Egy pöttöm balti állam 25 év alatt lehagyott minket
https://index.hu/gazdasag/2018/12/25/eszt_orszagportre_skype_taxify_digitalizacio_gazdasag/?fbclid=IwAR0vkX5wBl6pfvcowanh81cRplhe8w6DiwEEeLWkF4wSZJoGbXc0Nw9USaA
HERMANN IRÉN 2018.12.25. 21:19 INDEX Észtország egykor a vadkelet megtestesítője volt, mára a legkisebb szovjet utódállam fejlettségben a legkisebb skandináv állammá küzdötte fel magát. A közigazgatás szinte teljesen digitális, az észtek évek óta online szavaznak, vallják be az adót, írják át a kocsijukat. Az internet és az informatika jelentőségét ideje korán felismerték, náluk indult útjára a Skype, a Transferwise és a Taxify is. Közben Európa startupfővárosa lettek. Van 1,3 millió lakosuk, egy 400 ezer fős fővárosuk, ingyenes tömegközlekedésük Tallinnban és tengerpartjuk. Nincs más bajuk, mint az időjárás.Huszonhárom fiatal programozó csekkolt be november végén egy belvárosi spa hotelben Tallinnban. Többségük Indiából érkezett, de volt köztük amerikai, olasz, brazil, argentin, török és egy magyar szakember is. Őket mind egy észt állami toborzóügynökség választotta ki 5500 jelentkező közül. A Career Hunt 2018 elnevezésű programot augusztusban indította a Work in Estonia, hogy megpróbálja enyhíteni az ország egyre nyomasztóbb szakemberhiányát. Jelenleg hétezer IT-állás betöltetlen az országban és a becslések szerint ez a szám 2020-ra nyolc-kilencezerre nő majd. Akkorra összesen 37 ezer IT-szakember lesz az országban.
Az országimázstúra alapgondolata az volt, hogy a kiválasztott jelölteknek megmutatják Tallinnt, állásinterjúkat és kényeztető programokat szerveznek nekik, hátha néhányuk úgy dönt, Észtországban fog dolgozni ezentúl. Korábban hasonlóval csak Új-Zéland próbálkozott.
A programot 12 vezető, Észtországban működő IT-cég támogatta, többek között a Taxify, a Skype, a Twilio, a Swedbank és a Veriff. Ők vállalták, hogy nyitott pozícióikra meghallgatják az aspiránsokat, és ha kölcsönös a szimpátia, ajánlatot tesznek nekik. A több ezer pályázót önéletrajzuk alapján előszűrték, a shortlisteseket pedig online interjúkon szűrték tovább. A csapatba összesen két lány fért.
Az all inclusive úton a többségüknek egy, de néhányuknak több interjúja is volt. A meghallgatásokon kívül városnéző programok, hagyományos észt szaunaprogram és egy hótalpas túra is várt rájuk a mínusz tízben befagyott lápon. A szakmai programok között startup és coworking iroda látogatások voltak, de találkozhattak az észt digitalizációért felelős kormánytisztviselőkkel is.
Az E-Estonia Showroomban nagyszabású prezentációval készültek nekik, amelyen egy MLM-ügynök képességeivel rendelkező állami hivatalnok méltatta Észtország digitális eredményeit. Az ügynöki képességére nem is volt szüksége, mert az eredmények magukért beszéltek.
Ugyanis:
· 2000 óta lehet elektronikusan beadni az adóbevallást. 18 éve lehet mobilon fizetni a parkolásért is.
· 2002 óta van digitális aláírás és chipkártyás személyi, és azóta zajlik minden elektronikusan az iskolákban.
· 2003 óta van azonosítóval ellátott közlekedési kártya.
· 2005 óta lehet online szavazni.
· 2014-ben vezették be az e-állampolgárságot, ezzel bárki lehet külföldről is észt állampolgár.
· 2015-től létezik az elektronikus recept.
· 2017-től online is lehet bankszámlát nyitni (nem a külföldieknek).
AZ ONLINE SZOLGÁLTATÁSOKKAL PÉNZBEN NAGYJÁBÓL 15 SZÁZALÉKOT TUD SPÓROLNI AZ ÁLLAM, AZ EMBEREK ÉLETÉBŐL PEDIG ÉVI KB. KÉT HETET.
Az országban mindenütt elérhető a 3G, a 4G majdnem mindenütt, és már elindult az 5G-s mobilinternet szolgáltatás is. Mindenki mobilinternetet használ, mert havonta hat euróból kijön egy korlátlan csomag. Az állampolgárok 98 százalékának van chipes személyije, 13 százalékuknak mobil azonosítása is. „A törvény kimondja, hogy kell elektronikus személyi, de nem bünteti, ha nincs” – mondta előadásában Indrek Õnnik.
Az e-állampolgárság a legújabb nagy dobásuk, ebben piacvezetők a világon, 155 országból van e-állampolgáruk, számuk jelenleg 47 ezerre rúg, 6600 ilyen formán bejegyzett vállalkozás „működik” és fizet adót az országban. Cégeket leginkább az ukránok, a németek és az oroszok szeretnek ebben a formában alapítani. A virtuális bevándorlásnak köszönhetően elképzelhető, hogy egy évtizeden belül több adófizetője lesz Észtországnak, mint Magyarországnak.
Államilag szervezett állásinterjúk
A Work in Estonia egyetlen magyar jelöltje (nevezzük Balázsnak, mert munkáltatója nem tudott az álláskereséséről) jelenleg Olaszországban dolgozik, szoftverfejlesztő a pénzügyi szektorban. A programról a cikkünkből értesült, azután jelentkezett. Korábban Magyarországon dolgozott, majd az anyacégen belül kapott egy olaszországi pozíciót. Barátnőjével együtt költözött ki, de a lánynak nem sikerült munkát találnia, Olaszországban a fiatalok között nagyon magas a munkanélküliség. Így most távkapcsolatban élnek és keresik a továbblépés lehetőségét. Balázs egy digitális hitelesítéssel foglalkozó cég, a Veriff egyik pozíciójára pályázott egy brazil programozóval közösen. Még az országban voltak, amikor visszahívták őket, hogy számíthatnak az ajánlatra, ami néhány nap múlva meg is érkezett. Balázs most még kivár, mert közben egy másik észt cég is megtalálta egy ajánlattal, és ott a szintén programozó barátnőnek is lenne talán munka. Ha jók lesznek az ajánlatok, úgy döntöttek, kiköltöznek.
A 34 éves Luiz Felipe Souza Gomes egy brazil kisvárosból (Teresina) érkezett, a többiek értetlenkedtek, miért akar egy ilyen jó helyről elköltözni, de lehűtötte őket, Brazíliában sincs mindenhol tenger és a lehetőségei is szűkek szülővárosában. Luiz beleszeretett az országba, az út előtt alig tudott valamit a balti államról és őszintén megvallotta, a mérete miatt nem vette komolyan. Az IT-iparág fejlettségétől és a digitális állam adta lehetőségektől azonban odavolt.
Meri Mirzoyan Örményországból pályázott a programra, a két lányból ő volt az egyik. Pár nappal korábban érkezett, hogy körbe nézzen Tallinnban, de az első dolga egy új és melegebb kabát vásárlása volt. „Nem tudom megszokni az itteni hideget” – mondta a szálloda éttermében a 26 éves lány az első ismerkedős estén, és a tartásán látszott, hogy a kinti hideg gondolatától még a benti melegben is fázott. Azért jelentkezett, hogy egy másik kultúrában is kipróbálja magát, az elhatározása megvan hozzá, csak a hideggel nem számolt. Nem volt egyedül, a jelöltek közül volt olyan, aki életében akkor látott először havat.
Észtországban legalább olyannyira divat az időjárásról panaszkodni, mint Angliában. De egyértelmű, hogy a helyiek beletörődéssel és sok alkalmazkodással viselik a közép-európai számára valóban kemény körülményeket. Nem beszélve a délről érkezőkről.
A november Tallinnban ritkán kedves, már nagyon sokat van sötét: a nap reggel kilenckor hajlandó csak elkezdeni sütni, már ha azt annak lehet nevezni, inkább talán valamennyi fényt adni; délután a Magyarországon szokásos 4 körüli időszakban sötétedik. Mindehhez azonban hideg és szeles idő társul. Hogy mennyire hideg az a mínusz pár fok, néhány nap után relatív. Látszik az észteken, fel vannak készülve erre, a gyerekek állandó öltözéke a síoverál, mindenki igyekszik minél kevesebb időt az utcán tölteni. Ez mondjuk Tallinnban tud is működni: az öt kint töltött nap alatt volt egy tucatnyi találkozóm, de a Google utazástervezője egyetlen egyszer mutatott 20 percnél több menetidőt – tömegközlekedéssel. Akkor már a kontaktom is azt tanácsolta: fogjak egy taxit. (Egyébként a tallinniaknak ingyenes a tömegközlekedés, a turistáknak több mint kedvezményes, korlátlan használatra 5 napra 7 euró.)
Az év – időjárás szempontjából – egyik legkellemetlenebb időszakára az észtek hatalmas mennyiségű, kinti és benti égősorral és karácsonyi dekorral készültek. A fény hiánya előre nem látott következményekkel is járt, ugyanis nem volt mire felébredni. Rendre beállítottam az órát minden nap reggel hétre, de az agyam csak nem akart engedelmeskedni, míg kint koromsötétet látott.
EGYESEK SZERINT AZÉRT IS VÁLHATOTT ÉSZTORSZÁG IT-NAGYHATALOMMÁ, MERT EBBEN A RENGETEG SÖTÉT ÓRÁBAN NEM IS LEHET MÁST CSINÁLNI, MINT PROGRAMOZNI.
Az Észtországba csábított 23 aspiránst pont november végén utaztatták ki Tallinnba. Talán így nem árultak zsákbamacskát, gondolhatták, aki ezek után marad, az elkötelezett.
Hogy a Work in Estonia program mennyire volt sikeres, az még csak most dől el – mondta utolsó este kérdésemre Kaisa-Triin Kosenkranius, a teljes mértékben állami forrásokból finanszírozott ötlet gazdája. Azóta megszületett az első hivatalos összegzés: tíz nappal az állásinterjúk után 13 ajánlatot már kiküldtek a cégek, több pályázó még Tallinnban volt, amikor megkapta az értesítést, hogy felvették. Közülük eddig hárman fogadták el az ajánlatot.
Egy logikus ország
Az észtek karácsony előtt beöltöznek rendesen, meleg cipő, sarkvidéki időre való sapka, sál, kabát. Veszik a barátjukat vagy a családtagjukat és egy fűrészt, kimennek az erdőbe és kivágják a saját karácsonyfájukat. Nem szeretik a városi árusokat, ott nem lehet frissen vágott fát kapni, azonnal lehullik minden levele, ahogy beviszik a melegre. És egyébként is: az észtek szeretik az erdőt, szeretnek kapcsolatban lenni vele.
A fakivágásnak azonban szigorú szabályai vannak, amelyet bár nem ellenőriznek szigorúan, állítólag mindenki betartja. Csak olyan fát lehet kivágni, amelyiknek már nem lenne lehetősége tovább nőni, mondjuk mert egy villanyvezeték alatt van. Az erre fejlesztett app pontosan mutatja, az erdő mely része szabad préda. Otthon aztán beütik, hogy hol, mekkora fát és mikor vágtak ki, majd a fa árát levonják a számlájukról. Így valamivel olcsóbb a fa, de az észteknek nem ez a lényeg. Szeretik, tisztelik a természetet és a fakivágás hagyományát, sokan nyáron az erdőkezelő hagyományos faültető rendezvényén is részt vesznek, hogy az unokáiknak is legyen majd mit kivágniuk.
Észtország egy logikus ország. Ehhez öt nap is elég volt, hogy megértsem.
Az egykori legkisebb szovjet tagállam két és fél évtized alatt nagy utat járt be: szépen lassan a legkisebb skandináv állammá küzdötte fel magát. „A kis balti állam a függetlenség helyreállítása után az innováció és a hatékonyság szinonimijává vált Európában, 2017 második felében az EU soros elnöki tisztségét vitték, 2018-ban pedig kikiáltásának 100. évfordulóját ünnepelte a kis állam” – írja tanulmányában Bereczki András, az ELTE finnugor tanszékének oktatója, tiszteletbeli főkonzul. Édesanyja észt, apja magyar, testvére Észtországban, ő Magyarországon született. Észtül édesanyjától, finnül és oroszul az egyetemen tanult meg, mellé a történelmet is elvégezte. Nem sokkal az egyetem elvégzése után kérték fel tiszteletbeli konzulnak, nyelvtudása miatt jól tudott közvetíteni a két ország közötti ügyekben.
Az elmúlt négy évben még ennél is több feladata volt. A magyar kormány négy éve – a hivatalos indoklás szerint költségcsökkentés miatt – bezárta tallinni nagykövetségét, erre válaszul az észtek is megszüntették a budapesti kirendeltséget. Ez a helyzet épp az elmúlt hetekben változott meg, amikor mindkét ország újranyitotta kirendeltségeit a másik országában.
Bereczki András elmondta, a két ország között hagyományosan a kulturális kapcsolat a legerősebb. Tartuban van magyar szak, Budapesten észt. A gazdasági kapcsolat kevésbé erős, de a közös NATO-kötelék azért segít, Magyarország vett már részt a balti légtér védelmében. „Az észtek nagy eredményeket tudnak felmutatni az állami racionalizálása, az oktatás és a nyelvtudás terén. Az országban az angollal remekül el lehet boldogulni, az észt vagy az orosz nyelvtudás egy jó plusz, de nem feltétel” – mondta az oktató.
A második világháború előtt a lakosság 97 százaléka észt volt, de a háború után elkezdődött az orosz betelepülés, ma országos szinten 25 százalék, Tallinnban 40 százalék (alatt van) az oroszok aránya. „Sok észtet hurcoltak Szibériába, a munkaerőhiányra és a politikai célok elérésére az oroszok betelepítése volt az adekvát válasz. Ez az integrációs probléma végigkíséri a függetlenségét helyreállított Észtország történetét. Ma leginkább az a feladat, hogy a fiatal oroszok megtanuljanak észtül, hogy ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról” – mondta Bereczki András.
Az 1,3 millió lakosú ország tulajdonképpen háromnyelvű. Az észtet és az oroszt a legtöbb helyen megértik, de az üzleti életben és a startup kultúrában az angol az alapnyelv. A tallinni mozikban csak angolul beszélő filmeket vetítenek, a nemzetközi konferenciák, az egyetemi versenyek nyelve alapértelmezetten az angol.
AZ ORSZÁG ÖSSZESEN 45 EZER NÉGYZETKILOMÉTER, A FŐVÁROSBAN 400 EZER EMBER ÉL. KÉTSZER ANNYI, MINT DEBRECENBEN.
Tiszta lap a rendszerváltás után
A balti államok mindig is átmeneti területek voltak Nyugat- és Kelet-Európa között. Az általuk alkotott sáv választotta el Oroszországot a tengertől, az oroszokat Európa más népeitől, a keleti és nyugati egyházat, a cirill és a latin írásbeliséget.
Az Észt Köztársaságot 1918-ban kiáltották ki, ezt az évfordulót ünneplik most, bár az eltelt 100 évben nem voltak mindig függetlenek. Nagyjából két évtized függetlenség után a balti államokat 1940-ben csatolták a Szovjetunióhoz. 1941 és 1944 között a német megszállással kellett együtt élniük, később a szovjet korszak deportálásaival, a kolhozokba kényszerítéssel. Majd jöttek a politikusok fémjelezte korszakok: a hruscsovi, a brezsnyevi és a gorbacsovi éra.
A Szovjetunió repedezését követően a balti tagköztársaságok 1988-tól elindultak a függetlenedés útján. Az Észt Köztársaságot és annak függetlenségét végül 1991-ben (egyébként augusztus 20-án) kiáltották ki. Az azóta eltelt két és fél évtized már több mint a két világháború közötti függetlenség időszaka. És Észtország elég jól sáfárkodott az ismételten elnyert szabadságával.
Az egyik sarokpont a gazdasági stabilitás megteremtése volt, ki kellett lábalni a Szovjetunió szétesése előtt kezdődött válságból. Az orosz csapatoktól csak 1994-ben tudtak megszabadulni, de az ország talpra állítását már az 1990-es évek elején megkezdték. Az akkori észt vezetés liberális gazdaságpolitikát hirdetett, ami bátor lépésnek tűnt eleinte, de amit azóta – kisebb módosításokkal – minden kormány követ.
A pályára állítás főbb elemei:
· Az állam nem avatkozott bele a piac működésébe, nem alkalmaztak védővámokat, hagyták, hogy a piac szabja meg a feltételeket.
· A korábbi nagy és igénytelen szovjet piac kiszolgálása helyett átálltak a minőségi termelésre és ebben inkább észak-európai mintákat követtek.
· 1992-ben – szintén vakmerően, a nyugati tanácsok ellenére – bevezették az észt koronát, amelynek árfolyamát kezdetben a német márkához, később az euróhoz igazították.
· Jól jött az észteknek az 1940-ben az Egyesült Államokba, a Nagy-Britanniába és a Svédországba deponált arany. Bár Nagy-Britannia és Svédország a letétbe helyezett aranyat a Szovjetuniónak adta, de 1992-ben ezügyben kompenzálták Észtországot.
· Stabil költségvetési politika. Az alkotmány előírása szerint az éves költségvetés nem zárulhat hiánnyal.
· Minden pluszt az oktatásra fordítottak.
Az intézkedések hatására 1994-től megindult a fejlődés. 1996-ban megnyílt a részvénytőzsde, Svédországból és Finnországból pedig érkezett a tőke. A mai napig ezek az országok a fő kereskedelmi partnerei Észtországnak. Lezajlott a tulajdoni reform, a privatizáció, a nagyvállalatokat kis- és középvállalatok váltották fel, fejlődött az infrastruktúra, kimagaslóan nőtt a szolgáltatóipar jelentősége.
Kevés természeti kincsük közül a fa jelentette nekik sokáig a tőkéhez jutás lehetőségét, Oroszországba pedig halat és tejtermékeket exportáltak.
Az 1998-as orosz pénzügyi válság Észtországba is begyűrűzött, de 2000-re már magára talált a kicsi állam és 2004-ben az EU-hoz is csatlakozni tudtak. A 2008-as globális válságot is átvészelték: emelték az adókat, csökkentették a fizetéseket, hozzányúltak a költségvetési maradékokhoz és jól használták az uniós forrásokat. Észtország kiemelkedik Európában adósság tekintetében: a GDP 10 százalékát sem érik el az állam hitelei. Ezzel a legjobbak közé tartozik Európában.
2011-ben vezették be az eurót. Interjúalanyaink, az észt gazdaságot ismerők vagy hosszú évek óta kint élők azt mondják, akkor igencsak rezgett a léc, de az ország ezt is kibírta. Úgy tűnt, az állam folyamatosan és szánt szándékkal tette ki a piacnak a kis országot és az állta a sarat. Mindezek mellett a kezdetektől fogva tudatosan és szisztematikusan építették a digitális társadalmat. A Tigrisugrás projekt keretében a számítástechnikát az iskolai oktatás kötelező részéve tették.
A fenti lépéseket Észtország végig tudta vinni és bár sokszor táncoltak pengeélen, végül mindig jól jöttek ki az eléjük kerülő problémákból. Ennek egyik kulcspontja az ország mérete volt, kiválasztottak néhány olyan területet, amihez nem kell fizikailag sok hely. Az egyik ilyen a tudás, ezért mindig is hatalmas energiákat öltek az oktatásba. A 2016-os PISA-rangsorban például az oktatásáról híres Finnországot lehagyva az uniós államok közül Észtország végzett az élen.
AZ ÉSZT GYEREKEK KILENCÉVES KORUKTÓL TANULNAK IDEGEN NYELVET, A LAKOSSÁG 45 SZÁZALÉKA BESZÉL LEGALÁBB EGYET, 34 SZÁZALÉK PEDIG EGY MÁSODIKAT IS. NEM CSAK A MOZIBAN, A TÉVÉBEN SEM SZINKRONIZÁLJÁK A KÜLFÖLDI FILMEKET.
A másik az internet volt, amihez nem kellett hely. Hamar felismerték a technológia jelentőségét, nem töprengtek sokat és mindent annak rendeltek alá, hogy minél szélesebb körben, minél hamarabb és minél olcsóbban juthassanak az észtek internethez.
Előre nem biztos, hogy tudták, de a fenti két pontból következett a harmadik sikerfaktor, a startupkultúra, és ez ismét berúgta az észt motort, ami egyelőre – úgy tűnik – nem áll le egyhamar. A magasan képzett informatikusok és a vállalkozóbarát környezet az eddigi legsikeresebb észt startup, a Skype eljövetelét hozta. És bár a céget már hét éve, 2011-ben felfalta a Microsoft, a Skype sikere beépült az ország gazdasági DNS-ébe és a mai napig hatékonyan fejti ki a hatását.
Skype, az észt startup
Az egy dolog, hogy a Skype alapítói és valaha volt összes dolgozója közül nagy arányban kerültek, kerülnek ki újabb startupperek, de az internetalapú videós-telefonáló cég sikere a tőkét is mágnesként vonzza a pöttömnyi országba. Az észtek pedig nem állnak arrébb előle, és büszkén működnek a startupkultúra európai fellegváraként.
Ehhez is kapóra jött a méretük: az észt piac ugyanis egy globális babérokra törő vállalat számára semmiség, aprópénz.
HA EGY ÉSZT CÉG SIKERES AKAR LENNI, A GLOBÁLIS PIACRA KELL GYÁRTANIA, ÚGY KELL GONDOLKODNIA, HOGY RÁTALÁLJON ARRA, AMIT AZ EGÉSZ VILÁGON EL TUD ADNI, NEM CSAK TALLINNBAN.
A startupoknak a világon mindenütt így kell gondolkodniuk, a skálázhatóságot minden befektető elvárja, de az észteknek az a mázlijuk, hogy nekik már vérükben van ez a gondolkodásmód.
Tallinnban november végén minden a Robotex kiállításról szólt, a városban járva minden kivetítőn az eseményt hirdették, az emberek tömegesen vándoroltak a tengerparttól két percre lévő kiállítócsarnokba. Robotikában nem lehet tényező, aki nem állított ott ki, hatalmas hype övezte az eseményt, amelynek kísérőrendezvénye egy háromnapos konferencia volt.
Az egyik színpadon egy teljes napon át egyetemistáké volt a terep. A StarterIdea programba három hónappal korábban jelentkezhettek egyetemi csapatok. Három hónap alatt kellett eljutniuk egy olyan ötletig, amelyet a zsűri előtt három percben prezentálni tudnak. Az első helyezett 1000 eurót nyert, és számtalan lehetőséget, hogy az ötletükből valóság lehessen. Az aznapi nyertes egy olyan diákcsapat lett, akik a nap erejét használnák fel arra, hogy tartósítsák az élelmiszereket. A napenergiával működő, aszalógéphez hasonlító eszköz két irányból közelítette a környezetvédelmet: a napenergia használata mellett az élelmiszerhulladék csökkenését ígérte.
Hogy egy egyetemi projekt meddig juthat, arról előző nap már többet megtudtam a Fortumo belvárosi irodájában. Az off-shoes irodában szépen megkértek, hogy vegyem le a cipőmet. Később kiderült, az észt startup irodákat két dologról tuti fel lehet ismerni: van ping-pong asztal és mindenki zokniban rohangál. „Igyekszünk tisztán tartani az irodát, Észtországban a tél nagy részében hó és latyak van, és általában sok az olyan közösségi tér, ahol cipő nélkül sokkal kényelmesebb” – magyarázza Mattias Liivak a mobilfizetési megoldásokat fejlesztő Fortumo marketing- és pr vezetője. Hat éve dolgozik a cégnél, amelyet már nem szeretnek startupnak hívni, hiszen évek óta nyereségesek, befektetés nélkül is azok lennének. Négy tanuló egyetemi projektje fajult odáig, hogy ma a világon 350 mobilszolgáltató partnerük van, dolgoznak a Google-nek és a Spotify-nak, és van irodájuk San Fransiscóban, Vietnámban, Indiában, Tajvanban, Szingapúrban. Észtországban két irodájuk is van, az egyik a fejlesztő központ Tartuban, ebből az egyetemi városból indult a projekt. A fővárosban egy kisebb iroda működik. Egyébként nincs nagy jelentősége, ki hol székel, a cégnél 10-14 különböző országból is dolgoznak. A könyvelés vezetője például Szerbiából származik, Montenegróban él, a csapata Tallinnban van, és online meetingekkel kiválóan menedzselik ezt a helyzetet. „A legnagyobb probléma az emberhiány, de ezzel gondolom, nem mondok újat.”
A belvárostól kicsit távolabb, a repülőtérhez viszont közelebb van a LeapIn irodája. (A távolabbat úgy képzeljük, hogy a reptérről egy villamossal 15 perc alatt be lehet érni a központba. Ahogy az ember kilép a terminál ajtaján, a villamosmegállóban találja magát.) A kicsi, leginkább egyszemélyes vállalkozásokra specializálódó startup cégműködtetéssel foglalkozik. Üzletét az Észtországban 2014-ben bevezetett e-állampolgárságra alapozta.
Az e-állampolgárság lényege, hogy külföldiek is kaphatnak észt állampolgárságot, akár úgy is, hogy nem költöznek az országba. Sőt, ezzel a logikával bárki a világból indíthat észt székhelyű vállalkozást is. A cége Észtországban lesz bejelentve, ott intézik az összes háttérmunkát – és ott fizetnek adót. Ez az apró momentum az, amiért az észt kormány arra biztatja a digitális nomádokat vagy a cégtulajdonosokat – főleg, ha azok Európán belül üzletelnek, mert akkor a legkönnyebb – jelentsék be náluk és ők garantálják a pofonegyszerű adózást és a teljes mértékben digitális ügyintézést. A LeapIn ilyen cégek adminisztrációs működési feladatait vállalja át havi díjért cserébe.
„Ha valaki ezt az utat választja, csak egyetlen egyszer kell megjelennie Tallinnban, amikor bankszámlát nyit, mert csak azt nem lehet távolról intézni. A delikvens leszáll a reptéren, bejön hozzánk, elkísérjük a legközelebbi bankba és kész is, soha többet nem kell jönnie, ha nem akar, de persze örömmel látjuk” – mesélte az eljárást Nicole Tan, a LeapIn kommunikációs vezetője. Ő Szingapúrból érkezett, mindössze három hónapja dolgozik a cégnél, előtte nem sokkal érkezett az országba. Az ő példája is mutatja, stabil angol nyelvtudással a világ minden tájáról eséllyel lehet pályázni egy tallinni állásra.
Másnap jutottam el a Skype-hoz. Az észt sikercég 2003-ban indult, és hét éve vásárolta fel a Microsoft. Tallinnban jelenleg a Microsoft kommunikációs platformjaival foglalkozó fejlesztőközpont működik. Nincs másik tech óriás, amelyiknek egy helyi képviseleten kívül komolyabb bázisa működne Észtországban, ami nyilván annak is köszönhető, hogy a Skype innen indult.
„A Skype részévé vált az ország identitásának, mindenki büszke rá, az észtek mind tudják, hogy innen indult a cég. Emellett hatalmas segítség a vállalkozói szférának, mert a Skype miatt elhiszik magukról a vállalkozók, hogy ők is meg tudják csinálni. Arról nem beszélve, hogy a Skype-alapítók pénze az eladás után, majd az ex-Skype alkalmazottak által indított cégek eladása után az összes pénz visszaforog az észt startup ökoszisztémába” – mondta Tanel Erm a Microsoft észt fejlesztőközpontjának vezetője.
A többszintes irodában megleptek azzal, hogy a cipő maradhatott a lábamon, de az elengedhetetlen szabadidős szobában itt is láttam a pingpong-asztalt, épp renoválták. „Hagyomány, hogy a tech cégek egymás között pingpong-kupákat is rendeznek.” A dolgozói konyha egy Michelin-csillagos étteremmel vetekedett, volt irodán belüli konditerem és impozáns kilátás a szürkeségre.
„Nagyon sokat utazom a munkám miatt, és szeretek is, de mindig jó ide visszatérni. Még akkor is, ha úgy 1-2 hónap nyár hiányzik az életünkből. Ha tehetném, egy őszi és egy tavaszi hónapot cserélnék csak le, a többi maradhat.” Az észt születésű vezérigazgató a novembert és az áprilist törölné el törvényileg. Novemberben már nagyon hideg és sötét van, és még nem esik le az első hó, ami a kedvet és a fényérzetet is javítja. Áprilisban már olvad a hó, minden latyak és mocsok, de a világosság még mindig nagyon kevés. Nyáron minden megfordul, és este 11-ig le sem megy a nap. Az észtek az első napsugárra dobják el a kabátjaikat, nyáron pedig hatalmas az élet a tengerpartokon, sőt sokan kétlaki életet élnek és vidéki házukba teszik át nyárra a székhelyüket.
Tanel Erm válaszaiból hallatszott, büszke a Skype-ra (ahol 2005 óta dolgozik), a Microsoft-alkalmazott mondatja vele, hogy ez a cég már rég nem csak a Skype, hiszen a videós telefonáló applikáció mellett millió dolgot fejlesztenek még az óriáscégnek. „A Sykpe előtt én is hobbivállalkozó voltam, azóta inkább házon belül élem ki a startupalapítási kedvemet.”
Tanel Erm ismeri a mítoszt Észtországról, miszerint itt mindenki úszik a wifiben, de szerinte itt van egy kis félreértés. „A világon lassan mindenütt természetes lesz a wifi, sokkal fontosabb az, és inkább erre gondolhatnak a külföldiek, hogy itt a 4G olyan elterjedt és stabil, hogy Észtországon belül simán vezethet 2-3 órát úgy az ember, hogy végig benne tud maradni egy videokonferenciában.
Tanel Erm ismeri a mítoszt Észtországról, miszerint itt mindenki úszik a wifiben, de szerinte itt van egy kis félreértés. „A világon lassan mindenütt természetes lesz a wifi, sokkal fontosabb az, és inkább erre gondolhatnak a külföldiek, hogy itt a 4G olyan elterjedt és stabil, hogy Észtországon belül simán vezethet 2-3 órát úgy az ember, hogy végig benne tud maradni egy videokonferenciában.
A Skype-hoz a másik sikercég, a Taxify irodájából érkeztem, stílusosan Taxify alkalmazással. A taxirendelő app egy észt újsággal bérel közös irodát a város Veerenni negyedében, ahol régi ipari épületeket alakítottak át menő irodákká. A Taxify-t egy észt testvérpár (Markus és Martin Villig) alapította 2013-ban. A nagy korkülönbség miatt az idősebb testvérnek már van előélete: a Taxify előtt számtalan startupot indított, kisebb-nagyobb sikerrel. A Taxify viszont betalált, és mindenképp stabil helye van a Skype utáni startupgeneráció nagy sikerei között. 26 országban működnek, most kezdik a terjeszkedést a fővárosokon kívül, hogy egy országban 2-3 városban is jelen lehessenek. Közben nyitottak már más közlekedési eszközök felé is, Afrikában például az elektromos motorok felé, és a társalapító úgy gondolja, szó szerint határ a csillagos ég. „Az én mostani kedvencem az elektromos roller, imádom, de nem zárom ki, hogy egyszer a repülőket is közösségi módon fogjuk majd használni.”
Martin Villig a Taxify mellett meghatározó szereplő észt startup körökben, tagja a startupperek klubjának és állandó résztvevője a miniszterelnök által évente 3-4 alkalommal tartott kerekasztalnak. „Az, hogy nálunk nem kérdés, hogy a mindenkori kormánynak fontos ez az iparág, kulcsmomentum. A legfontosabb szereplők néhány havonta leülhetnek a miniszterelnökkel beszélgetni, ahol érdemi eredményeket lehet elérni. Most tervezzük, hogy ezt a modellt az oktatás területére is kiterjesztjük.”
MARTIN VILLIG AZT MONDJA, MINDEN NEMZETNEK JÓL JÖN EGY SKYPE, AMIBE LEHET KAPASZKODNI, AMIRE LEHET HIVATKOZNI. „ÚGY TUDOM, EZ MAGYARORSZÁGNAK A PREZI.”
Villig a Taxify-t egy külföldi útja során találta ki, amikor vesződnie kellett a taxirendeléssel. Egy másik észt startup alapötlete is saját példából indult. A Lingvist egyik alapítója, Mait Müntel Svájcban dolgozott, francia nyelvterületen. Sehogy sem boldogult a nyelvvel, folyton újrakezdte, majd abbahagyta megint. Egy nap arra gondolt, matematikai feladványként tekint a nyelvtanulásra. Ez a gondolkodás azért sem állt távol tőle, mert a CERN központjából a Higgs-bozon csapatban dolgozott atomfizikusként. A csapat annak az elméletnek a bizonyításán dolgozott, amelyért annak első leírója, Peter Higgs 2012-ben Nobel-díjat kapott.
Mait olyan applikációt fejlesztett magának a francia miatt, amely matematikai algoritmusokra épült, és folyamatosan reflektált a felhasználó egyéni sajátosságaira, memóriájára, gyengeségére, erősségére. 200 órát vett így magától, majd utána próbából elment egy francia nyelvvizsgára és gond nélkül átment.
Ez öt éve volt, az egyetemi barátjával azóta céggé alakított Lingvist nemrég kapta meg második befektetését, 8 millió eurót a japán e-kereskedő cégóriástól, a Rakutentől. „A Skype, a Taxify vagy a Transferwise híressé tették az országot, így befektetést is könnyebb szerezni” – mondta a társalapító, aki hozzátette: náluk is sok egykori Skype-alkalmazott dolgozik. De ők is a folyamatos emberhiánytól szenvednek, a cégek versenyeznek az IT-szakemberekért.