„A rokokóban olyan női szabadság uralkodott minden területen, a gazdaságtól a politikán át a szexualitásig, a lehetőségeknek olyan széles köre nők előtt még nem nyílt meg, mint akkoriban. Egy mai feminista álma semmi ahhoz képest, amilyen jogaik, befolyásuk a rokokóban a nőknek voltak. Az egy nőcentrikus társadalom volt.

Ott voltak a nagy királynők, Nagy Katalin, Mária Terézia, ott voltak a nagy királyi szeretők, mind befolyásolták a politikát, Madame Pompadourtól kezdve Madame Récamier-ig. Akkoriban panaszolják, hogy a francia akadémiai tagság párizsi szalonokban dől el, az a tudós, költő, vagy író lesz az Akadémia tagja, akit a nők támogatnak. Akkoriban jön át Angliából a szabadkőműves-mozgalom Franciaországba, és majdnem belebukik abba, hogy nincsenek női páholyok, nőket nem szerveznek be szabadkőművesnek. Erre, mint az őrültek, kezdik a szabadkőművességet nők között terjeszteni, női páholyokat csinálnak, hiszen a nők gazdaságilag, örökösödésileg teljesen szabadok voltak, és, mint mondtam, szexuálisan is.

Van a korszaknak egy nagyon érdekes krónikása, Chamfort, aki leír egy jelenetet. A gróf úr bemegy éjszaka a felesége hálószobájába, tagadhatatlanul szexuális célokkal, és a feleség azt mondja;

• Most szó nem lehet róla.
• Miért nem lehet szó róla?
• Mert nagyon jól tudja, hogy én X.Y. márki szeretője vagyok!
• És? (– így a férj) Tavaly Z. bárónak volt a szeretője, és ez egyáltalán nem zavarta a szexuális életünket.
• Igen, mondja a nő, de én most szerelmes vagyok!
• Az más, mondja a pasas, és azonnal kimegy a hálószobából. Ehhez joga van minden feleségnek.” (Mesterkurzus, Saxum 2006; 207. old.)

Ukrajna lerohanásának második évfordulóján, az EU többi állama által elfogadott alábbi állásfoglalást vétózta meg Orbán:  „Ez a tragikus évforduló Oroszország Ukrajnával szembeni, a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányát nyilvánvalóan sértő, teljes körű agressziós háborújának évfordulója. Két év erőszak, brutalitás, terror és pusztítás. Soha nem fogjuk elfelejteni a támadás kezdete okozta megrázkódtatást, a borogyankai, bucsai, mariupoli események borzalmait”

„Oroszország és vezetése kizárólagos felelősséggel tartozik ezért a háborúért és annak globális következményeiért, valamint az elkövetett súlyos bűncselekményekért. Továbbra is eltökéltek vagyunk abban, hogy felelősségre vonjuk őket, többek között az agresszió bűntettéért is."

https://444.hu/2024/02/23/oroszorszag-es-vezetese-kizarolagos-felelosseggel-tartozik-ezert-a-haboruert-es-annak-globalis-kovetkezmenyeiert

"88 tonna magzatkárosító oldószer került a gödi levegőbe, és pont ilyen anyaggal dolgozik az akkugyár is!

Jelentős mennyiségű szén-dioxid és magzatokra veszélyes oldószer is bekerült a gödi levegőbe, a Samsung-gyárban pedig évekig rákkeltő anyagoknak voltak kitéve a dolgozók – derült ki az Átlátszó által közölt adatokból.

"Érthetőbbé válik, hogy hogy miért ment ki közvetlenül lemondása előtt Novák Katalin Dohába, a vízilabda vb-re és találkozott Huszain al-Muszallam,a World Aquatics világszövetség elnökével.

Al-Muszallam azt szeretné, ha a vizes világbajnokság 2027-re Budapestre költözne.  Az olimpiai szakmában már régóta pletykálják, hogy már magyar útlevelet és legalább egy ottani ingatlant is szerzett.

Kuvaitban viszont most ügyészségi vizsgálatot indítottak al-Muszallam ellen többrendbeli korrupció gyanújával, ahogy a lap fogalmaz, „világméretű bűnügyben”.

https://www.insidethegames.biz/articles/1143802/kuwait-calls-criminal-invest-al-musallam

Az önkényuralmi rendszerek egyre inkább képessé váltak a tömegkommunikáció zavarására: hol az orgánumok szavahihetőségét kérdőjelezik meg, hol elterelő információkkal árasztják el a kommunikációs teret, hol pedig elhallgatnak, vagy egyenesen meghamisítanak híreket.

Ebben a játszmában, amelyben az egyik oldalon áll az államhatalom korlátlan anyagi háttérrel rendelkező manipulációs gépezete, a másik oldalon pedig a korlátok közé szorított, anyagilag kivéreztetett ellenzéki és civil kommunikációs eszközrendszer - fordulatot jelentett 2024. február 16-i budapesti megmozdulás.

Mikecz Dániel politológus szerint a péntek estére „Odakint most szörnyek járnak” címmel meghirdetett tömegrendezvény több szempontból is unikálisnak számít az ipari társadalmak tüntetéstörténetében. „Még nem volt példa, legalábbis a mozgalomkutatási szakirodalom szerint, hogy a közösségi média tartalomgyártói offline /neten kívüli/ tüntetést szervezve demonstráljanak egy közpolitikai esemény miatt. A pénteki tömeget összehívó Pottyondy Edina, a Nemakarokbeleszolni vagy a Fókusz Stúdió közéleti tőkéjét nem a kihalófélben lévő hagyományos értelmiség konszenzuson alapuló szakmai tekintély adja, de nem is a nehezen megfogható tudományos vagy művészeti eredmények, hanem a követőik és feliratkozóik konkrét száma.” Mikecz véleménye szerint a pénteki tüntetés „annyira különleges volt, hogy világszerte sem igen akad előképe!”

Tehát korábban, a kormányzati kommunikációs dömpinggel szemben védekezésbe szorult „nem-kormányzati” kommunikáció, méghozzá látványos tömegtámogatással, új erőként tűnt fel a színen. Ennek a független, civil demonstrációnak a sikere nemcsak az orbánista influenszerek, de az ellenzéki pártok befolyásolási képességének a gyengeségét is napvilágra hozta.

Kérdés, hogy a magyar "parlamentarizmus" mit tud kezdeni ezzel a pofonnal?

https://qubit.hu/2024/02/17/az-egesz-vilagon-egyedulallo-tuntetest-tartottak-pentek-este-a-hosok-teren

Orbán - Horthy jó tanítványaként - a koncentrációs táborokkal rendelkező, náci jellegű diktatúrák "tengelyéhez" akarja hozzákötni Magyarország sorsát!

A "Keleti nyitás" nem a kölcsönös előnyök alapján, a nagy fejlődési potenciállal rendelkező országokkal kialakítandó kereskedelmi kapcsolatokról szól, hanem az Európát és a globális civilizációt fenyegető orosz, kínai és észak-koreai bűnöző államokkal való lepaktálásról.
Orbánnak mennie kell!

A nemzet jövője szempontjából fontos volna, hogy minden olyan erő - Fideszen belül és kívül - összefogna, amely elítéli az orbánista rablógazdálkodást és Nyugat-ellenességet.

Annak érdekében, hogy megállítsuk Magyarország lecsúszását vissza kéne térni a startvonalhoz, az 1989-es „Nemzeti Kerekasztal” tárgyalási formához, hogy onnan kiindulva, az alapvető közös ügyeinket újragondolva, el lehessen érni a célt: a nemzeti kiegyezést!