Természetben, akár virágmagvakról, akár ikrákról, akár hímivarsejtekről van szó; a pazarlás és a véletlenszerűség óriási szerepet játszik. Ezért kételkedik az ember a világegyetem keletkezésének egyszeri teremtő aktusában, akár isteni beavatkozásról, akár a „semmiből keletkező” Nagy Bumm elméletéről van szó.
Az iskolateremtő fizikus és zseniális ismeretterjesztő Dávid Gyula az előadásában egy olyan több elméletet egyesítő kozmológiai modellt vázolt fel, amelyben az állandóság és a végtelen számú világegyetem-buborékok "próba-szerencse" alapon történő keletkezése és elmúlása természetes, szó szerint a természetre jellemző sokszínűség, pocsékolás és kiválasztódás jegyében zajlik.
(A végkövetkeztetés 1:41:13-tól látható)