A jogbiztonság aláaknázása, a nem-egyházi iskolák és a Tudományos Akadémia vesszőfutása, valamint most a CEU kiűzése az országból - mindez a Fidesz barbárjainak hadüzenete az emberi civilizációval szemben!

Orbán Viktor 2015-világosodott meg. Az átlag magyar jobboldalihoz képest, aki Trianont leegyszerűsítő módon a „franciák magyar-gyűlöletére” vezeti vissza, Orbán nem volt elvakult francia-ellenes, sőt egyik példaképének De Gaulle-t tartotta. De 2015-ben, Orbánnak éppen De Gaulle ellenlábasainak, az 1968-as lázadó diákság szellemiségét őrző Charlie-Hebdo meggyilkolt munkatársainak gyászszertartásán kellett részt vennie. Ahol Orbánt minden zavarta.

Az is, hogy azoknak az emléke előtt volt kénytelen tisztelegni, akik nem ismertek semmilyen tekintélyt; se istent, se embert. És ahogy a magyar jobboldal/szélső jobboldal „megértette” 2001-es Egyesült Államok ellen irányuló globalizmus-ellenes iszlám terrorizmus indítékait, úgy Orbánban is undort keltettek a politikusokon, a pápán és Mohamed prófétán egyaránt élcelődő karikaturisták. Ha volt valami, ami különösen zavarta Orbánt Franciaországban, akkor ez a Felvilágosodás korából származó, tabukat döntögető voltaire-i irónia, és annak 1968-as továbbélése volt.

Orbánnak, aki Charlie Hebdo emlékére rendezett szolidaritási felvonuláson testközelbe került a párizsiakkal, azzal kellett szembesülni, hogy a felvonulók ránézésre alig nevezhetők franciáknak, annyira sokan voltak köztük a színesbőrűek. Orbánt sokkolta, hogy Párizs (mint minden világváros) elvesztette európaias, fehér, keresztény jellegét!

Ekkor tudatosult benne, hogy ennek az ellenpólusa a konzervatív nemzeti-keresztény zárt állam; a székelyföldi „magyar rezervátum”. A vágyott székelyföldi autonómia, abban lehetne iránymutató Magyarország számára, hogy a legfőbb értéknek a nemzeti jelleg megőrzését tartja. A „multikulti” Erdélytől eltérően, az itt egy tömbben élő magyarság mind a vallásosságával, mind a románságtól való elkülönülésével (t.i. a vegyesházasságot árulásnak tekintik) kifejezésre juttatja a különállását féltékenyen őrző magyar zárvány kíván maradni.

Pontosan ez, a székelyföldi „magyar rezervátum” mintának a magyarországi adaptálása okozza a problémát a fiatalság körében! A bezárkózó, versenyképtelen, urambátyám kasztosodás, a dzsentri nacionalista hagyományokra építő Orbán rezsim az, ami elriasztja és kikergeti az országból a világra nyitott és ambiciózus fiatalokat.

Orbán „rezervátum-ország” koncepciójának sajnos nemcsak az a következménye, hogy a magyar fiatalok legdinamikusabb részének nincs vonzó jövőképe, hanem az is, hogyha ez a minta követőkre talál más európai országban, akkor a kontinens öngyilkos szétdaraboltsága egész Európát teszi jelentéktelenné és súlytalanná a világban!

 Orbán ugyan okos és számító, viszont félő hogy teljesen irracionálisan gondolkodik és aránytévesztései vannak...Magyarországot szuverén nagyhatalomnak képzeli, aminek ő a felkent vezére...és miközben azt tapasztalja, hogy a nyugati politikusok magas lóról beszélnek vele, eközben a keleti despoták egyenrangú társként kezelik és megdják neki a tiszteletet. 

Szerintem Orbán tisztán látta előre a Gruevszki-ügy kockázatait, de fittyet hányt ezekre!

Már korábban eldöntötte, hogy szakít a szerinte gyenge, hanyatló és erkölcstelen nyugattal, hogy aztán teljes mellszélességgel a Kelet forduljon, ahol végre szabadnak érezheti magát. Ahol nem létezik a liberális demokrácia,  jogállamiság és az újságírás "akadékoskodása".

Olyan rendszert akar, amelyben a "rendtartó" vallás hétköznapi jelenléte stabilitást eredményez, akár alacsonyabb életszínvonal esetében is! Egyébként is roppant zavarja, hogy egy politikai rendszer megítélését a közvéleményben az életszínvonal állandó emelésének az érzete határozza meg...ezzel sem kell törődnie majd és végre általa igen tisztelt nemzetvezető államférfiak közé kerülhet... Már az sem érdekli nagyon, hogy milyen áron történik majd ez...mert meg van győződve arról, hogy ami neki jó, az jó lesz Magyarországnak is hosszú távon...

A gátlástalan politikai kalandorok hol a nemzeti érdekre, hol a hit védelmére hivatkoznak, hol egyszerre mindkettőre. 
Ezzel hosszú távon azt kockáztatják, hogy elhiteltelenítik és sárba rántják ezeket a tiszteletreméltó eszményeket. 
Mindeközben az egyházak képtelenek ellenállni a nemzetállami nyomásnak és csábító, de anyagias jellegű lekenyerezésnek, ezzel a létezésük alapját és okát adják fel, illetve adják el....

Nem támogatjuk a kínaiak által szétrombolt Tibetet, a törökök által feldúlt Kurdisztánt és az Azerbajdzsán által nyomorgatott Örményországot, a világ legősibb keresztény államát és közben együttérzést várunk Trianon kapcsán...milyen alapon?

A kevert nemzetiségű Közép-Európa és Európa lakosságának igazságos és szabad életterének megteremtéséhez nem a nemzetállami határok ide-oda tologatására van szükség, hanem egy kívül-belül erős, magát megvédeni képes és a világ nagyhatalmaival versenyképes, félmilliárd lakosú, demokratikus jogállami keretek közt működő Európai Köztársaságra!

Olyan Európára van szükség, amelyben nem a mesterségesen létrehozott nemzetállamok önigazgatók, hanem az olyan önkormányzatiságra képes régiók mint Katalónia, Skócia, Erdély stb. Ám az olyan nacionalista politikusok mint Orbán félnek attól, hogy nem sütögethetik tovább a saját különbejáratú kis pecsenyéjüket... ezért ellenségei "európai álom"-nak.

A liberalizmus különbözik a többi ideológiától, amelyek általában „küldetéses” jellegűek”.

A liberalizmus – az üzleti élet szempontjából elengedhetetlen megbízható üzleti információcsere talaján jött létre - a piaci rendszer működőképességét úgy vélte fenntartani, hogy elfogadta a gyakran hit-alapú, irracionális törekvéseket is, feltéve ha azok nem veszélyeztették a kapitalizmust. Elfogadta a status quo-t, emiatt "állapot-ideológaiként" működött. Emellett, nem minden érdek nélkül, áttette a hangsúlyt a közösségről az egyénre, vagyis a fogyasztóra, arra akire az üzleti tevékenysége irányult.

A liberalizmussal szembenálló "illiberális" rendszerek, a racionális piaci konkurenciaharc helyett, a nacionalista, vallásos hiteken, gyakran fanatizmuson alapuló, célokat, olykor "szent" célokat kitűző "program-ideológiák". A liberális „élni és élni hagyni” elvvel szemben egyre inkább az egyén szabadságának korlátozása és a gyerekkortól kezdődő agymosás van terjedőben világszerte. Jellemző, hogy a liberalizmus csökkenésével nemcsak a "politikailag korrekt", vagyis toleráns, megértő modor tűnik el, hanem maga a korrektség is, nemcsak a kommunikációban, de a közéletben is.

A jelenkort nem hiába hívják „Post Truth”, vagyis a Hazugság Korának, mert a hamis hírekkel, a média közszolgálati jellegének megszüntetésével, az állandó hisztériakeltéssel a társadalmakat belekergetik a nem-piaci jellegű, kollektív hiteken alapuló, merev, kaszt jellegű struktúrákba - pont amivel szemben létrehozták a polgári szabadelvűséget és ami ellen mindig is küzdött a liberalizmus!

Az alárendelődő ember nem bánja, sőt sóvárogva várja, hogy a hatalom szigorú, vagy akár szadista legyen azzal, aki nem áll be a sorba…

A megalázott, megtört ember sokszor nem érzi magát biztonságban egy megengedő, liberális közegben, ahol nem tisztázottak a szabályok és az alá/fölérendeltségi viszonyok. ”Ha megversz is imádlak én” alapállásból erőskezű, kiismerhető Gazdát keres magának.

A tekintélyelvű politikus megveti az általa puhának, elvtelennek és erkölcstelennek látott liberális demokráciát és szembeállítja vele a „férfias” militarizmust, az olykor kegyetlen szigorú katonás szervezettséget, amely látványosan elbánik a renitens, lázadó egyéniségekkel, de a gyenge kisebbségekkel is: legyenek azok hajléktalanok, migránsok, romák, rokkantak, nyugdíjasok stb.

Orbán és tábora megveti a nyugati liberális demokráciát és a „nyílt társadalom” eszméjét, mint ami úgymond veszélyezteti a tradicionális hatalom stabilitását. Orbánnak minden erőt sugárzó önkényuralom szimpatikusabb Azerbajdzsántól Oroszországig, Törökországtól Kínáig, mint a konszenzusos egyetértésre törekvő Európai Unió.

Mindez az alábbi cikk olvastán jutott az eszembe.

https://index.hu/kulfold/2018/10/24/kina_orban_japan_v4-ek_diplomaciai_fiasko/

Azok közé tartozom, akik nem akarják, hogy a Fidesz-kormány Magyarország hajóját orosz és/vagy török és/vagy kínai kikötőbe kormányozza. El kell hagyni a csak folyón biztonságos naszádot (a magyar nemzetállamot) és át kell szállni a viharos tengereken valódi biztonságot nyújtó repülőgép-anyahajóra (ami jelképezi a még építés alatt lévő erős Európai Köztársaságot) - csak így maradhat meg hosszú távon a magyarság!
Ehhez hasonló bátor döntést hoztak elődeink, amikor kiváltak az akkor még biztonságosnak hitt Őshazából, a később elpusztult Magna Hungáriából és csatlakoztak először a Kazár birodalomhoz, majd a népvándorlás nyomására bemenekültek a keresztény Európa védőszárnyai alá, ahol véglegesen megvethették lábukat.
A "körkörös védelem" az "Egyedül vagyunk", a nemzeti szuverenitás hangoztatása az Európai Unióval szemben, de ugyanakkor a stréber hozzásimulás Putyin és Erdogán lábához - szerintem ez nem a bátorság jele, hanem a Nyugati civilizációt hepciáskodva lenéző és vele szemben ellenpólust kereső buta és önsorsrontó politika megnyilvánulása.

Évente egy városnyi magyar hagyja el a világ egyik legboldogtalanabb országát; Magyarországot. Több disszidense van a Nemzeti Elnyomás Rendszerének, mint az 1956-os magtorlások Kádár-rendszerének! A maradiságot aggresszíven hirdető nacionalista-klerikális-maffiózó társaság mindent megtesz a világra, tudományosságra és piaci versenyre nyitott rétegek leginkább a fiatal, kritikus értelmiség kiüzésére és az ország ügyeieitől, így a szavazástól való távoltartásáért.

Orbán történelmi bűne a lehetséges polgári fejlődés előre megfontolt és tudatos kisiklatása!