a háromszorosával vontatják. Az úgynevezett központi ütköző-vonó készülék használata lehetővé teszi sokkal nehezebb vonatok továbbítását.

Az orosz vasút maga is birodalom.

Szigorú katonai szervezete van. Erőművei, gyárai vannak, hogy ezt az iszonyatos méretű és fontosságú infrastruktúrát minden nap üzemeltesse. Ellentétben pl. a német vasúttal, ahol költségvetési okokból épp szenvednek a fenntartással és árulják a teherszállító ágazatot, hogy legyen miből üzemeltetni a többit, az orosz vasút nem pénzkérdés. Annak menni kell, tehát menni fog. Az orosz költségvetési tervezésben a kenyér jegyre adása sokkal kisebb probléma, mintha nem lenne pénz csapágyzsírra a vonatokhoz.

A nyugati ipari segítség rengeteget jelentett az oroszoknak. A modernebb csapágyak, megmunkáló és hegesztő berendezések kapacitásnövelést tettek lehetővé, hiszen javítási, karbantartási ciklusok hosszabbodtak meg, ezáltal kevesebb lett az állásidő. A vasútüzem szinte minden eleme jobb lett a nyugati technológiától. A két orosz vasúti vállalatóriás, a Transzmasholding és a Szinara a komplett nyugati vasútiparral együttműködött.

A szankciók itt sem azt célozták, hogy álljon le a vasút. Nem is tudott volna leállni, mert ott van még stratégiai tartalék is, ugyanúgy ahogy tankból. Ellenben elkezdett csökkenni a teljesítmény.

Csapágyak, kütyük, mütyük, izék, bigyók…kokain árban

Itt van ez a hír tavaly májusból: Oroszország évi 419 millió dollárt költ békeidőben csapágyakra. Ennek több mint a fele olyan gyártóktól jött, akik már nem szállítanak nekik a szankciók miatt. A kínai és maláj csapágy, amit helyette vesznek pont annyival gyengébb, mint ahogy mindenki gondolja, aki még olvassa ezt a cikket.

Összeomlik ettől Oroszország, vagy akárcsak az orosz vasút? Nem omlik össze, csak épp az eddiginél X százalékkal gyakrabban ki kell venni a kocsit a forgalomból mert leolvadt, berágott, megszorult a csapágy. Közben nyilván a más hibával javításra váró kocsit sem lehet javítani, mert a csapágyas kocsik foglalják a műhelyt. Ehhez lehet alkamazkodni, de az eredmény mindenképp a kapacitás csökkenése lesz.

Számtalan hasonlóan kritikus alkartrészt vagy alkatrészt gyártó gépet vesznek importból. A twitterre is kikerült felvétel, ahol Kobzov vezérigazgató-helyettes dühöng azt jelzi, hogy ezt ők is pontosan tudják. Nyilván fenntartják az üzemet, hiszen de facto katonák akik addig harcolnak, ameddig csak lehet. Csak egy-egy 2ESz10 Granit mozdonyt (Szinara-Siemens koprodukció) ki lehet váltani egy-egy VL-11 mozdonnyal. Csak a Granit 11 ezer lóerő, a Leninec meg 7 ezer. Ennél sokkal nagyobb a különbség ha az üzemóra/karbantartással töltött óra arányt nézzük.

Vagyis a régi mozdony kevesebb vagont, lassabban tud elhúzni és ritkábban. Két válasz adódik:

1) a meglevő gépeket mindenképp üzemben kell tartani. Itt jön a feketepiac, és biztos hogy lehet szerezni alkatrészt. Még az is lehet, hogy maga a Siemens fog nekik eladni alkatrészt mindenféle közvetítőn keresztül. Nyilván mindezt annyi pénzért, hogy a lebukás kockázata és az alkotmányos költség is beleszámolódjon. Másrészt meg annyit, hogy azért ne legyen feltűnő, hogy a Siemens-alapú 2Esz10 vidáman szaladgál a szankciók ellenére. Mondjuk a normál áras, normál volumen 20-30%-át átadják feketén, a normál ár öt-tízszereséért, amelyet aztán gondos pénzmosás és az obligát orgiák után behoznak a cég könyveibe. Vagyis a fekete beszerzésekkel a kapacitáscsökkenést csak lassítani lehet.

És még egy szempont: az ilyen alkatrészellátás az orosz üzemeltetési kultúrát felborítja.

Az oroszok pont ezeken a mozdonyokon tanulnak/tanultak állapot szerint üzemeltetni, ahol a megfelelő időnként elvégzett vizsgálatok nem jártak alkatrészcserével. Ehhez nagyon jó mérőműszerek (nyugati import…) és nagyon nagy bizalom kell, hogy egy “ottbasszameg” felkiáltással ne legyen rossz alkatrész visszatéve. Az orosz üzemeltetési kultúrából korábban mindkettő hiányzott, ezért volt ott a szigorú üzemórás üzemeltetés. Alkatrész ki, felújításra elküld, akármilyen állapotban van, új (felújtott) alkatrész be, minden alkatrésznek egyidős a bárcája.

Szóval az oroszok nagy nehezen áttérnek állapot szerinti üzemeltetésre, majd beüt a hiány. Most gondoljunk bele abba a nyomásba ami azon a minőségellenőrön van, aki tovább üzemeltet egy alkatrészt vagy kiveszi. A legdurvább katasztrófák szoktak ezzel a nyomással kezdődni…

2) Lehet persze saját gyártást is csinálni, pl. a fent említett 2Esz10 helyett bejelentették a 3Esz8 “Malachit” mozdony gyártásának a felfutását. Ebben erősebb, a Siemensével egyenértékű, ám teljesen orosz hajtás van, legalábbis a hivatalos bejelentések szerint. Na igen. Itt egy hír idén januárból, egy prototípus példányt tesztelnek. Azóta nincs hír róla. Nyugati mérnökök és gyártástechnológia nélkül nem is lesz.

Lecsúszás vagy összeomlás?

A vezérigazgató-helyettes tehát azért dühöng, mert folyamatosan csökkenő kapacitással néz szembe. Ettől még távolról sem biztos hogy lesz látványos összeomlás. Too big to fail, valamilyen üzemet fenn tudnak tartani, tűzön-vizen át. Csak a kérdés, hogy az milyen üzem lesz. Nem véletlenül kezdtek az ukránok támadást egy vasúti csomópontnál Kurszk környékén. Ők is úgy érzik (vagy tudják) hogy az orosz szállítási kapacitás érdemi csökkenése küszöbön áll.

Lehet ebből akár egy ilyen kaszkád-szerű összeomlás is, ahol nem jön lőszer, nem jön katona mert nincs vonat, de ez a kevésbé valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy az egyre nagyobb kényszer egyre kétségbeesett üzemeltetési döntéseket fog hozni. Ki fognak nevezni egy helyi Lázár Jánost (erre utal Kobzov is) aki majd meghozza a drasztikus döntéseket (járatritkítás, kimaradás) a “mindent a frontnak” jegyében.

Emellett pedig előbb-utóbb kokain árban fognak dugattyúgyűrűt, kerékcsapágyat és hasonlókat venni. A nyersanyagexporttal felhalmozott pénzük egy része le van kötve a szankciók által, a maradékot pedig ilyen dealekre költik el. Vagyis a szankciók előtti helyzetből megy a levesbe a politikai befolyás, a gazdasági előnyök…de nyilván, too big to fail, ettől a Nagy Oroszország nem fog összeomlani. Csak szegény lesz meg gyenge, de nyugi, a magyar tévévatnikokat azért kifizetik. Ha tudnak hozni csapágyat.

Még egy zárógondolat, mielőtt a támogatós részre rátérnénk:

ez egy rövid orosz vasutas hír rövid háttere. Én közismert vasútbuziként két órát nézegettem, hogy pontos adatokat mondjak. A sok “szakértőt” meg “biztosan összeomlik” megy “biztosan nem omlik össze” embert nyilvánvaló elfogultságuk mellett azért nem kedvelem, mert beszélnek bele a levegőbe nagy dolgokat, kb. vagy bejön vagy nem alapon. Ha rakétás vagy mezőgazdaságos hír van, annak is így néz ki a háttere. Csak azt nem lehet öt perc alatt a tévében, vagy ötven perc alatt az MCC feszten elmondani. Viszont tükörbe lehet utána nézni, akkor is ha nem jön be amit mondasz... 

Képekkel, térképpel illusztrált változat + előfizetési lehetőség

https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQVxtvjHcGGDPvjJJfBkhPwJchL

A liberális egyenlő a sem gazdasági, sem politikai, sem ideológiai monopóliumot el nem fogadók körével, vagyis akik számára a szólás-, és gondolatszabadság a legfőbb érték.

Ezzel szemben a baloldalnak van ideológiai prioritása: ami az elesettek (nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélküli) felemelését jelenti, természetesen a gazdagok rovására!

Egy keresztény-nemzeti gondolkodású ember, aki gyűlöli a diktatúrát ugyanúgy lehet "liberális", ahogy egy hasonló plebejus-érzelmű ember is.

Tehát ezek a fogalmak különböző szinteken jelennek meg, csak a populista, elit-ellenes, gyakran antiszemita demagógok szövegeiben kapcsolódnak össze manipulatív módon.

• Az „orbáni-jobboldali lobbi” mindent bevetett, hogy a hivatalos egyházakból a „Fideszt támogató véleményt formáló lobbit” hozzon létre (anyagi támogatást és azt, hogy az egyházakra csak részben terjedjen ki az állami joghatóság; a bevett egyházak „állam az államban” kiváltsággal rendelkezzenek.) 
• A hatalmi csábítás/megvesztegetés könnyen ment a „bevett egyháznál”, kivéve a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Ott volt – talán a közép-európai háttértől eltérő német etikai felfogás miatt – némi húzódzkodás.
• De a pénz és a hatalom igézete sokszor a valláserkölcsnél nagyobb súllyal esik latba és ez történt Érden, ahol egy evangélikus lelkész, az orbánista propaganda uszályába kerülve, „pápább lett a pápánál”, vagyis stréberkedett.
• Meghallván a orbán-putyini idők szavát – amit egyetlen németországi evangélikus egyházfi nem tett volna – ő a modern európaiság lényegét: az „istentelen” Felvilágosodást támadta meg.
• A Középkor felfogásával szemben Felvilágosodás arról szólt, hogy az élet értelme nem az életen kívül van, hogy a Világ nem a másvilág kedvéért van. Ha tehát így áll a helyzet, akkor (tiszteletben tartva mindenki hitét) arra kell törekedni, hogy az életet racionálisan és mindenki érdekeit figyelembe véve szervezzük meg. Ennek a mintája legyen a piac, vagyis amiképpen az eladók és vásárlók megegyeznek a minőségben és árban, olyképpen legyen szerződéses viszony hatalmon lévők és polgárok közt. Tehát szemben a zsarnoki önkénnyel a polgárok szabad gyülekezetei döntsenek a saját sorsukról és a vállalkozásaikról, a fejlődés irányáról a Társadalmi Szerződés, vagyis másnéven az alkotmány keretei között. Az ezen az alapon létrejövő a konkurenciaharc vezetett aztán a hatékonyság ugrásszerű növekedéséhez, ami magyarázza Európa világsikerét a 19. században.
• Csak a nem-európaias, fanatikus vallásosság nem ismeri az életmóddal és a másokat nem bántó nemiséggel kapcsolatos megbocsátás gesztusát.
• Reménykedjünk abban, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház nem teszi magáévá a politikai kurzushoz stréber módon viszonyuló, az európai civilizáció lényegét tagadó, intoleráns, populista megnyilvánulást!