"Egy eszét vesztett Don Quijote, aki szamárháton elindult Európába és téveszméi mentén vív harcokat, de a végén mindig megverik. Nem veszti el azonban a kedvét, újabb és újabb vélt ellenséget keres, aki ellen harcolhat. Ezért nincs értelmes magyarázat arra, hogy miért húzza a szavazást a svéd NATO csatlakozásról. Nem tudja, de belebotlott a kérdésbe és csak azért is ellenállt, akkor éppen nem volt más, amivel magára vonhatta volna a figyelmet. A józan észnek és az őrületnek a kettőssége jellemzi, ami utóbbi felé eltolódott. Erdogan idelátogatott, tudomásul vette, hogy a várban egy őrült királynak képzeli magát és lerázta magáról.
„Miért csinálhatja Orbán? /5 pontban/
Mit várunk egy pszichopatától? Más témában is világos volt, hogy mondvacsináltak voltak azok az érvek, melyeket nagy nehezen megszült vagy megszültek neki hű csatlósai. Például, hogy ő békepárti, de az azeri megszállás nem zavarja. Ahogy az orosz gyilkolászás, rombolás, erőszak sem zavarja. Putyint nem meri felhívni, hogy hello... haza kellene mennetek, mert úgy 5-8 alkalommal írtatok alá mindenféle nyilatkozatokat, hogy Ukrajna szuverén, és az a területe, ami a papíron (térképnek hívjuk) pirossal meg van rajzolva. Te meg átlépted azt a piros vonalat.
Akkor képviselnénk az orosz érdeket, ha most se szavaznánk meg. Idáig a török érdekeket képviseltük. Látszólag semmiért lejáratta magát Orbán, de valószínűleg azért nem a semmiért csinálta. Kib.szott idegesítő, ahogy minden ügyben keresztbe próbál tenni a szövetségeseknek, mindenféle zavaros-titokzatos nyereségért, amiről nem is tudhatunk. Ez van, amikor idehaza semmiféle veszély nem fenyegeti a hatalmát, de még a kétharmados felhatalmazását sem. Nyugodtan futhat egy ámokot, a szavazók azt is megtapsolják.
Az oroszok nemhogy a spajzban vannak, de soha ki sem takarodtak az országból. A tudatalattiban végig itt maradtak a volt párttagok és KISZ-tagok és kiszolgálóik személyében azok gondolkozásában és hatalomhoz való mind áron történő ragaszkodásában. Kelet-Európában nem ismerik a toleranciát, a szolidalitást, az összetartást csak a gátlástalan harácsolást.
Amúgy hol van az ellenzék ilyenkor? Merthogy az MSZP mentőövet dobott a kormánynak, a rendkívüli parlamenti ülés összehívásával, az egy dolog. Kollaboránsok, ezt eddig is lehetett sejteni. De hol van a többi?
A magyar romantikus fajta, mi mindig hiszünk az utolsó pillanatig a Wunderwafféban (csodafegyverben). Amikor meg az utolsó utáni pillanatban az éhség, a tüzelő hiánya, minősített esetben a gránátok észhez térítenek, akkor "a rohadék nyugat megint elárult minket". Ez van, ez már nem is lesz máshogy, így lapátolnak el minket a kínai/koreai lítiumsókkal szennyezett magyar humuszba. Magyarország mindig a világ legjobb helye "lesz", meg "lett volna, ha"…”
Az Orbán-rezsimet elítélő EP-határozat szavazásán NEM VETTEK RÉSZT az ellenzéki DK képviselői!
Káncz Csaba kommentárja: "a kör bezárult, a cinkelt rendszerváltás bábszínháza totálisan megbukott."
(Káncz Csaba: Éjjeli fejlemények, 2024. január 19.)
„Az orosz irodalomnak úgy látszik, két egymás mellett futó, élesen elváló vonala van: az emberi és a démoni vonal. Az emberi vonal Puskin, Turgenyev, Tolsztoj, a démoni vonal Lermontov, Gogol, Dosztojevszkij. Az emberi vonal melegszívű és felvilágosodott (Tolsztoj vallásossága tipikus „felvilágosodott” vallásosság, kritikus kereszténység, a hit tanításaiból csak azt fogadja el, ami véleménye szerint nem ellenkezik a józan ésszel). A démoni vonal nem hisz feltétlenül Istenben (Lermontov nem lehetett nagyon hívő, Gogol … hinni akart) – de feltétlenül hisz az ördögben. Gogol műveiben az ördög nem jelenik meg személyesen; de annál több szó esik róla e művekben és Gogol leveleiben. Nem férhet kétség ahhoz, hogy szemében az ördög abszolút valóság volt, még sokkal inkább az, mint Dosztojevszkij szemében. Valóság volt és félt tőle.
Az orosz szellemi életben a felvilágosodás sokkal újabb keletű, mint Európa többi államaiban, és csak azt a vékony réteget hatotta többé-kevésbé át, amelyet Nagy Péter teremtett meg – a lakosság óriási tömegeit Gogol idejében még alig érintette. Az a démon lakta, ördög lovagolta világ, ami Európa volt a XVIII. század előtt, tovább él Oroszországban. Az orosz ember sokkal közelebb van az archaikus gyökerekhez, mint a nyugati. Amikor Gogol és Dosztojevszkij az ördögöt valóságnak érzi, akkor nem különös, eltévelyedett lélek, hanem mély közösségben áll népével, sokkal inkább, mint a nyugatos Turgenyev vagy Tolsztoj. /…/
Gogol a Levelezés c. könyvében azt hirdeti, Oroszországot csak az mentheti meg, ha teljes engedelmességet fogad a cárnak és a pravoszláv egyháznak, leszokik a felesleges bírálgatásról, és visszatér a régi idők patriárkális egyszerűségéhez. Csakhogy a régi szép idők Oroszországban a kancsukát jelentették, amelyet a férjnek tanácsos feleségével, az apának fiaival szemben alkalmazni, azok lelki üdvössége érdekében; a régi szép idők ott nem az európai középkor napsugaras tájai, hanem Rettenetes Iván, a tatárok, az egyiptomi sötétség birodalma. És Gogol mintha ezzel rokonszenveznék: a parasztokat felesleges iskoláztatni, írja, minek is olvassák az üres fecsegést, amelyet a nyugatra néző humanitárius szellemek összeírnak – különben sem érnek rá olvasni. Bjelinszkijnek bizonyára igaza van, amikor azt mondja, nincs nagyobb aljasság, mint a vallás szent nevét és eszméit arra használni fel, hogy a népet butaságban és elnyomatásban tartsák az idők végezetéig.”
(Szerb Antal: Gondolatok a könyvtárban – Magvető, Bp, 1971; 455-456, 458-459 old.)
„Ilham Alijev – aki katonai egyenruhában ellátogatott Hegyi-Karabah elfoglalt fővárosába, felvonta az azeri zászlót, és bakancsban látványosan végiggyalogolt a hegyi-karabahi örmény zászlón – nyíltan büszkélkedik azzal, hogy katonai eszközökkel is lehet békét teremteni.
Nem igazán megnyugtató, hogy Alijev a szomszédos Örmény Köztársaság egészét „Nyugat-Azerbajdzsánnak", Jerevánt pedig „történelmileg” azeri földnek tekinti.”
https://444.hu/2024/01/16/aggaszto-ahogy-azerbajdzsan-megoldott-egy-regota-huzodo-konfliktust