• Az eddigi életünk egy mondatban: a népre hivatkozó, modernizáló szocialista-bürokratikus rendszerből a nemzetre hivatkozó, félfeudális bürokratikus rendszerbe csúsztunk le.
• A „Keleti nyitás” ma egyet jelent az orosz és kínai adósságcsapdába való a besétálással.
• Az evolúció-tagadók naiv módon azt hiszik, hogy a nemzetállam is örök…
• Mivel a magyarországi bevett egyházak a Politika Szolgálólányaivá váltak, ezért egyre csökken az erkölcsi tekintélyük és hitelességük.
• Hiába szónokolnak jézusi szeretetről, ha a görcsösen védett nemzeti identitás, a szegényekkel, a bántalmazott nőkkel és gyerekekkel szembeni közömbösség kiöli az együttérzés és szolidaritás képességét a társadalomból.
• Ha a miniszterelnök nem akar foglalkozni sem gazdasági kérdésekkel, sem a „nőügyekkel”, sem az oktatással, sem az egészségüggyel, sem a szociális hálóval – tudniillik ez utóbbiakat le akarja passzolni az egyházaknak - akkor neki egyedül csak a reprezentáció, vagyis a hatalom fitogtatása marad?!

Komment a „postoj.sk” számára adott Orbán interjú kapcsán:

• A politikai termékek (ideológiák, propagandák) piacán mindenki „véleményhegemóniára” törekszik és még a liberálisok a legtoleránsabbak (gondoljunk a Weimari Köztársaság szomorú esetére).
• A politikai korrektség a tolerancia játékszabályai:
  • „hallgattassék meg a másik fél!”,
  • „maradjunk a témánál - ne személyeskedjünk!”
  • az „ellenfelet ne ellenségként kezeljük!”
• Az Orbánhoz hasonló nacionalista-populista politikusok „politikai inkorrektsége” szó szerint nem ismer határt: Oroszországtól, Kínán át Észak-Koreáig dezinformációs hadseregek igyekeznek hírhamisítással, hazugságokkal és lázítással aláásni a szabad sajtóval rendelkező liberális demokráciákat.
• A migráns problémára nem válasz a teljes bezárkózás főleg nem egy csökkenő és elöregedő lakosságú országnak. Ne felejtsük el, hogy 1000 évvel ezelőtt a magyarság is a klímaváltozás okozta háborúk és népvándorlás miatt sodródott a Kárpát-medencébe!
• A latin nyelvű, kereszténységen és római jogon alapuló Európa előbb létezett, mint a modern nemzetállamok! Aztán a 18. században volt egy második európai egységesülési hullám, amikor az arisztokrácia francia nyelven levelezett és beszélt Madridtól az Urálig. (Ennek maradványa, hogy ma mind a diplomáciai, mind a postai szolgálatok egyik hivatalos nyelve a francia.)
• Az Európai Unió jelenti a harmadik hullámot, amely 2050-ig remélhetőleg önálló világhatalmi tényező lesz. Lehetséges az európai állampolgárok közösségi identitása, ahogy létezett a brit és szovjet öntudat a soknemzetiségű államalakulaton belül!

Az európai polgári forradalmak jelentősége az, hogy a korábbi „vérségi” előjogok helyett lehetőséget teremtett, a jogegyenlőség bevezetésével arra, hogy még egy Orbánhoz hasonló „közrendű” is érdemei és tehetsége révén érvényesülhessen.

A polgári fejlődés célja a királyok és kiskirályok hegemóniájának megtörése volt: beleértve a „véleményhegemóniát”is. Orbán és jobboldali társai pont ezt a polgári vívmányt akarják megsemmisíteni és (az EU ellenségeinek; Oroszországnak és Kínának hathatós segítségével) létrehozni újból Európa nemzetiségi töredezettségét, kaszt-jellegű, valamint a sajtó és véleményszabadságot megfojtó népelnyomó „kiskirályságait”…

https://444.hu/2021/05/05/orban-azt-mondja-mikozben-o-a-szabadsag-oldalan-all-a-liberalisok-a-velemenyhegemoniaen

Orbán, perverz módon, jobban vonzódik a nem-magyar államfetisiszta, gyűlölkodő nacionalista despotákhoz, fasisztákhoz, kommunistákhoz, mint a magyarországi és külföldön élő magyar Európa-párti, világbékére és nemzetközi egyúttműködésre vágyó pacifistákhoz. Beteges dolog ez egy állítólag a hazáját, a magyarokat szerető embertől...

• A „putyinoskodás”, a korábban tabunak számító, 2. világháború utáni határok módosítását jelenti, illetve ennek a kétes dicsőségnek a felhasználását a hatalom legitimitásának megerősítésében, valamint a belső válságjelenségek elfedésére.
• Miután Orbánnak és populista politikustársainak nem sikerült sem a világot, sem az Európai Uniót szűklátókörű nemzetállami keretek közé szorítani (szerencsére), ezért új, szerényebb célt tűzött ki a magyar külpolitika: a nyugat-balkáni térség rendbetételét.
• Mivel az Európai Unión belül, Merkel háttérbe vonulása után, mára meghatározó politikussá váló Macron egy olyan kétsebességes Európában gondolkodik, amelyben már nem a különböző gazdasági háttérrel rendelkező országok életszínvonalbeli, jogi integrációja játssza a főszerepet, hanem az a törekvés, hogy a nyugat-európai országok, a szuverenitásukat feladva, hozzanak létre egy ütőképes, a többi nagyhatalommal versenyképes világhatalmi pólust. Amely országok nem akarnak, vagy nem tudnak beleolvadni ebbe a formációba, azok alkotják majd azt a peremvidéket, amelybe nemcsak a szegényebb és korruptabb EU-s közép- és dél-európai országok tartoznának bele, hanem teszem azt Franciaország korábbi érdekszférája is: a Mediterráneum.
• Az Európai Unió kimondva, kimondatlanul eldöntette, hogy nem kíván újabb, támogatásra szoruló országot felvenni a tagjai sorába, mert ezek túl sok problémát jelentenek és elvonják az energiákat az európai „csúcsállam” kiépítésétől. Ezért is történhetett meg, hogy a renitens; Európa ellenségeivel kacérkodó, mélységesen korrupt Magyarország a „Szomszédságpolitika és bővítés” elnevezésű, jelentéktelennek ítélt európai biztosi funkciót kapta Várhelyi Olivér személyében.
• Orbán Viktor újra elemében érezhette magát, mert az a látszat alakulhatott ki róla, hogy döntőbíró lehet, méghozzá az EU (és Oroszország) megbízásából a nyugat-balkáni térségben.
• Idézet a 444.hu kiváló cikkéből: „A Nyugat-Balkán újrafelosztásában együtt emlegetett Orbánt és Vučićot meglepően sok dolog köti össze. Náluk jobb barátja se az etnikai feszültségek szításában rendkívül aktív Vlagyimir Putyin orosz, se Hszi Csin-ping kínai elnöknek nincs szerte Európában, utóbbival még egy közös üzlet, a kínai hitelből, kínai vállalatokkal kínaiaknak épített Budapest-Belgrád vasútvonal is összeköti őket. De Orbán egy másik érintett szerb politikussal, Milorad Dodikkal, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökével is barátságot ápol, 2019 őszén, a Borkai-botrány csúcsán kettejükkel egyeztetett a két ország és a boszniai szerb államalakulat viszonyainak fejlesztéséről.” (https://444.hu/2021/04/24/orbant-is-sejtik-a-nyugat-balkan-ujrafelosztasanak-kiszivargott-terve-mogott)
• Mi lehet ennek a következménye? Ha a 2022-es választások után továbbra is az orbánisták maradnak hatalmon, akkor az Európai Uniótól még inkább elsodródik Magyarország. Talán Orbán is felhatalmazva érzi majd magát arra, hogy a kilépés széléig vigye az országot, miközben a Nyugat-Balkán látszólagos „királycsinálójává” válik. Természetesen ez is csak látszat lenne, hiszen a „függetlenségére büszke, kurucos” Magyarország egyre inkább az orosz és a kínai érdekek kiszolgálójává válna. (Már most is látható a bizarr folyamat kezdete; a magyar kormány a „Róma-központú” görög-katolikus egyház mellett egyre inkább támogatja a Magyarországon korábban gyakorlatilag nem létező „Moszkva-központú” görög-keleti egyházat…)
• Orbánék abban reménykednek, hogy a határmódosítások korábbi tilalmának általuk is szorgalmazott feloldása után, - valamint azután, hogy az EU leveszi a kezét erről perifériáról – Ukrajna esetleges orosz felosztása esetén megkapjuk Putyintól koncként Kárpátalját…

Ez az egész orbáni stratégia oda vezethet, hogy Magyarország kisszerű, de véres nemzetközi konfliktusokba sodródik bele. Ha el akarjuk kerülni ennek a kockázatát, akkor nem szabad a Fideszre szavazni 2022-ben!

https://444.hu/2021/04/24/orbant-is-sejtik-a-nyugat-balkan-ujrafelosztasanak-kiszivargott-terve-mogott

A Fidesz, az egészségügyi vészhelyzet kellős közepén úgy döntött, hogy most jött el a megfelelő pillanat a „Magyarország hét törvénye” című nacionalista hitvallás megjelentetésére:

• „Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse” Az ember közösségi lény; genetikailag arra hivatott, hogy szeresse azokat a közösségeket, amelyekbe beleszületett: a nagycsaládját, a szülőhelyét, az egyházát, az iskoláját, a nemzeti kultúrát, amely részét képezi egy tágabb vallási-életmódbeli civilizációnak. Az ember ösztönösen igyekszik kötődni közösségekhez, de mégis sokszor előfordul, hogy ahol a „Haza” közömbös és nemtörődöm az állampolgáraival szemben, ahol „nem szeretik” vissza, magára marad az egyén ott egoizmus, huliganizmus és identitás nélküli kozmopolitizmus terem 
• „Minden magyar gyermek újabb őrhely” A gyermek tehát nem a család ajándéka, hanem az önvédelmi háborúra kész nemzetállam „katonája”? Különös felfogás…
• „Az igazság erő nélkül keveset ér” Ez nem keresztényi gondolat: ez az ököljog beemelése a közgondolkodásba! A polgárság azért győzte le a hepciáskodó, csak az erő nyelvén értő lovagokat, mert képes volt a legkülönbözőbb csoportok, társadalmi rétegek, nemzetállamok érdekeit, „igazságait” hatékonyan kezelni, tárgyalásos úton, kompromisszumokkal. Magyarország az első és második világháborúban az erős hatalmak oldalán indult harcba, mégis vesztett; ennek isszuk a levét a mai napig - ez az igazság.
• „Csak az a mienk,. amit meg tudunk védeni” Ennek semmi értelme a mai technika és elektronikus kommunikáció korában. Nemcsak arról van szó, hogy több ezer kilométerről képesek drónnal, vagy hacker-támadással csapást mérni a közművekre, a kiszemelt célpontra, emberre, de arról is, hogy megszűnt a személyes titok: mind a nagy internetes szolgáltatók, mind a saját állami szerveink, mind az ellenséges hírszerzők képesek feltörni a digitális kommunikációnkat. Ezek ellen nem nagyon tudunk védekezni… Na és?
• „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük” Ki mond ilyen badarságot? Minden mérkőzés időben behatárolt és a teljesítményt általában mások ítélik meg.
• „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs” „Magyarország hét törvénye” közül ez a legellentmondásosabb, mert amennyiben a magyar nemzet átnyúlik az országhatárokon, úgy a nemzetállam vezetőinek arra kellene törekedni, hogy minél gyengébbek, vagyis átjárhatóbbak legyenek a határok. Tehát a szétszóratott magyarság elemi érdeke nem a „nemzetek Európája”, hanem ellenkezőleg az országhatárok nélküli Európa!
• Egyetlen magyar sincs egyedül” A fideszes Alaptörvény elvetette a „gondoskodó” állam koncepcióját és behozta a „munka-alapú” társadalom fogalmát. Úgy tűnik viszont, hogy a munka „értékét” maga az orbánista elit dönti el, egyfelől saját magát mértéktelenül megjutalmazza, másfelől teljesen közömbös az európai mércével mérve szegénységi küszöb alatt élő munkavállalókkal és elesettekel szemben. A roma és magyar hajléktalan, rokkant, kisnyugdíjas és beteg bizonyosan magára hagyatva érzi magát, mert a szociális háló már nem működik, az egyházi karitatív szervezetek viszont még nem képesek a helyükre lépni…

Olyan fiatalokra van szükségünk, akiket nem kaszárnya-, vagy kolostori szigorúságban nevelnek fel, hanem akikből önálló gondolkodású, szemfüles, csapatmunkára képes, erkölcsi iránytűvel rendelkező bátor felnőttek lesznek. Ha a magyar nemzetállam képes lesz milliónyi ilyen férfit és nőt kitermelni magából, akkor nem marad el sem az ország sikere, sem a hazaszeretet!