Módszeresen számolja fel az orbáni kurzus a nem hivatalos, tehát a rendszer szempontjából „nem normális”, alternatív közösségi tereket. Kezdődött a Tűzraktérrel aztán jött a Gödör, az Auróra és most a MŰSZI. A nagy kérdés a „normalitáson” van. Amíg a tekintélyuralmi, álszent és állandóan a „Rend”-re hivatkozó konzervativizmus jelképe lehet a katonás hátul felnyírt, vagy kopaszra vágott haj (vagyis a fiatal, lázadó egyéniségek hadsereg általi betörését jelképező frizura), addig a polgári világ vallási, oktatási, életmódbeli tekintélyelvűségével szembeszálló hippi mozgalom szimbóluma a hosszú haj volt (lásd a Hair című filmet). Vicces, de egyben sokatmondó tény, hogy a hidegháború kellős közepén a non-konformizmust jelképező hosszú hajúság egyszerre volt szálka a hatalom szemében mind Nyugaton, mind Keleten!:)
Mi az oka annak, hogy Orbán 2017-ben még mindig intenzív gyűlölettel tekint 1968 örökségére? (Lásd ennek szemléltetésére a bejegyzésem alján olvasható, a régi Origo-ban megjelent kitűnő írást!)
Nemcsak a személyes ellentéte a 68-as diákvezér Daniel Cohn-Bendit-tel (aki amúgy Macron egyik legkorábbi támogatója volt), nemcsak a 68-as elveket képviselő SZDSZ-esekkel szembeni kisebbrendűségi érzése, és az ebből fakadó ellenérzése, hanem a paradigmaváltás a szemében a bűn.
A „Szeress, ne háborúzz!” csatakiáltás kihívás volt a hadigazdaságra épülő nemzetállami centralizmus elleni. Szembeszállt a konzervatív értékekkel: férfiuralommal, az ebből következő szexuális elnyomással, a hagyományos család gyerek-idomításos modelljével, az egyetemi oktatás terméketlen akadémizmusával - és mivel megszűntek az „Isten kegyelme” által megszentelt tekintélyek - ezért a magukat a tradicionális értékek letéteményeseinek tartó „tekintélyek”-kel.
Más témákat és más módon helyeztek előtérbe a Woodstock generáció tagjai. A faji, vallási egyenlőséget hirdették a piramis-szerű hierarchikus „Renddel” szemben. A 68-as generáció nélkül nem létezne a „nem-hierarchikus”, mátrix-jellegű, hálózatra épülő digitális, internetes világ!
És megjelent az ostoba, korábbiakban világégésekhez vezető konfliktusok „win-win” típusú megoldásainak igénye.
Ahogy a hadigazdasággal összenőtt konzervativizmus feltámadt hamvaiból, úgy egy magasabb szinten feltámadhat a tolerancia és boldogságkeresés hippi életérzése is a robotika korában, feltéve ha a nyomorult, hataloméhes hadigazdaságok nem robbantanak ki egy újabb, mindent elpusztító világháborút!

http://www.origo.hu/itthon/20121018-kik-azok-a-hatvannyolcasok-es-miert-harcol-ellenuk-orban-viktor.html