A 2000-es években a multinacionális vállalatoknál dolgozó nyugatias életmódú (tehát a magyar nacionalisták szemszögéből "idegenszívű") menedzser-réteg jelentette az elitet. A Fidesz megirigyelvén ezt azon kezdett el munkálkodni, hogy a korábban hangoztatott elveivel szemben nem „keresztény-nemzeti középosztály-t”, hanem „ellen-elitet” hozzon létre a fideszes mágnásokból és a magyar állam magas rangú technokratáiból. Olyan elitet, amely nem termel, nem járul hozzá „hozzáadott értékkel” a nemzetgazdasághoz, hanem egyedül azért kapja az átlag magyar fizetésektől eltérő, a nyugat-európai szintet megközelítő javadalmazást, mert hatékonyan szolgálja az uralmon lévő Párt hatalmát.

A Fidesz-állam miközben hivatalosan a férfias, a „nemzetért és a kereszténységért” hősies halálra is kész embertípust kultiválja, addig "mézesmadzagként" elhúzza az államilag garantált luxus lehetőségét az ambiciózus fiatalok és kevésbé fiatalok előtt. A következőket ajánlja a karrieristáknak az orbáni rezsim: amennyiben hajlandóak szögre akasztani a saját erkölcsi és világnézeti meggyőződésűket és hajlandók akár Magyarország hosszú távú érdekeivel szemben is Orbán Viktor személyes hatalmát szolgálni úgy bátran élvezhetik a kivételezett helyzetükből fakadó előnyöket. Gátlások nélkül hivalkodhatnak milliós bőrtáskákkal, kukába dobott méretre szabott öltönnyel és „okosba” felvásárolt Balaton partszakaszokkal.

Miközben a „keresztény-konzervatív” irányvonal gyűlöli az individualizmust, a kritikus gondolkodást aközben a „kiválasztott” politikusok, egyházi emberek erkölcstelenségeit, mi több bűneit is „elsikálja”. A „Nekünk Magyarország az első” jelszavával kampányoló orbánista világi és egyházi garnitúrára jellemző, hogy a kiváltságos helyzetükért megdolgozó elitektől eltérően nemhogy nem adakozik a szegények és elesettek javára, de a világjárványt is arra használja, hogy tovább szívja a magyar nép életnedveit.