A legsérülékenyebb, ezért a legtalálékonyabb állat: az Ember csak a 21. század elejére lett képes valós helyén kezelni magát és szerepét a Föld élővilágában. Az embernek szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nincs menekülési útvonal számára: nem léteznek sem mesés túlvilági „vadászmezők”, mennyországok/poklok, sem más Föld-pótló bolygók, mert azok mind élhetetlenek

A Föld az, ahol élnünk, halnunk kell, még akkor is ha az élet csíráiról, a szerves molekulákról és a jégbefagyott vízről kiderült, hogy tele van velük a világűr. Ezeknek nagyszámú és véletlenszerű egymásra találásából szökken szárba az élet, annak valamilyen formája, majd enyészik el, ha úgy hozza a szükségszerűség.

Ahogy Ady Endre írta: „Az Élet szent okokból élni akar”, vagyis nem tudjuk mi hajtja: nincs oka, nincs célja. Megtelepszik, ahogy az egysejtűek, vagy a vírusok és aztán vagy elpusztul, vagy változik, alkalmazkodva túlél. Vagyis le kell számolni azzal hiedelemmel, hogy a fajok (nemzetek, vallások) harcban állnak egymással és a legerősebb, legnagyobb, legszámosabb „győz”, mert nem létezik győzelem, csak átalakulás, amelyben az adaptációs, alkalmazkodási képesség a döntő tényező! És ahogy nincs győztes, úgy „vesztes” sincs; a kozmoszban nem létezik „tragédia”; ezeket csak az érző és helyét kereső ember látja bele a dolgokba.

A magát a természet urának képzelő „ember-állat” csak átutazó, epizódszereplő a földi bioszféra történetében - előtte is volt, utána is lesz élet. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel az igazsággal?

Korábban a tudatlanság miatt, ma részben a hamis biztonságérzetet adó „Tradíció”, részben a hatalmat kisajátító és fenntartó nemzetállami és/vagy vallásos elit manipulációja miatt a társadalmak figyelmét elterelik másodlagos politikai, vallási és szociális témákkal, holott az emberi nem legfőbb felelőssége az élővilág, benne a saját fajának fenntartása. Mivel az ember a legkevésbé ösztön-automatizmusok által vezérelt állat, ezért jelenlegi bioszféra fenntartása érdekében – mint egy jó szülő, idősebb testvér, vagy istenség - kötelessége mindent megtenni. A jutalom a világ színességén és szépségén túl önmagunk megmentése is, hiszen az ökoszisztéma összeomlása maga alá temetné az emberi civilizációt, de magát az emberi fajt is.

Előre, csak bátran előre Greta!

Minden „vezérlő tábornoki” ambíciójú politikus, - így Orbán is - nem piaci-alapú, hanem gazdaságon kívüli logika által uralt „Hadi Államot” akar létrehozni. Olyan erőközpontot, amelyben a vezér, a „főni” parancsai alapján működik, illetve a működés látszatát mutatja.

A városiasodás, a polgárság gazdasági és politikai megerősödése hozta magával a feudális abszolutizmus kialakulását. Erre a korszakra Franciaországtól, Ausztrián, Poroszországon át Oroszországig a központosítás, a központi adóbeszedéshez szükséges bürokrácia és a hadi ütőképesség növeléséhez szükséges iskolareformok és hadseregreformok vezettek. Európa korábban hercegségek és kiskirályságok mozaikjából állt, de a XVIII. század végére nemcsak az abszolutista birodalmak, de a nemzetállamok csírái is megjelentek. Aztán az első világháború következtében a dinasztikus birodalmak felbomlottak és maradtak a nemzetállamok, amelyek vagy maradtak a piaci/gazdasági racionalitás keretei közt (lásd a „Nyugatot”), vagy eluralkodott bennük a nemzetállami iránti vallásos, irracionális rajongás.

A modern „Hadi Állam” eszménye leszivárgott a civil lakosság szintjéig: „katonás rendről” beszélünk és fordítva, sok átlagember a rendet sokszor csak „katonaiként”, vagy „katonásként” tudja elképzelni. Pedig többféle „rend” létezik, és tudnivaló, hogy az első pillanatra kaotikusnak tűnő gyerekközpontú skandináv iskolarendszer eredményesebb, mint a katonás-egyházias szigort alkalmazó porosz típusú oktatás.

Annak érdekében, hogy Orbán még inkább megszilárdítsa a hatalmát különös gonddal fejlesztette az államon belüli hierarchikus szervezeteket: a TEK-et, a hadsereget, amelynek alárendelte (igaz remélhetőleg csak ideiglenes jelleggel) az egészségügyet, a hadsereg számára egészséges fiatalokat előállító sportipart és nem utolsósorban az egyházi szervezeteket. Ezek mind az öncélú, szuverén és centralizált orbáni nemzetállam támaszai.

De a szövetségeseinek: Trumpnak, az euro-szkeptikus pártok kudarcai, az Európai Néppártból való kiszorulása miatt, valamint az EU pénzcsapok elzáródása miatt Orbánnak 2021-re új stratégiát kellett kidolgoznia, amelyben az állami vagyont főkegyúrként szétosztotta a hozzá közel álló „bárók” közt. Kegyencei 4-7-9-35 évre kapták a megbízatást, kiváltságot és hogy ezt a képtelen és igazságtalan osztogatást elfedje, ezért a lakosságot is elhalmozza aprópénzzel, ily módon „cinkosává” téve a népet.

Ez az akció nemcsak az ország gazdasági/pénzügyi egyensúlyát, de a nemzet hosszú távú fejlődését is veszélyezteti, ami valószínűleg nem érdekli különösebben Orbánt. A nemzetállami központosított erőközpont helyett immár sok, személyesen Orbánhoz kapcsolódó erőközpont lesz, és az új kormány ezekkel kényszerül majd egyezkedni, vagy harcolni.

Orbán Viktor mérgezett politikai öröksége, - ha nem tudunk kitalálni valami ellenszert - akkor a Magyarországot megbénító „feudális anarchia” lesz...

1956-ban a magyar nép a szabad Európát, a szabad világot választotta és nem a "keleti nyitást"!