Újsághír: "Csak Magyarország marad ki az EU keleti határaira tervezett drónfal megbeszélésből”.
Tehát az Orbán-Szijjártó vezette Magyarország - minden hangzatos békeszólam ellenére - a háború veszélyes senkiföldjére tévedt...
Újsághír: "Csak Magyarország marad ki az EU keleti határaira tervezett drónfal megbeszélésből”.
Tehát az Orbán-Szijjártó vezette Magyarország - minden hangzatos békeszólam ellenére - a háború veszélyes senkiföldjére tévedt...
Lényegkiemelés Suha György cikkéből: „Az afrikanisták szerint nincs „afrikai ostrom” Európa felé. A témával foglalkozó vezető afrikai migrációkutatók … a magyar kamuszakértőkkel ellentétben nem látják a kontinens “invázióját” Európa vagy Magyarország ellen, hanem emberi mobilitásról és fejlődési dilemmákról írnak. A kutatók szerint a „milliók özöne” retorika inkább politikai színház, mint empirikus jelenség… Ez egyszerű hergelés, amelynek nem kellene bedőlni!”
A teljes Suha György cikk:
"Magyarország külügyminisztere a mostani ENSZ-közgyűlés margóján újabb világmegmentő misszióba kezdett: immár a nyugat „rossz válaszairól”, az afrikai migráció “megállításáról”, a „helyben tartás” politikai céljairól tárgyal többek között Mali és Sierra Leone diplomatáival. A NER-es félelemkeltés módszertanának megfelelően a politikai retorika propagandista „szakértői” gyakran a „tömeges, ellenőrizetlen afrikai bevándorlás” rémképét festik a magyar polgárok számára, amely elől csak a Fidesz-kormány tudja megvédeni az országot. Ez azonban egyszerű hergelés, amelynek nem kellene bedőlni. Nézzük a tényeket:
Az Afrikából Európába irányuló migráció nem érinti Magyarországot olyan volumenben, hogy társadalmi vagy infrastrukturális válságot okozzon, ráadásul a legtöbb afrikai "migráns" jogszerű intézményeken keresztül érkezik, így a tényleges illegális áramlások száma jóval alacsonyabb, mint amennyit a politikai kommunikáció sugall. Más EU-tagállamokban is (elsősorban a nyugat- és észak-afrikai országokból érkezők) csak tucat-, és nem százezres nagyságrendben jelennek meg. Magyarország pedig – földrajzi elhelyezkedése és szigorú menekültügyi gyakorlata miatt – csak marginális szereplő.
Egy nemrégiben publikált kiváló tanulmány szerint (Marsai–Tarrósy) ma 21 millió afrikai vándorol a kontinensen belül, míg 19,5 millió hagyja el azt – azaz az afrikai migráció zöme nem külföldre, hanem a kontinensen belül más városokba, beruházások közelébe vagy konfliktuszónák elhagyására irányul.
A migránsok többsége legális csatornákon érkezik; az irreguláris határátlépések aránya – a médiaképpel szöges ellentétben – viszonylag alacsony, és más régiók (közel-keletiek, latin-amerikaiak) is jelentősen túlszárnyalják az afrikai áramlások nagyságrendjét. Vannak új tendenciák: megfigyelhető például a migráció „elnőiesedése”: egyre több nő vállal önálló mobilitást, munkavállalási vagy tanulmányi céllal. A klímaváltozás kihívásaiból, vagy a fegyveres konfliktusok és etnikai-politikai üldöztetések miatti kényszermigráció pedig évről évre tízmilliókat mozgat meg, de ezek többsége szintén a régión belül marad.
Az afrikai migránsok száma a kontinens teljes népességének 1,26%-a, amely enyhén szóval is árnyalja a „tömeges bevándorlás” populista narratíváját: az afrikai népesség elenyésző hányada jut el Európába vagy más földrészekre. Ráadásul a statisztikák szerint a legtöbben Franciaországban, Spanyolországban vagy az Egyesült Királyságban telepednek le – Magyarország csak marginális állomás a vándorlási útvonalakon.
Az afrikanisták szerint nincs „afrikai ostrom” Európa felé. A témával foglalkozó vezető afrikai migrációkutatók – Castles, de Haas és Miller – az intrakontinentális folyamatok és a kényszermigráció összetettségét hangsúlyozzák, és nem a határvédelem drámáját – érdekes, hogy a magyar kamuszakértőkkel ellentétben ők nem látják a kontinens “invázióját” Európa vagy Magyarország ellen, hanem emberi mobilitásról és fejlődési dilemmákról írnak. A kutatók szerint a „milliók özöne” retorika inkább politikai színház, mint empirikus jelenség.
Míg Szijjártó Péter az ENSZ-ben Magyarországot a „migráció elleni harc erős bástyája” szerepében próbálja feltüntetni, a szakirodalom világossá teszi: nincs olyan magyar befolyás, amely képes lenne bármilyen mértékben “megmenteni” Afrikát vagy gátat vetni kontinensméretű népmozgásoknak. A valós megoldások szakmai együttműködést, regionális fejlesztéseket és a kényszermigrációs válságok érdemi kezelését jelentenék – nem kommunikációs pótcselekvéseket vagy protokollfotókat az ENSZ tárgyalókban. Magyarország külpolitikájának kihívása nem az afrikai népességnövekedés és a bevándorlás tömeges özöne, hanem a hatékony, méltányos és hosszú távon fenntartható integrációs és befogadási politika kialakítása - lenne.
Úgy tűnik, hogy a miniszter felkészítő anyagaiban már a valóság csak a saját narratíva értelmezésében szerepel, pedig talán érdemes lenne elolvasni néhány publikációt a valódi afrikai migrációról, és politikusként támogatni a regionális stabilitást, a szabályozott mobilitást. A NER-es vállalkozásokat támogató kötött segélyhitelekre, a kamu gazdaságfejlesztési projektekre való hivatkozás pedig csak arra jó, hogy az elmúlt 15 év Afrika-politikájának teljes kudarcát igazolja.”
Hetényi Zsuzsa összefoglalója az Oroszországban 2025 szeptember 1-től életbe lépett törvényekről
1.)
Magyarország mindig először „vonakodó szövetséges”, de aztán irracionális módon, mereven kitart egy korábbi döntése mellett.
Tisza István egy történelmi pillanat erejéig megakadályozhatta volna az Osztrák-Magyar Monarchia háborúba lépését, de aztán a Magyar Királyság összeomlásáig támogatta a háború ügyét. (Ugyanakkor Károlyi Mihályt, aki már a háború második évében tisztán látta a Monarchiára leselkedő halálos veszélyt és ezért az Antanthoz való átállást sürgette, a propaganda lehazaárulózta és a személyét érintő kompromittálás a mai napig érezteti hatását.)
A Horthy-rendszer közelebb állt az angol konzervatív hagyományokhoz, mint a modernista náci ideológiához, mégis az egyik utolsó csatlósa maradt Hitlernek.
A magyar társadalom mindig ambivalens módon viszonyult Oroszországhoz. Élvezte a „Gulag legvidámabb barakkjának” kétes értékű státuszát. De ez a „félve-szeretés” a Fidesz propaganda hatására átbillent az orbánisták körében Putyin-kultusszá! Putyinról egyfajta „szuper-Orbán” kép alakult ki, aki a dekadens („zsidós”, buzi és hitetlen) Nyugattal szemben megfelelő fegyverekkel rendelkezik, ráadásul erős kézzel kormányoz, vagyis nem lacafacázik, hanem odacsap az „ajvékoló, nemzetáruló ellenzéknek”. Ma már - Trump nyomására - hiába kéne távolságot tartani Oroszországtól, Orbán már nem tud szabadulni a keleti despotizmus vonzásköréből.
2.)
A társadalmi visszajelzési rendszer hiányosságai miatt Magyarországon a politikai vezetők rendszeresen „bent ragadnak a hatalomban”.
Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János, Gyurcsány Ferenc és most Orbán Viktor is elszalasztotta azt a pillanatot, amikor a hatalma csúcsán, a lehető legnagyobb dicsőség közepette hagyhatta volna el a politikai porondot.
Ferenc József, aki nem tudott időben visszavonulni 84 évesen belevitte az általa gondosan felépített, Európa hatalmi egyensúlyát adó közép-európai birodalmát az I. világháborúba.
Horthy sem gondoskodott időben az utódlásáról, ő ugyanakkor teljesen alkalmatlan volt a náci Németország mellől levezényelni a kiugrási kísérletet, ahogy a román király tette és amiért vissza is kapta Románia Erdélyt…
Kádár János sem a népszerűségének csúcsán a 1980-as évek legelején mondott le… aztán már késő volt.
Orbán Viktor, aki korábban mindig csak négy években gondolkodott (soha nem mert hosszú távú gazdasági-szociális strukturális reformot megkockáztatni) még most is azt hiszi, hogy ha majd a nemzetközi politikai helyzet kedvező lesz számára, akkor még tíz-tízenöt évig hatalomban maradhat. Pedig ő is hamarosan egy senki által nem sajnált bukott politikus lesz…
3.)
A Nyugat számára a második világháború nagy tanulsága az volt, hogy a háborús versenyelőnyt az infrastruktúra fejlettsége jelenti.
Nem elég sok és jó fegyverrel (hardver) rendelkezni: szükség van az ellátási láncok kiépítésére és a humán erőforrás (szoftver) megbecsülésére is. Most úgy néz ki, hogy a „Nyugat” Hegyeshalomnál ér véget; attól keletre csak a multinacionális vállalatok nyugatiasak, a kelet-európaias magyar állam szinte semmit nem áldoz az infrastruktúrára, a logisztikára és a humán erőforrás minőségének fejlesztésére.
Tehát minél tovább van hatalmon az orbánista szűk látókörű és idejétmúlt politikai kurzus, annál abnormálisabb és degeneráltabb lesz Magyarország a fejlett világhoz képest.
Az, hogy az amerikai neo-protestáns irányzatok, - már csak vallástörténeti okokból is - Izrael-barátok nem meglepő. A fundamentalista keresztény mozgalmak ideológiai rokonságot is mutatnak az izraeli ultrakonzervatív irányzatokkal, ugyanakkor nagyban hozzájárultak (Izraelben Netanjahu) az Egyesült Államokban Trump győzelméhez.
Mára a „vallásos ideológia kontra világias ideológia” harca; a "Kulturkampf" kiterjedt a hagyományosan toleráns, szociálisan érzékeny és humáncentrikus egyetemek és az azokat körülvevő vallásos, "illiberális" politikai közegre. A konfliktust tovább élezte Trumpnak az „elit-ellenes”, bal-lib értelmiségi intézmények elleni hadjárata is.
Sajnálatos módon ennek az ideológia háborúnak lett az áldozata az a rendkívül hatásos trumpista influenszer és szónok, Charlie Kirk, akit ugyanakkor felelősség terhel az amerikai "hideg polgárháború" kiéleződéséért…
Szent-Iványi István írja: „Súlyos orosz provokáció, dróntámadás érte Lengyelországot és rajta keresztül Európa biztonságát… Szijjártó Minszkből (értik? Minszkből!!!) viszont úgy látja, hogy " jelenleg az európai politikusok többsége a béke helyett a háború folytatásában érdekelt." Mikor az oroszok 19 drónnal sértették meg Lengyelország légterét, ő az európaiakat okolja ezért.
Megáll az ész!”
Orbán annyi pénzt elkótyavetyélt, annyira eladósított minket, hogy annak évtizedekig fogjuk inni a levét - adóemelés nélkül is!
Az orosz cár az általa értéktelen hósivatagnak tartott Alaszkát eladta bagóért az Egyesült Államoknak. Nem sokkal később viszont kiderült, hogy Oroszország, tudtán kívül, hatalmas ásványkincsről mondott le, többek közt jelentős mennyiségű aranyról.
Az oroszhoz hasonló nemtörődömség jellemezte az Európai Uniót Grönlanddal kapcsolatban, mígnem Trump elnök bejelentette a dán autonóm területre a vételi szándékát. Európa csak ekkor eszmélt rá, hogy valójában milyen értéket képvisel a világ legnagyobb szigete!
Becslések szerint a Földön található ki nem termelt kőolaj 13 százaléka, a földgáz 30 százaléka, ezen felül hatalmas uránkészletek és kiaknázatlan ritkaföldfémek találhatók Grönlandon. Európának ezen a „tengeren túli területén” minden megtalálható, amire a következő évszázad "Mesterséges Okosság-vezérelte" világában szükség lehet - amit tehát nem szabad elkótyavetyélni!
https://www.facebook.com/reel/1734675390721561
Az oroszok a magyar szuverenitásra fittyet hányva, a 2026-os választási ügyekbe való beleszólással SZÁNDÉKOSAN KOMPROMITTÁLJÁK Szijjártóékat/Orbánékat, hogy ezzel is tovább lazítsák Magyarország és az EU/NATO közötti, amúgy is gyenge lábakon álló, kapcsolatrendszert.
Putyin ezzel a látszatra sem adó orosz nyomásgyakorlással az orbáni-Magyarországot végleg a maga oldalára, az Ukrajna-, és Nyugat-ellenes "szent" háborúba akarja bevonszolni...
Orbán meg hagyja!
A magyar kormány dögkeselyűként várja a „békét” az oroszok és amerikaiak által szétmarcangolt Ukrajna teteme fölött.
Ezzel elvileg Orbánék minden korábbi Ukrajna-, és Európai Unió-ellenes ágálása értelmet kapna visszamenőleg. Magyarország megkapná koncként Kárpátalját - 1 millió „fehér és keresztény” ukránnal – akik révén kozmetikázni lehetne az orbáni korszak demográfiai csődjét. Viszont, akikkel beláthatatlan politikai, szociális és etnikai problémákat húzna magára az azok kezelésére teljességgel alkalmatlan magyar nemzetállam.
A Fidesz természetesen tisztában van azzal, hogy Kárpátalja visszatérése mérgezett ajándék volna, mivel az irredenta Magyarország heves magyarellenességet váltana ki a környező országokból, amelynek a levét az ottani magyar kisebbség inná meg, nem beszélve az ukránok várható partizán tevékenységéről. De Orbán – és számára ez a lényeg! – esélyt kapna a 2026-os választás megnyerésére.
Szijjártó/Orbán várják, hogy kimúljon Ukrajna; számukra a „békét” csak a független, európai ukrán nemzet halála hozná el. „Miért nem halsz már meg Ukrajna?” – kérdezik tehát egyre türelmetlenebbül…