Több, mint száz év ezelőtti kijelentésekről derül ki, hogy igazuk volt az akkori „megmondó embereknek”: Darwint evolúciótanát igazolja a négylábú bálna maradványainak minapi felfedezése, Einsteint a gravitációs hullámok detektálása, a fekete lyukról készített első fénykép, valamint Marxnak az a jóslata is bevált, hogy a kapitalizmusban egyre kevesebb ember birtokol egyre nagyobb vagyont; ma a világ leggazdagabb 40 emberének akkora a vagyona, mint öt milliárd embernek együttvéve! Freud emberképének hármas felosztása is érvényesnek tűnik: ezek az "Id" (Ösztön-én), "Ego" (Én) és a "Superego" (Felettes-én).
„Az ’Én’ a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A ’Felettes Én’ az erkölcsi előírások és a szülői ideál (később ’Énideál’) forrása, idealisztikus elveket képvisel. Az ’Ösztön-Én’ a szenvedélyek, vágyak forrása, hedonisztikus elvek vezérlik, nem tud késleltetni. Az ’Én’ a ’Felettes-én’-t és az ’Ösztön-én’-t köti össze, és igyekszik ezek a feszültségi különbségeit harmóniába hozni a realitáselv alapján…A vallás által a felnőttek saját infantilitásukat (gyermekiességüket) egy egész életre meghosszabbítják. Valamilyen illúzióba való kapaszkodással el lehet kerülni az egyéni neurózist.” (Wikipédia)
A freudi emberkép sok mindent megmagyaráz a jelenkor tendenciáiból; az előítéletek irányulhatnak a „normális” többség által lustának és élősködőnek tartott az ’Ösztön-Én’-t képviselő színes bőrűek: feketék, romák és migránsok ellen. És ellenkezőleg, az előítélet irányulhat a ’Felettes Én’-t megtestesítő magunkénál sikeresebbnek, intelligensebbnek, összetartóbbnak gondolt csoportok ellen: zsidók, németek, kínaiak és például Romániában a magyarok ellen.
Van egy másik vetülete ennek a felosztásnak és ez a bejegyzésemnek a fő üzenete: a populizmus a korábbi felvilágosult-racionalista-felvilágosító ’Felettes-Én’-t képviselő elit ellenében az ’Én’ és az ’Ösztön-Én’ indulataira és dühére alapozza a politikáját.
A bizonytalanság világában az emberek milliárdjai kapaszkodókat keresnek – ezt az igényt szolgálják ki a misztifikált hagyományra, a felturbózott nemzeti büszkeségre, vallási szigorra alapozódó és a „közösségi akol” melegét ígérő populista politikák.
A 21. század nagy kérdése, hogy a Föld globális problémái képesek lesznek-e az emberiség mentalitását a bezárkózás, vallási misztikumba és más kábulatokba (így pl. a virtuális játékokba) menekülés könnyebbik útja helyett a bioszféra iránti felelősséget átérző felnőttes, ’Felettes Én’ felé orientálni?! (2019)
