A hadseregnek, a robottá változtatott felnőtt embereknek és a „gondolkodás nélküli önfeláldozásnak” a bálványozása őrület.
A militarizmus abszurd dolog, és nem Vanek úr a hülye, hanem a rendszer!
„…Az őrmester vészesen mosolygott. Vanek úr szerényen visszamosolygott, és kedélyesen bólogatott. Ekkor jött a századparancsnok, és azonnal megakadt a szeme a bólogató újoncon.
- Közlegény!
– Na, mi van? - kérdezte a közlegény kedélyesen, hogy rokonszenvesnek lássék.
A századparancsnok kimeredt szemmel hátralépett. Gent, a káplár ezt sziszegte Vanek úr mögött:
- Barom! A parancsnok előtt áll! Tisztelegjen!
- Bocsánat - mondta az újonc észbekapva. - Nem ismerem még a rangjelzéseket. - És megemelte a sapkáját. - Alázatos tiszteletem...
A századparancsnok úgy nézte, mint aki kísértetet lát. Talán ez volt a világtörténelemben az első eset, hogy egy katona megemelte a sapkáját köszönésképpen.
Verdier őrmester a kapitány mögött halotthalványan mutatta a szalutálást. Mire Vanek úr feléje is megemelte a sapkáját, és csodálkozva mondta:
- Mi már találkoztunk! Hogy van?
- Vigyázz! - kiáltott a kapitány elképedve. - Mi ez?! Hülyék intézete? –
Nem hiszem - felelte Vanek úr bizonytalanul.
- Vigyázz! Miféle vigyázz ez?
- Mi értelme van ennek, kérem!...
- Hogy hívják?!
- Nevem Van... Nevem van: Petrovics.
- Hollandi?
- Én?
- Ne kérdezzen!
- Na jó, így nem lehet tárgyalni...
- Miért mondja, hogy Van Petrovics! Vanek úr előrelépett, és egy karmesterszerű kézmozdulattal leintette a szólni készülő káplárt.
- Pardon... Én Gorcsev vagyok. Visszavonom a többit...
A parancsnoknak egy másodpercre bágyadtan lehunyódtak a szemei, és mély lélegzetet vett.
- Őrmester! Ezt az embert kihallgatásra! Tíz nap salle de police-ra terjessze fel! És megtörni a fegyelmezetlenségét! - Végigmérte Vanekot. - Maga az erőd fennállása óta az első újonc, akit az érkezése napján megbüntetnek! Szégyellheti magát! - Azután az altiszthez fordult. - Maguk is! Rompez! Altisztek velem jönnek a beosztásért!
És ment. Mögötte az altisztek. Egy fiatal hadnagy, aki eddig szótlanul nézte a jelenetet, most odajött. - Ide hallgasson, barátom. Ugye, tudja jól, hogy vannak kitenyésztett vadászebek és gondosan megválasztott ősök után létrehozott különös tehenek. Hát maga, sajnos, egy tiszta tenyészete a nyárspolgárnak!
- Őrnagy úr állattenyésztő?
- Nem. Valamikor pszichológus voltam. Maga, barátom, igen szerencsétlen lelki alkat. Tudja, mi az, hogy antikatona?
- Hogyne. Régi porcelánból készült Napóleon-szobor.
- Maga ízig-vérig civil! - folytatta sóhajtva a tiszt. - Az őscivil, akinek éppúgy nincs érzéke a katonasághoz, mint ahogy egy süket nem értheti meg Mozartot. Én borzasztóan sajnálom. Megértett?
- Nagyjából - felelte Vanek úr - csak az homályos előttem, hogy mi köze a különleges teheneknek a régi porcelán csészékhez?
- Szomorú egy alak - a hadnagy legyintett, és bólintva továbbment. Vanek úr felsietett az emeletre, és belépett az ajtón, amelyen ez állt:
Zászlóalj Iroda
Ribou őrnagy
Engedély nélkül belépni tilos!
Benyitott, és az ott ülő őrnagy előtt megemelte a sapkáját.
- Jó napot, káplár úr. Gorcsev névre nem jött levél? Újonc... II. század...
Az őrnagy felállt és végignézte.
- Közlegény! Ezért vasra veretem!
- Miért olyan idegesek itt? Biztos van már levelem, csak nézze meg: Petrovics.
- Takarodjon innen - mondta csendesen az őrnagy. - Az altisztjét is megbüntetem! Mars!
„Itt mindenki ideges...” - gondolta, miközben lefelé ment a lépcsőn. Amikor az udvarra ért, éppen sorakozó volt ismét. Mire leért, már állt a sor. Vanek úr végiglépett az arcvonal előtt, mint valami tábornok, és nézte a legényeket.
- Közlegény! Mit csinál?! - kiáltotta a kapitány.
- A helyemet keresem... Egy hosszú paraszt és egy vörös bajuszú között... Ahá!... Na, eresszenek!
- Gazember!
- Jó! Jó! Már beálltam! Mit izgatja magát?!
- Holnap nyolckor kihallgatásra megy! Huszonkét nap áristom, kettős őrség! Rövidesen megtanítják itt magát... Ne féljen...”
(Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó - XII. fejezet)
Az orbáni "nemzeti-keresztény" politika jobban hasonlít ceausescu-i / milosevicsi nemzeti-bolsevizmushoz, mint a hagyományos kereszténydemokráciához.
A magyar jobboldal "Románia-élményéből" nemcsak a székely autonómia ügye jött elő, hanem a Román Kommunista Párt etnikai alapú pártdiktatúrájának mintája is. A Fidesz leg"nyugat-ellenesebb" része úgy gondolja, hogy a kádári puha, "gulyáskommunizmus"-a nemzetellenes árulás volt és Ceausescu csinálta jól, aki legalább annyira közel volt a maoista Kínához, a nacionalista De Gaulle-hoz, mint a Szovjetunióhoz.
Ez a fajta kelet-európai parancsuralmi állam lett a modell!
Az Orbán "fiúk" ugyanúgy el akarják törölni Magyarország nyugatos múltat, ugyanúgy "államérdekből" (a belügy és titkosszolgálatok hathatós közreműködésével) totális ellenőrzés alá akarják vonni a médiát, a köz-, és magánéletet, mint a nacionál-bolsevisták.
A Fidesz-Magyarország Index-elleni támadása egyszerre provokáció a magyarok, az Európai Unió és az Egyetemes Emberi Szabadságjogok ellen!
A populizmus sikere egyebek közt a tekintélyekre alapozó állam-nacionalista és vallásos gondolkodás összeházasításának köszönhető. Ez az a reakciós ideológiai muníció, aminek révén sikerrel megtámadhatták a formális tekintélyeket elvető, non-konform „1968-as” szellemiséget.
A modernségnek csak az eszközrendszerét átvevő konzervatív kultúrák (muszlimtól a hinduizmusig) és a korábban liberálisabb, de populistává deformálódott hivatalos kultúrák Oroszországban, az Egyesült Államokban, Lengyelországban és Magyarországon mind bosszút forralnak az ember-, és természetközpontú, vagyis nem hit-alapú gondolkodás ellen.
A globalizmus ellentmondásaira a nemzetállamot és vallási identitást szembehelyező populizmus adott egyszerű és a nagy tömegek számára közérthető választ. De ez a rövid távra szóló, a hatalom megragadását szolgáló válasz zsákutcába visz, hiszen a múlt identitásaihoz akar visszatérni akkor, amikor a technikailag rohamosan fejlődő világ nemzetek felettivé vált.
A jövőt remélhetően nem a haladást akadályozó nemzetállami burzsoázia határozza meg, hanem a „zöld”, önellátó és a Mesterséges Intelligencia által okossá tett gigavárosok először kontinensnyi, majd világméretű szövetsége. Ebben a kontextusban „érdekes” kísérlet a magyar tudomány- és kultúraellenes kormány azon igyekezete, hogy a „jámbor” és lojális Debrecent összeugrassza a kozmopolita és „hitetlennek” beállított Budapesttel.
Nagyon szerencsés Magyarország, hogy annak a kontinensnyi Európai Uniónak a tagja, amely jog és a szabad gondolat talaján áll és ezért a saját nemzete hosszú távú érdekeivel szembemenő Fidesznek korlátokat állít!
Mindig ez van: a demokrácia játékszabályait a hatalomra törekvő, elvtelen, „pávatáncot járó” politikai erők kijátsszák és a joghézagokat kihasználva szembefordulnak az alkotmányos renddel. Majd az általuk aláásott rendszert „alkalmatlannak és hanyatlónak” bélyegzik, viszont megígérik a választóknak, hogyha őket támogatják, akkor szigorú Rendet teremtenek, méghozzá teljesen elfogultan és részrehajlóan egyfelől a szocializmus nevében a proletárok, másfelől a védelemre szoruló nacionalista, vallásos „többség” érdekében! A demagóg populizmus ilyen egyszerűen működik.
Az 1950-es évektől kezdődően az Európai Unió alapító atyái és későbbi vezetői a „társadalmi szerződésen”, tehát megegyezéseken alapuló polgári demokrácia mintájára képzelték el az egységes Európa működését. Mivel a kelet-közép-európai, volt szocialista országok csatlakozása előtt közel azonos társadalmi-gazdasági és jogi környezet jellemezte a Közös Piacot, ezért - bár időigényes volt – de mindenki számára elfogadható kompromisszumokra törekedtek. A vétójog korábban csak egy virtuális fenyegetés, többek közt azért, hogy a nagy európai országok vegyék figyelembe a kis országok érdekeit is. Ez a vétójog viszont a populista erők kezén zsarolási eszközzé vált, amellyel az Európai Unió döntéshozatalát revolverezni lehet. Nemcsak az a veszélyes, hogy önző érdekeket követő politikai útonállók blokkolhatják az 500 milliós politikai alakzat döntéshozatalát, hanem az is, hogy szándékosan, vagy nem, de az Európa-ellenes nagyhatalmak ügynökeként fel is lazíthatják a szövetségi rendszert!
A megoldás az lenne, ha az Európai Unió - a megváltozott politikai-egészségügyi stb. viszonyokra hivatkozva - „újragombolná” a kabátját és megszüntetné a vétójogot. Ha az Európai Unió nem akar visszazsugorodni „Euró-zónává”, akkor hosszabb távon szükség lesz egy új európai alkotmányra, amely épít az autonóm régiók önkormányzatára, a közvetlenül választott Európai Parlamentre, a közös pénzügyi-, hadügyi-, titkosszolgálati- kibervédelmi és külügyi központi minisztériumra, valamint az Európai Parlament által választott Elnökre.
Úgy tűnik, akkor jár el helyesen az, aki ellenzi a Fidesz hatalommal való visszaélését, ha jó hazafiként támogatná az idejétmúlt nemzetállami határok (mellékesen a trianoni határok) lebontását és küzdene a határok nélküli, egységes és kívül-belül erős Európáért!
Nem tudni miért, de az egész Fidesz vezérkar alapvető identitásproblémákkal küszködik. Olyan kérdésekre keresnek választ, minthogy „ki a magyar?”, „kik a rokonaink?”(Kásler Miklós), „lehet-e nem-keresztény erkölcsös ember?”(Kövér László), „szabad-e az iskolát másra használni, mint a hitre és hazafiasságra nevelésre?”(Lázár János), „mitől férfi a férfi, ha nem vadász?”(Semjén Zsolt) és végül „mitől magyar férfiember a magyar férfiember?”(Orbán Viktor). Ez utóbbira meg is adja a választ a miniszterelnök: "a magyar férfiember archetípusa: a falusi gazda”.
A probléma az, hogy a Fidesz referencia hagyományában a Horthy rendszerben a nagybirtok és a nagybirtokos nemesség alkotta a „nemzet gerincét” és nem a gazdák, főleg nem a kisgazdák, akiknek földosztást kezdeményező mozgalmait üldözték!
Aztán jött 1945 és a kisgazdák, valamint a kommunisták által kezdeményezett földosztás; a gazdák és kulákok néhány éves pünkösdi királysága, majd utána elháríthatatlanul a téeszesítés.
Ma ott tartunk, hogy egyfelől a magyar lakosságnak csak elenyésző része dolgozik, él a mezőgazdaságból, másfelől az is nagyban támaszkodik az Európai Unió támogatására és a külföldi vendégmunkásokra. Orbán Viktor szavai, hogy tudniillik „a vidéki ember ugyanis úgy gondolkodik, hogy van egy terület, annak van határa, világos kiterjedése, és az ottani életminőségért, rendért, a területből való megélhetésért, a dolgok menetéért ő a felelős” nemcsak a fentiek miatt valótlanok, hanem azért is, mert a Fidesz-Magyarország minden törekvése arra irányul, hogy ne legyen a NER-hatalmasoktól független magántulajdon és autonómia.
Értjük, hogy a miniszterelnöknek fáj, hogy Budapesten és más nagyvárosban leszavazták a Fideszt, ami miatt kész lenne a vidéket szembefordítani a városok népével, de sokaknak meg az fáj, hogy a Fidesz végleg búcsút mondott a „Polgári Magyarország” jelszavának.
Roppant üdvös lenne mindnyájunknak, ha a miniszterelnök magát nem birtokos, igazságosztó úriszékes Gazdának, hanem üzleti sikerekre törekvő, modern, városiasodó Magyarország érdekében együttműködésre is kész „országmenedzsernek” látná!
Használjunk ateizmust az "érinthetetlen" vallási/politikai tabuk ellen?
A populista, vagyis elit-ellenes jobboldal legszívesebben kitagadná a nemzetből az ateistákat, azzal az amerikai-típusú "gondolati árukapcsolás"-sal, miszerint csak az lehet jó hazafi, aki nacionalista és istenhívő.
Valójában a tekintély (közvetve a "megváltó" Fidesz) imádásának erőltetése a cél...
Káncz Csaba: "Napi rendszerváltás. Nem véletlen, hogy nincsenek nagy ívű megemlékezések itthon a 30 évvel ezelőtti rendszerváltásról, hiszen az utazóközönségnek el kellene magyarázni, hogy került 3 évtized után egy szintre a magyar és a román nettó átlagbér.
Fel kellene tárni, hogy mi ebben a személyes szerepe a 3 évtizede a porondon pávatáncoló és az oroszokat visszahívó Elnök Úrnak, avagy a Láthatatlan Légiónak (a régi mélyállam).
A Pártlap mai száma még mindig próbálja nyomni az egyre szánalmasabb mantrát:
„semmiképpen sem június 16., tehát Nagy Imre újratemetése, hanem június 19-e, a szovjet hadsereg kivonulása szimbolizálja azt a magyar társadalomnak, hogy a kommunista diktatúrával leszámoltunk, és egy független, szuverén államot, demokráciát, szabadságot, piacgazdaságot hoztunk létre.”