MaGYAUR

MaGYAUR

100 forintos ötletek az Egyesült Ellenzéknek!

2022. február 10. - Magyaur

Mit?

Alapszabály:

  • Lehetőleg ne legyen háromnál több üzenet, de ezt minden politikus ismételgesse és magyarázza!
  • Az üzenetek a közös, össz-nemzeti összefogás jövőjéről szóljanak!
  • A Fideszről amennyire lehet „csak jót, vagy semmit!” Ha valami folytathatónak tűnik, azt mondjuk ki (mert az Egyesült Ellenzék a lehető legszélesebb összefogást akarja országhatáron belül és kívül!) Amúgy pedig, amennyire lehet, fejezzük be a kritizálást; legyünk konstruktívak és nézzünk előre, pontosabban „Fel a fejjel!”

Javasolt üzenetek:

  1. Esélyegyenlőséget minden magyarnak! – Vagyis le a protekcióval és korrupcióval!
  2. Nemzetközi szinten is versenyképes oktatásügyet! – Az iskolarendszer ne Bólogató Jánosokat, hanem Karikó Katalinokat neveljen ki!
  3. Önkormányzatiságot mindenben! – Nem az államot szolgáló, alázatos magyarokra, hanem a magyarokat jól kiszolgáló államra, „szolgáltató államra” van szükség!

Hogyan?

  • A szokásos párt és civil csatornákon túl új megközelítéseket!
  • A kék szalag egészüljön ki a kokárdával, vagy ha még nem késő legyártani, akkor a hivatalos, vagy Kossuth-címres kitűzővel kombinálva!

Kikkel?

  • A komoly politikai tartalmak mellett szükség volna minél több ember bevonására a kampányba.
  • Olyan ötletpályázatokat, rövid versikéket, rajzpályázatokat kéne meghirdetni, - korhatár és országhatár figyelembevétele nélkül - amelynek a jeligéje: „Fel a fejjel!
  • Aki megadja a címét, annak postázni lehetne kékszalagos-címeres kitűzőt, vagy kékszalagos-címeres autómatricát.
  • A beérkező anyagokat fel kellene használni a kampány utolsó szakaszában!

"Vásári kalandor" az ország élén

Weöres Sándor véleménye az Orbán-félékről

Weöres Sándor: AZ ORSZÁGHOZ

„Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.

Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.

A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.”

És itt tartunk a választások előtt...

 

A köznép-ellenes öncélú magyar állam

Gyakran halljuk: "csak a család van és kész, másra ne számíts!”  Visszalépés történt még a szocializmushoz képest is, amelyet a mikro-család (anya-apa-gyerek) istenítésével próbál elleplezni a magát "keresztény-nemzetinek" mondó orbáni rendszer. A szocialista korszakban még lehetett - jogosan vagy sem - az állami/szakszervezeti/nyugdíjpénztári gondoskodásában bízni, ma már alapvetően csak a családéban, vagy abban sem.

Az államot vezető szegény-ellenes elit cserben hagyta a "panel prolikat", a nyomorban élő roma és az idős, munkaképtelenné vált magyar falusi ás városi lakosságot. A működésképtelenség határára sodródott magyar állam szavakban a "család szentségét" védi, de valójában az a lényeg, hogy először a szülők tartsák el a gyerekeket - ha van rá pénzük - ,ők gondoskodjanak a gyerek karrierépítéséről - ha van rá pénzük -, majd pedig a gyerekek tartsák el az idős szülőket - ha van rá pénzük…

Közben az orbánista állam, látszatintézkedések ide vagy oda, sem a népjólét növelésével, sem a mindenkire kiterjedő szociális hálóval nem foglalkozik, egyedül csak az uralmon lévő elit hatalmának több generációra kiterjedő, állami eszközökkel történő bebetonozásával.

Ezért az öntetszelgő világpolitikai szereplési vágytól hajtott Orbán és haszonleső köre nem számíthat másra, sem ma és sem a távoli jövőben, csak a magyar nemzet egyre nagyobb megvetésére!

 

A jövő alapvonalai

Valóban túl akarjuk élni a következő 50 évet?

  • Élelmiszer és ivóvízhiány fenyeget világszerte, ami háborús konfliktusokat idézhet elő.
  • Vagy hagyjuk eluralkodni az „aki kapja, marja” elvet, vagyis „az erősebbnek van igaza” jogtalanságát, vagy az egyre túlnépesedő bolygónkon igyekszünk a „sok jó ember kis helyen is elfér” elvet érvényesíteni. (Ez annál is inkább indokolt, mert teljességgel értelmetlennek tűnik a levegőtlenségnek, a pokoli hidegnek és a halálos kozmikus sugárzásnak kitett Marsra való tömeges kiköltözés gondolata. Emberiség figyelem; „itt élned halnod kell!”)
  • Ha viszont így van, akkor ki kell alakítani a világot átfogó, az ökológiai egyensúlyt hosszú távon biztosító politikai és ökológiai világrendszert!
  • A polgári forradalmak idején született „modern nemzetállam” ugyanúgy elavulttá válik, mint az ugyanabban a korszakban használatos gőzgépek és robbanómotorok. Napjainkban pontosan ezt a politikai-technikai paradigmát váltja fel a digitális, hálózatos elektronika és robotizáció és körvonalazódik – a saját jövőjükért aggódó fiatalok körében főleg – a „világegyesítő” politikai-filozófiai-ökológiai világkép.
  • A „sok jó ember” testvériségének feltétele a jövedelmi különbségek minimalizálása, vagyis esetünkben egy mindenkire kiterjedő alapjövedelem/alapellátás bevezetése. Ehhez szükség lesz az irracionálisan nagy jövedelmi különbségek maximális megadóztatására világszerte (jó példa erre Svédország, ahol a leggazdagabbak is belátták, hogy a túladóztatás, az életszínvonal kiegyenlítése hosszú távon mindenki számára hasznos lehet). Mondani sem kell, hogy az egész emberiség „középosztályosodása” nagy mértékben lecsökkentheti a népvándorlások esélyét!
  • A „világegyesítés”-nek nemcsak a különböző népcsoportok szintjén kell végbe mennie, hanem az emberi faj és a bioszféra viszonylatában is!
  • Az élővilág (és benne az ember) megőrzése érdekében elejét kell venni mind az emberi faj „túlszaporodásának”, mind a „túlterjeszkedésének”! Ha a településszerkezet amúgyis a 2-20 millió lakosú megapoliszok irányába mozdult el és közben egyre kisebb helyen, egyre kevesebb munkaerővel, egyre több élelmiszert képes intenzív mezőgazdasági termeléssel előállítani (például a tápoldat-alapú, termőföld-nélküli, mesterséges megvilágítású és fűtésű „üvegházakban”), akkor egyre több korábbi mezőgazdasági művelés alá vont föld „vadulhat vissza” és állhat vissza a természetes állapot. Ha korábban a vallási tradíció mellett a gyerekmunka iránti igény és a nyugdíjbiztosítás-nélküliség vezetett a sok gyerek vállalásához ezek az okok, a generális alapjövedelem miatt, jelentőségüket veszthetik és várhatóan csökken a bioszférát túlterhelő emberiség létszámnövekedése.
  • A globális folyamatok eredménye nem egy „se hús, se hal”, kulturális katyvasz lesz, hanem lent; a kulturálisan színes tájegységek és a régiók szintjén az önkormányzati forma uralma, fent a különböző nagy-civilizációt képviselő (és az ENSZ-t felváltó) „Bolygótanács” - amelynek szerves részét képezné majd a javaslattevői-, és vétójoggal rendelkező ökológiai/bioszféra ombudsmani testület.
  • A nemzetállami szimbolika megmaradhat szép emlékként, de maga intézményrendszer lassan kopásnak indul, hiszen amennyiben nem államok állnak egymással szemben, akkor nincs szükség határvédelemre, hadseregre csak rendőrségre. A Covid-járvány megmutatta, hogy le lehet csökkenteni a tömegturizmus káros hatását és azt is, hogy a Home Office üzemmód kiterjeszthető az iskolai oktatásra, méghozzá egyszerre a valóságos és virtuális/META térben.
  • Nehezen megjósolható, hogy szükség lesz-e a kataklizmára a világrend megváltoztatásához, vagy lesz-e annyi államférfiúi bölcsesség a szuperhatalmak részéről, hogy önszántukból kezdjék el az átalakítást. De reményeim szerint a paradigmaváltás motorja elsősorban a racionalitást és az ökológiai értékeket a zászlajára kitűző Európai Unió lehet, az angolszász világgal és Kínával együtt…

De Gaulle és a két Orbán

Egy Orbán már részt vett egy keresztény civilizáció elpusztításában…

Újsághír: Az ifjú-trumpisták azt üzenik a magyar választóknak, hogyha meg akarják menteni a nyugati civilizációt, akkor szavazzanak Orbánra! (telex.hu) Ezzel szemben minden épeszű magyar választó tudja, hogy Orbán nemhogy nem akarja megmenteni a „hanyatló Nyugatot”, de ha tehetné, legszívesebben bele is rúgna a „rothadó” liberális angolszász civilizáció hullájába...

De hogy világosan lássuk azt, hogy Orbán mennyire távolodott el a nyugati civilizáció normáitól, hasonlítsuk össze Orbánt a saját bevallása szerint példaképének tartott vallásos-konzervatív-nacionalista De Gaulle elnökkel:

  • De Gaulle számára a nemzet egyenjogú tagja mindenki: a tőle távol álló kommunisták, ateisták és a homoszexuálisak is.
  • Ami a francia államot illeti, - bármennyire is tábornoki rangot viselt De Gaulle – semmilyen valós, vagy mondvacsinált vészhelyzetre hivatkozva nem akart centralizált „hadiállamot” kialakítani, mindig megmaradt a politikailag sokszínű, a hatalmi ágak egymást ellenőrző jogállami modellnél.
  • Kétségtelen hatott rá a kontinentális Európát elfoglaló, a polgári forradalom eredményeit a feudális államokra ráerőltető napóleoni „Gloire” eszménykép, de nála ez nem vezetett a fehér felsőbbrendűség hangoztatásához és rasszista migráns-ellenességhez. Annyiban is tartotta magát Napóleonhoz, hogy kontinentális Európában gondolkodott, amely egyfelől távol tartja magától Nagy Britanniát, másfelől egységet képez Oroszországgal, hiszen ahogy De Gaulle mondta: „Európa az Urálig tart”.

Orbán De Gaulle-hoz képest egy kisszerű, a lelki nemességet nélkülöző „jöttment”, parvenü politikus. Mivel karriert csak politikai ravaszsággal, populista manipulációval és árulással tudott befutni ezért ezt az irracionalitás tudatmérgező ködfüggönyével próbálja elleplezni: a szuverenitás-mániával egy globális világban, az „úri” magyaroknak kijáró felsőbbrendűség mákonyával és azzal a személyi kultusszal, amellyel sok egyházi ember Orbánt, mint „második államalapítót” felmagasztalja.

Orbán Viktor azért nemtelen és erkölcstelen, mert határtalan pénzéhségével és bosszúszomjával képes hátba támadni az őt korábban támogató, de vele szemben egyre kritikusabb szövetségeseit, sőt ha szükségét érzné ennek, akkor nem habozna egész szövetségi rendszereket megbénítani.

Talán nem hiábavaló felidézni, hogy 1453-ban, a korábban Bizáncnak dolgozó magyar ágyúöntő Orbán, - aki állítólag valamilyen pénzügyi elszámolás miatt veszett össze a Kelet-Római birodalom utolsó bástyájának számító Konstantinápoly védőivel - az ágyúját és vele a szolgálatait felajánlotta a többet ígérő pogány, oszmán-török haderőnek. „Orbán egy 8 méternél hosszabb és majdnem 1 méter átmérőjű ágyút öntött, amely 550 kg-os ágyúgolyókat ki tudott lőni több mint 1 km távolságra.”(Wikipédia) Ezért mondható, hogy részben Orbán ágyúja miatt esett el az ókori Róma örököse, a kis ázsiai görög-keleti keresztény civilizáció.

Reméljük, hogy Orbán tájékozatlan hazai és trumpista híveinek nem azzal kell majd egy nap szembesülniük, hogy a türk/törökös identitást egyre inkább hangsúlyozó és a putyini, keleties despotizmust egyre inkább követő Orbán nemcsak egyes nyugati intézményekkel, de az egész nyugatias keresztény civilizációval szembefordul!

Orbán propagandistái mindmegannyi Móricka...

A homoszexualitás ugyanúgy, mint a "családcentrikusság" (főleg nem a mama-papa-gyerekek nukleáris család) teljesen mellékes téma a Bibliában.  Krisztus nem a családról, hanem az individuális hitről, a hívő ember felelősségéről és megváltásáról beszélt!
Úgy látszik Orbán álszent, anti-liberális és macsó propagandistáinak mindenről, így a szabadságról is csak a szex és a szabadosság jut az eszébe...
Orbán ideológusai mind a Bibliát, mind a Szabadság eszményét bemocskolják erkölcstelen, perverz politikai érdekből!

Minden orbánista valójában összeeskövés-hívő

Orbánista szempontból a globalista, liberális, modernista és istentelen világ az a manipuláló és nyomasztó közeg, amelyben Orbán az ezzel szembemenő nemzeti és vallási értékeket képviselő politikájával mintát ad másoknak.
Magyarán csak az ultra-konzervatív, a Felvilágosodás eszményeit tagadó orbánizmus (putyinizmus) mentheti meg a világot.
Mert létezik egy (még az orosz cári titkosrendőrség által koholt antiszemita iromány) a "Cion bölcseihez" hasonló pénzügyi-nemzetietlen-vallásellenes, a kollektív identitásokat romboló és világuralomra törekvő összeesküvés (ami aztán minden későbbi összeesküvés-elmélet forrása lett), amivel csak egy "szuperhős" képes szembeszállni a világban: Orbán Viktor.
Ez az az apokaliptikus mese, amivel az orbánisták el akarják fedni azt a szándékukat, hogy Magyarországot elnyomott, kizsigerelt és tudatmódosult gyarmatukká tegyék!

A Covid, a „családvédelem” és Novák Katalin

https://en.desk-russie.eu/2021/12/10/the-boomerang-of-obscurantism.html?fbclid=IwAR3UMJLOGvm

Újsághír: „António Guterres ENSZ-főtitkár szerint mindenkit be kell oltani a világon máskülönben az emberiség sosem tud majd megszabadulni a COVID-vírus okozta világjárványtól.” (444.hu)

Mindeközben a keresztény fundamentalisták nemcsak az oltást utasítják el, hanem a szekularizált, tehát nem-vallásos világot is, beleértve az olyan nemzetek feletti szervezeteket is, mint a WHO és az ENSZ.

Ellentmondásos módon azok aggódnak a leginkább a magánélet szentségének védelme a „vakcinák ellenőrző és befolyásoló” veszélye miatt, akik számára a vallásos és hazafias érzelmű család jelenti a társadalom alapsejtjét és nem az egyén, a szuverén individuum!

A vallásos keresztény fundamentalisták azt a rémhírt terjesztik, többek közt az orosz ortodox egyházhoz közel álló Nyikita Mihalkov rendező is az „Ördögűző” című műsorának egyik epizódjában, hogy a védőoltással „chip” kerül az emberi szervezetbe, amit aztán átvett tőle Mihaescu moldovai balti és falesti püspök, aki szerint Bill Gates a vakcinák révén juttat mikrochipeket a világ lakosságának testébe annak érdekében, hogy uralkodjon felettük. Vagyis minden technikai és tudományos jótétemény „mérgezett ajándék”, ha nem egyházi áldással jött létre.

Az orosz vallásos keresztény fundamentalisták számára a középtávú cél az Ukrajnát is magában foglaló „Rusz” létrehozása. A Putyint támogató konzervatív agytröszt, az „Izborszk Klub” 2015-ös találkozóján Kirill Frolov a jövő szent Oroszországának képét festette az egyházához visszatérő, engedelmes hívő néppel, erős hadsereggel és az ortodox vallással összeegyeztethető internetes tartalmakkal. Ezután szóba jöhet a távolabbi cél: a modernség, vallási szempontból elítélendő erkölcsi szabadosság és istentelenség minimumra korlátozása az egész világra kiterjedő módon, a „család szentsége” nevében. Ezzel csak az a baj, hogy az Új Testamentum nem a család szentségét helyezi előtérbe (már csak azért sem, mert akkoriban a „család” fogalma természetszerűleg kiterjedt az egész klánszerű rokonságra) hanem az egyén valláserkölcsi felelősségét!

A „család szentsége”, a „családvédelem” csak olyan hangzatos jelszó, amelynek igazi célja a nemzetállami/hadiállami vallásos kollektivizmus elleplezése.

Szó nincs arról, hogy a „családvédelem” a mostohán kezelt gyerekek, asszonyok, a férfisovinizmus áldozatává vált nők érdekeit védené: a „család védelme” a populista jobboldali politikusok szájából harci kiáltás a „sátáni”, globalista, liberális, anyagias világ ellen, amelyet fel akarnak számolni.

Orbán Viktor pár évvel ezelőtt, - cinikus módon - arra a Novák Katalinra osztotta ki a Felvilágosodás előtti időkhöz akár erőszakosan is visszatérni kívánó „Családok világkongresszusának” a megszervezését, akinek ezért félre kellett tenni, meg kellett tagadnia a franciás műveltségét. Még nem tudni, hogy Novák Katalin tevékenységét mennyire hatotta át akkor és ott a megfelelési kényszer és mennyire vált bensővé azóta nála az európai civilizációt aláásni akaró reakciós ideológia; de ez hamarosan ki fog derülni!

 

https://en.desk-russie.eu/2021/12/10/the-boomerang-of-obscurantism.html?fbclid=IwAR3UMJLOGvm

Semjén megőrül a vadászatért, na de ennyire?

https://444.hu/2022/01/12/semjen-nem-azt-kell-megmagyarazni-miert-vadaszunk-hanem-azt-hogy-miert-van-valakinek-ellenerzese-a-vadaszokkal-szemben

Könyvbemutató keretében beszélt a minap Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, „A vadászat választott engem” című könyvéről. (Mellékesen, a kötetnek már a címe is némileg istenkáromló, hiszen az „Nem én választottam Istent, hanem Isten választott engem,” kezdetű tanúságtételre utal vissza, kicserélve Isten nevét a vadászattal!)

Teológiai szempontból egészen bizarr jelenség, hogy Semjén a természet isteni rendjének központi fogalmává nem a hitet, nem a környezethez való alkalmazkodási képességét helyezi, hanem a vadászatot. A macsó jellegű világnézete szerint a teremtés koronája a fegyveres férfi és fordítva: csak az érdemli meg, hogy uralkodjon a Természeten és feljusson a hatalom csúcsára, aki békeidőben vadász, de ha kell akkor harcos lovag. Semjén mintha arra célozna, hogy nem azért vadászik az orbánista elit, mert sok pénze van, hanem fordítva: azért vált elitté, mert szemben a „nyámnyila liberálisokkal” bátor harcosok gyülekezete… Egyáltalán, ahogy fogalmazott: „minden élőlényt megillet tisztelet és bizonyos jogok a természet rendjének megfelelően, de az ember az ember, az állat pedig állat, és a vadászok a természet rendjét képviselik.” A vadászok tehát a kozmikus „szent hierarchia” szellemében cselekednek, amelyben ők a természet igazi urai. Ehhez azt is hozzátette, hogy „őseink 99 százaléka vadászott, ha ők nem lettek volna sikeres vadászok, akkor mi nem lennénk, és a vadászat ellenzői sem lennének…” Ebből az idézetből arra is lehetne következtetni, hogy mivel a nők nem vadásztak, ezért eleve nem lehetnek egyenjogúak a létfenntartásért egyedüli küzdelmet folytató férfiakkal… Pedig ez egyszerűen nem igaz!

„Újabban az antropológusok megpróbálják megvizsgálni azt a kérdést is, milyen nehéz a gyűjtögető-vadászó életmód valójában? Csakugyan állandó robot az éhhalál szélén? /…/ Az asszonyok ehető növényeket gyűjtenek, míg a férfiak többnyire, de nem kizárólag az állatok elejtésére törekednek. A kungok szerencsések, mert állandóan rendelkezésükre áll a mongongo igen tápláló magja. Ehhez az asszonyok még számos másfajta zöldséget is gyűjtenek, tehát a kungok étrendje általában húsból, mongongomagból és más növényi eredetű táplálékból áll /…/ Mármost az étrend elemzésének első meglepő eredménye, hogy a szükséges kalória kétharmadát növényi eredetű táplálék biztosítja, s nem a hús, és ugyanígy a fehérjének is a 60 százalékát. /…/ Ez arról tanúskodik, hogy a vadászat jóval kisebb szerepet játszik egy olyan társadalomban, amelyről azt hitték, hogy a hús iránti igény a meghatározója /…/ a hús megszerzésére sokkal nagyobb erőfeszítést fordítanak, mint a növényekére. A kungok életében egy óra vadászat 800 kalóriát eredményez, amíg a kung asszonyok ugyanennyi idő alatt 2000 kalória növényi eredetű táplálékot gyűjtenek. A vadászat továbbá bizonytalan vállalkozás: a vadászok legtöbbször üres kézzel térnek vissza. Mindent összevetve a vadászat kockázatos, kevéssé kifizetődő tevékenység, míg a növények gyűjtésének kockázata csekély, és a megtérülési foka magas. Az elemzés legmegdöbbentőbb adata azonban a teljes élelemmennyiség beszerzésére fordított erőfeszítés nagysága. A kungok átlagosan két és fél napot dolgoznak egy héten, s mert a munkanapjuk 6 órás, a heti munkaidő 15 óra. És mindezt egy olyan étrendért, amely jócskán meghaladja a nyugati szabványokat.” (J. Cherfas, R. Lewin: Nem csak munkával él az ember – Gondolat/Bp. 1986; 14-15.old.)

A vadászatnak akkor van értelme, amikor az a túlszaporodott állatfajok mértékletes és ellenőrzött megritkítására szolgál.

Az a fajta sportszerűtlen vadászat, amit egyes orbánista urizáló vezérfélék megengednek maguknak; mint például Lázár János, aki egyetlen hétvégén 23 millió forintot akart elkölteni 3000 fácán lelövésére, vagy Semjén Zsolt, aki a rénszarvasok menekülésének esélyt sem adva, helikopterről mészárolta le őket, nemcsak értelmetlen, hanem – a Fidesznél nem szokatlan módon – az erőlénnyel való visszaélés tipikus és keresztényietlen esete.

https://444.hu/2022/01/12/semjen-nem-azt-kell-megmagyarazni-miert-vadaszunk-hanem-azt-hogy-miert-van-valakinek-ellenerzese-a-vadaszokkal-szemben

 

Hova tart a nyugati civilizációból kiábrándult TGM?

Tamás Gáspár Miklósnak a Mérce honlapján 2021. december 25-én megjelent, „Két évtized” című tanulmánya a nagytudású szerzőnek a nyugati civilizációval kapcsolatos zavarba ejtő ambivalenciájáról tanúskodik. A 2001-től 2021-ig tartó időszakról úgy tartja, hogy: „a civilizáció ebben a két évtizedben egyre csak hanyatlott. A közélethez… nélkülözhetetlen történeti tudás megszűnt”. Az esszéből megtudhatjuk, hogy a romlás mégsem totális, mert: „Nyugaton döbbenten (némelyek irigyen) bámulják a mai Kína világnézeti fejlődését, amely a maoista forradalom után visszatér a klasszikus forrásokhoz.” Másutt: „a „dekadens baloldal” (más jelzővel aligha lehet illetni) egymás után szünteti meg, tiltja be az ókortudományi, klasszika-filológiai tanszékeket az amerikai egyetemeken (mert a görög-római ókor a XIX. században keletkezett rasszizmus vétkébe esett), szemben egyébként a szocialista-kommunista-anarchista munkásmozgalom hagyományával, amely a teljes örökséget követelte valaha a proletariátusnak – és mindenkinek.”

TGM a történeti tudás megszűnését és a parlamenti kormányzás összeomlását a fejlett kapitalista jellegű európai és amerikai liberális parlamenti rendszerekre vonatkoztatja csak. Ezt írja: „miután a 2008-i válság állami beavatkozást követelt, kiderült, hogy a minisztériumokban, parlamenti bizottságokban, pártközpontokban nem találhatók elmék.” Olyan figurák kerültek elő, mint Donald Trump, vagy Emmanuel Macron, de – folytatja TGM - „ezekkel az „államférfiakkal” összehasonlítva a félelmetes diktátor, Putyin valóságos óriás.” Mitöbb a liberális francia „világi köztársaság”-ban ”…eközben tombol az 1945 óta nem látott nyílt és brutális fasizmus, élén az elavult történelmi típusnak tartott tankönyvi pszichopatával.” (t.i. Macronnal! – O.J. megjegyzése).

Tamás Gáspár szerint nincs demokrácia Nyugat-Európában, csak elkorcsosult „képviseleti kormányzat” és az „új „elitek” – a nagy korporációk tájékozott, kozmopolita, dúsgazdag szakemberei, a kormányzatok általában konzervatív, de a „pártpolitikától” viszolygó, a parlamenti ügymenetet (joggal) lenéző, jól képzett hivatalnokai továbbá a nagy egyetemek, kutatóközpontok, szakfolyóiratok fiatal tudósai… megpróbálják az államokat Max Weber-i szakmai gépezetté alakítani, aminek mintája természetesen a tág értelemben vett természettudomány és a matematizálható, empirikus társadalomtudomány. Ez a forrásaitól elzárt, eszményeitől elszakított, minimumra redukált „fölvilágosodás” (potenciálisan: „fölvilágosult abszolutizmus”) viszont háttérbe szorult az utóbbi időszakban kibontakozó vírus-járvány, környezeti katasztrófa és a migráció okozta válságok miatt.

Vajon nem mond ez ellent Tamás Gáspár kiindulópontjának? Úgy látszik mégiscsak volna itt civilizáció, kormányzóképes elit és potenciális kormányzási forma: a fölvilágosult abszolutizmus, de az a „fránya” képviseleti rendszer, a parlamentarizmus – aminek a megerősítéséért különben a magyar egyesült ellenzék életre-halálra küzd – mindezt akadályozza.

Konzervatív, állam-központú/etatista fordulatnak tűnik ez annál a Tamás Gáspár Miklósnál, aki korábban összekapcsolta a marxi szabadság-, illetve a munkamegosztás-nélküli társadalom eszményt a párizsi 1968-as diáklázadás anarchista és hedonista életmód-követeléseivel! Úgy tűnik TGM nem elemezte ki a saját pálfordulását, hiszen tulajdonképpen nem is a „konfliktusokat generáló” civilizáció” vált lehetetlenné, hanem szerinte maga a lázadás és a forradalom, ezt írja: „érző és gondolkodó fiatal emberek, az „értelmiséginek” szidalmazott belső száműzöttek kisebb csoportokba húzódnak, elvonulva, mint a Dekameron elbeszélői. Itt nem éledhetnek újra a XX. század elejének nagy folyóiratai, irodalmi és filozófiai mozgalmai – amelyek hátterében mindig a szocializmus rejtett ereje állt, ami rég elszivárgott - csak a „szecesszió”, a kivonulás, az elfordulás, a hátat fordítás, az ironikus mosoly fátyla mögött a legvadabb megvetés. Olyan rég nem hallott szavak válnak időszerűvé, mint a „mélabú” és az „ábránd”.

Ugyanakkor Tamás Gáspár Miklós nem vált teljesen rezignálttá. Bár részben a liberális parlamenti demokráciákra, részben a saját alkotói tevékenységére is vonatkozik az írása kezdőmondata, miszerint „már több mint húsz év eltelt ebből az évszázadból, és nem alkottunk semmit”, mintha mégis talált volna egyfajta kivezető utat. „…a Kínai Népköztársaság új politikai filozófusainak kutatásai, amelyek a vetélkedő vesztfáliai rendszer helyett „az égalatti” ókori kínai koncepciójára támaszkodnak: ez az alárendelt hatalmak kulturális betagozódása (írásrendszer, hierarchikus-intellektualista hagyomány, alkalmazkodó szokásrend), lehetőleg erőszakmentesen. Ezért nem bomlott Kína nemzetállamokra. A nagyon érdekes kínai teoretikusok a Nyugat erejének és problémáinak forrásait az ókorban keresik (talán majd állást is kínálnak a munka nélkül maradt amerikai klasszika-filológusoknak…), és nagyobb erőfeszítés nélkül rábukkantak persze Thuküdidésznél arra a fordulatra, amelynek során a Periklész utáni „demagógok” úgy szereztek többséget, hogy megígérték a meghatározó csoportok érdekeinek kielégítését (ami különbözik a közjótól, és gyakran szemben áll vele; ha mindig a közvetlen érdek érvényesült volna, ma nem állna egyetlen ókori és középkori templom, palota se, mindaz a lenyűgöző szépség és büszke bölcsesség eltűnnék, ami vigasztalhat  bennünket a civilizáció nyomorúságáért). De a kínai (régi és új) teoretikusok éppen a harmónia és a civilizáció azonosságában (tian hszia) hisznek, a filozófus-hivatalnokok által vezetett racionális állam küldetésében.”

Egyre inkább az lehet az érzésünk, hogy a szociális érzékenységű, de a szellemi arisztokratizmusba zárkózó, a Nyugatból kiábrándult Tamás Gáspár Miklós elfogadná azt a bizonyos klasszika-filológusi katedrát Kínában…

 

https://merce.hu/2021/12/25/tgm-ket-evtized/

süti beállítások módosítása