Röviden: 1.) A nagycsalád jelenti a hagyományos családmodellt. 2.) a patriarchális társadalomban nem volt egyenjogúság; a nőket, de főleg a gyerekeket nem vették „emberszámba”. 3.) A mai reakciósok által fetisizált „régi, szép időkben” rendszeres volt a szolgáló férfiak, nők, gyerekek kegyetlen bántalmazása és nemi kizsákmányolása! 4.) A változást ebben a Felvilágosodás liberális egyenlőségeszménye és a gyerek-idomítás helyett a gyereknevelés „kitalálása” hozta. 5.) Az orbánizmus szakítani próbál a polgáriasult, civilizált világ egyetemleges alapelveivel és az Emberi és Polgárjogokat lábbal tipró legreakciósabb, leggátlástalanabb rezsimek szintjére kíván süllyedni a hatalma megtartása érdekében.
1/ A reakciósok által idealizált „nukleáris” család, ahol egy apa és egy anya közösen neveli a gyerekeit minden, de nem hagyományos! Valójában a nagycsalád volt a jellemző az ipari forradalomig, amelynek keretében a rokonsági foknak, a vagyoni, életkori helyzetnek és nemi szerepnek megfelelő hierarchia uralkodott.
A monoteista vallások patriarchális jellegéből fakadóan a csúcson az „Atyaisten”, sokkal lejjebb a pápa(=papa!), még sokkal lejjebb a feudális hierarchia helyezkedett el. Ez a láncolat adta a mintát a nagycsaládnak is, amelyben a családfőnek a szava parancs volt és amennyiben valaki szembeszegült az akaratának az könnyen elveszíthette az örökségét. (Néprajztudósok mesélik, hogy a nagycsalád szálláshelyén, ahol olykor egy tucatnál is több feküdtek egymás mellett, előfordult, hogy a fiatal férjnek el kellett tűrnie - a jövőbeli földvagyon reményében - hogy a nagygazda/családfő az ifjú, szemrevaló feleségével közösüljön.)
2/ A hagyományos erkölcsi-szexuális felfogást képviselő vallásokban (nemcsak a katolicizmusban, de a judaizmusban és a muszlim vallásban is) azért sem foglalkoztak külön a pedofíliával, mert a férfi-soviniszta jellegük miatt mind a nőket (akiket hívtak „asszony-állat”-nak, némbernek, tehát „nem-ember”-nek is), mind a gyerekeket alsóbbrendűnek tartották. A pedofília nem számított „bűn”-nek, inkább valamiféle gyengeségnek, hóbortnak, mint azoknak a vadászó, egyébként feddhetetlen uraknak a passziója, akik a jól sikerült vadászat után berendelték a környékbeli lányokat, fiatal nőket szakácskodni és felszolgálni valamint...utána orgiázni.
A katolikus egyház, a legutóbbi pápáig, ebben a gondolkodási sémában bagatellizálta és hallgattatta el az ilyen ügyeket.
3/ A mezőgazdasági termelést folytató tradicionális társadalomban az állattenyésztési minta nyomta rá bélyeget a Gazda/alárendelt viszonyra: olyképpen kell idomítani, verni az ember-fiát/lányát, mint a kutyát, vagy mint a lovat. Tegyük hozzá, hogy ez az állattartási metafora a vallásra is kiterjedt: lásd az olyan fogalmakat, mint: lelkipásztor, pápai-, illetve mikulás pásztorbot és a hívők nyája.
A gyerekek esetében, a csecsszopó korból kikerülvén (ami sokkal később történt meg, mint manapság: 3-6 éves kortól) már kis munkáskézként, ahogy Arany János is mondta: cselédként kezelték a gyereket. Nem létezett a mai értelemben vett „gyerekkor”, hanem csak kis felnőttként kezelték a 8-9 éves gyereket. Az állatok és a felnőttek párzását, üzekedését testközelből látó gyerekek önként, vagy kényszer hatására már korán, túl korán kezdett el nemi életet élni.
4/ A Felvilágosodás és a belőle fakadó szabadkőműves mozgalom, a „Szabadság-Egyenlőség-Testvériség” eszme jegyében, a feudális hierarchikus világnézetet támadta meg. Ennek a jogegyenlőség felfogásnak a következménye lett később a női emancipáció és a gyerekek speciális, nem „kis-felnőtt”-ként való kezelése. Rousseau és Pestalozzi a fenyítések nélküli gyereknevelés hívei voltak, akik szerint időt kell szánni a tanításra és a való világnak nem a szent könyvekből, hanem a gyermeki kíváncsiságból kiinduló felfedezésére.
A Ráció korának abszolutizmusa felkarolta a nevelés ügyét, mert rájött arra, hogy az iskolarendszer lehetett az a megfelelő eszköz, amellyel az állam jól képzett, tehát jól adózó állampolgárokat, illetve katonákat tud tömegesen „kitermelni”.
5/ Az orbánizmus szakított az európaias jobboldalisággal.
Az orbánizmus az a nemzeti-populista irányzat, amelynek célja a magyarságot szándékosan megosztó, majd a gyűlölködést meglovagoló hatalomgyakorlás fenntartása. Manipulációja a riogatásra épít; a mondvacsinált terrorfenyegetésre, „Soros-Gyurcsány”-mumussal való ijesztgetésre, a „migránsok” állítólagos inváziójára, az „ellenzék oltásellenességének” hazugságára és most az állítólagosan növekvő pedofil és a homoszexuális „veszéllyel” szembeni védekezésre.
Orbán egy sosemvolt „keresztényi etika” nevében, szó szerint, „pápább akar lenni a pápánál”, ahelyett, hogy bölcsen kormányozna. Uralkodni mindenki tud, de bölcsen kormányozni csak kevesen, és már biztosan tudható, hogy Orbán nincs ez utóbbiak közt!
https://pendulum.444.hu/2020/11/26/a-hagyomanyos-csalad-hamis-mitosza