Nem egy járványról van szó, hanem a világ túlnépesedéséből és a klímaváltozásból fakadó első, de feltehetően nem utolsó egészségügyi és szociális katasztrófahelyzetről, amelynek következtében, ha nem leszünk elég bölcsek és előrelátók, akkor népvándorlás és háborúskodások következhetnek.

Nem a 10 éve teljhatalommal kormányzó Fidesz politikai csődjéről van szó, habár a 2008-2009-es gazdasági válság után Orbán úgy tett, mintha a bal-liberális kormányok kezelték volna rosszul a helyzetet, de most hamarosan rá kell jönnie (ha eddig nem tudta volna) hogy nemzetközi pénzügyi segítség nélkül a magyar gazdaság simán beleroppan a nemzetközi válságba.

Nem Európáról van szó, bár a koronavírus járvány világosan megmutatta, hogy ez Európai Unió nemzetállamokon alapuló szerkezete rossz: egyfelől sokszor nem egy nemzetállamnak, hanem egy adott régiónak van döntő szerepe egy válság megállításában. Hiszen azért spriccelt szét a fertőzés Olaszország-szerte, mert nem tudták hermetikusan elzárni Milano környékét az ország többi részétől. Másfelől járvány esetén a nemzetállamoknál magasabb uniós döntési fórumra kell bízni az intézkedések koordinált elrendelését: egy sürgősen létrehozandó Európai Közös Járványügyi Hivatalra! Egyáltalán, ha az európai civilizációt meg akarjuk védeni a következő 100 évben, akkor az Unió alkotmánymódosításával meg kell teremteni az egységes működés feltételeit a Közös Pénzügy-, Külügy- és Hadügyinisztérium, valamint egy összeurópai Titkosszolgálat és Ügyészség felállításával.

A járványhoz hasonló kataklizma következményeinek kordában tartásához nem elsősorban demokráciára van szükség, hanem jól előkészített, fegyelmezett cselekvésre, az ehhez szükséges önfegyelemmel együtt - mint azt jól mutatta a kínai példa.

Nem az emberiségről van szó, immár túl kellene lépni az emberközpontú világképen! Az Ember, - amely maga is része az állatvilágnak - legyőzte a természetet és most az a kötelessége, hogy a megmaradt állat- és növényfajokat, tehát a közös életterünket, a Bioszférát megmentse!

A jövő még homályos, de már ma is vannak bíztató jelek: a diákság „Kihalás Lázadása”(Extinction Rebellion), az olyan egyházi személyek a kiállása a tágan értelmezett környezetünk védelméért, az egyetemes Élet szentségéért mint a Dalai Láma, vagy Ferenc pápa. Nem kell a sötétben tapogatózni: 2020 tavaszán tömegek kaptak ízelítőt abból, hogy nincs szükség sok utazgatásra, hogy értelmes dolog a távmunka, a távtanulás, a helyi áruk fogyasztása; több időnk maradhat a családunkra, az elesett emberek megsegítésére és a pénzben ki nem fejezhető Bioszférát gondozó társadalmi munkák elvégzésére. Pénzben talán nem, de a szociális és környezetvédő tevékenységet honoráló digitális pontrendszer alapján azért igen!

Miről van tehát szó?

A Bioszféra élővilágának - és azon belül az embernek - a túléléséről. Ez a tét.