A szuverenitás a nagy ország luxusa... a kisebbek csak elszigeteltek.

A Fidesz számára hasznot nem hajtó területeket (oktatásügy, egészségügy és szociális ellátás) Orbánék le akarták passzolni a egyházaknak, amelyeket különösen ezért pénzzel tömtek ki. De az egyházaknak - a Horthy korszaktól eltérően - se elég embere, se szaktudása, se kedve nem volt ezeket csinálni.
Tehát szétrombolták az "átkos szocializmusban" létrehozott, de számukra undort keltően szociál-liberális állami szolgáltató szektorokat; de nem létesült helyettük semmi. Aztán elkezdték a fideszesek ezeket magánosítani egy fizetőképes kisebbség számára, de az államszervezet továbbra is rohad szét.
A magyar állam nem látja el a feladatait, csak látványos egyszeri akciókra képes, de hosszú távú, állandó karbantartást és fejlesztést igénylő tevékenységre nem.
Az ország gazdátlan!

Az EU megszellőztetett irányváltása arra mutat, hogy különválasszák az Európán belüli euro-övezetet, a nem-euro-övezettól. Ha ez így lesz, akkor - mivel nem lehet politikai vákuum - Európa keleti perifériáján, ily módon egy új hatalmi pólusnak kell létrejönnie.
Ez lehet a Jagelló kor óriásállamához hasonlóan egy lengyel-ukrán (+litván, +belarusz?) centrum.
Annál is inkább kényelmes lesz egy ilyen lojális pufferállam-féle, mert az Egyesült Államoknak kisebb gondja is nagyobb, mint Oroszországgal, vagy Európával foglalkozni...

Mivel Orbánnak az ölébe hullott a 2. világháború utáni Marshall-segélynél nagyobb európai tőkeinjekció, ezért eddig csak az osztogatással és a világmegváltó tervekkel kellett foglalkoznia. De elérkezett az a kritikus pont, amikor az dől el, hogy Magyarország csapatjátékosként alkalmazkodik az európai normákhoz, vagy egy magánszámot ad elő amatőr módon...

Bizony az orbáni EU-ellenes, kiskirályosdi rémtörténet egy szempillantás alatt bohózattá alakulhat át!

Orbán számára a "szabadság" a szuverenitás (látszata)... vagyis, hogy ne legyünk semmilyen transznacionális, szövetségi rendszer tagja (még a WHO-nak sem...)

Orbán, aki magát az országgal azonosítja (mint tette volt XIV. Lajos, a Napkirály) szabadon akarja megválasztani azt a nyugat-ellenes Sötét Erőt, amelynek alávetheti magát szívvel-lélekkel és nemzetét, amelyet addigra már vallási szempontból és rendőrileg annyira megfegyelmez, hogy eltávolodik a "dekadens" európai civilizációtól.

Cserében viszont csak az azt apróságot kéri, hogy garantálják az élethossziglani és dinasztikus basáskodását az alattvalói felett...

A kurd- és keresztényellenes Erdogan abban a zavarosban halászik, amelyet ő maga kavart fel. Kihasználja az orosz-ukrán háborút, hogy rávegye az azeri türköket az orosz védelem nélkül maradt keresztény örmények lerohanására... Maga Törökország pedig arra készül, hogy letámadja az amerikai védelem nélkül maradt szíriai kurdokat (akik nélkül a Nyugat soha nem tudta volna legyőzni az Iszlám Államot).
Vajon Orbánban mi lesz erősebb: az üldözött keresztények iránti felelősség, vagy a türk/török érdekalapú "testvériség" érzése?
Az azerbajdzsáni baltás gyilkos kiadatása óta ez már nem lehet kérdéses...

Sárosi Péter: "A 19. században a tradicionális családot az jelentette, hogy több generáció és közeli rokonok éltek egy fedél alatt, vagy legalábbis nagyon közel egymáshoz. A gyerekeket nem csak a szülők, hanem a közeli rokonok is nevelték, közösen, és a házimunkát is megosztották. Így azok az egyedülálló, nem házasodó rokonok is részei voltak a családnak, akiknek nem volt gyermeke. És voltak akkor is egyedülálló szülők, házasságon kívül született gyermekek, vagy - horribile dictu - a saját nemükhöz vonzódó emberek, akik mind a család részét képezték.

A múltat rózsaszín ködben ábrázoló mítoszgyártók azzal nehezen akarnak szembenézni, hogy régen a család, és a házasság, elsősorban gazdasági és egzisztenciális közösség volt.

Azok, akik szerint a gyermekek egészséges fejlődése csakis az általuk idealizált “hagyományos” nukleáris családban képzelhető el, tévednek. A gyermek egészséges fejlődése szempontjából gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy a család megfelel-e ennek az ideálnak. Ami fontos, hogy szerető és gondoskodó környezetben nőjön fel, ahol megtapasztalhatja az erős, kölcsönös érzelmi kötődést olyan felnőtt emberekhez, akiktől megfelelő figyelmet kap, és akik kifejlesztik a benne rejlő képességeket."

https://pendulum.444.hu/2020/11/26/a-hagyomanyos-csalad-hamis-mitosza

Káncz Csaba a naponta megjelenő „Éjjeli fejlemények” legutóbbi összefoglalójában idézte a Magyar Nemzetet: „A hazai pártlap „magyargyűlölő, tömeggyilkosokat nemzeti hősként tisztelő, konfliktuskereső, amerikai bábállamként funkcionáló latorállamnak” nevezi Ukrajnát, amelynek esetleges EU-tagsága végzetes lenne a magyarság számára…”

A véleményem erről:

• A „Magyar Nemzet” c. lap hűen tükrözi Orbán tehetetlen dühét Ukrajna, a NATO, az Európai Unió, az Egyesült Államok ellen, akik keresztbe tesznek neki.
• A nárcisztikus személyiségű Orbán úgy érzi, hogy ő testesíti meg Magyarországot, tehát, aki vele kekeckedik az az egész magyarságot bántja.
• Akkor érezheti magát igazán szabadnak Magyarország, vagyis maga Orbán Viktor, ha semmi sem korlátozza a mozgásszabadságát; sem az egyezmények, sem a NATO, sem az EU, de még a nemzetközi jog sem!
• Márpedig a „nemzetáruló” (vagyis Orbán-ellenes) szocialisták vitték be Magyarországot a NATO-ba és az EU-ba, amivel gúzsba kötötték az ő kezét is.
• Nincs mozgástere, nem támogathatja szíve szerint Putyint az Ukrajna-elleni hadjáratában például orosz bázisok magyarországi létesítésének engedélyezésével, mert ez szóba sem jöhet a NATO berkein belül…
• Pedig, ha megtehetné, akkor Orbán/Magyarország, pont úgy fittyet hányna a 2. világháború után kialakult országhatárokra, mint Oroszország. És Orbán „országgyarapítóként” vonulna be a történelemkönyvekbe (akárcsak Horthy Miklós)
• Orbán úgy érzi, hogy ma erősebben foglyai vagyunk a Nyugatnak (ami számára azonos a „magyarellenes” Antanttal), ma sokkal ellenségesebb a körülöttünk lévő NATO tagállamok kis-Antantja”, mint bármikor 1920 óta.
• Orbán bosszút forralva fő a saját levében… és közben irigykedik a türkmén, kazah, azeri, török, üzbég, kirgiz, katari despoták perverz, totális szabadságára!