Március 15. nem a pozsonyi „fontolva haladó” politikusokról szólt, hanem a „megszentelt” királyi és egyházi hatalmat elsöprő Nagy Francia Forradalomért meg a 1848-as európai „Népek Tavaszának” lázongásaiért lelkesedő Pilvax-kör fiataljairól!
Petőfiék nem nacionalisták voltak, hanem a világszabadság magyarországi prófétái!
Orbán ellentéte Petőfinek.
1848 a feudális erők elleni integrációról szólt: összefogni az itt élő különböző rendű és rangú embereknek, a különböző vallású, magyar és nem magyar etnikumoknak a polgári Magyarország megteremtése érdekében. Úgy hitték, hogy a polgári Magyarország, amely a szabadság hazája lesz olyan vonzerővel bír majd minden hazai nemzetiségre – hogy megtartva identitásukat – támogatni fogják azt. Azt gondolták, hogy a forradalmi Bécs és Pest-Buda együtt szerves részeivé válnak annak a Nyugat-Európának, ahol már nem a basáskodó világi és egyházi önkény uralkodik, hanem a Jog és a polgári Szabadság.
Ma ennek az ellenkezőjét látjuk, az orbáni Magyarország a Nyugattal szemben határozza meg saját magát.
Állítólagos nemzeti érdekre hivatkozva képletesen királyokat, mágnásokat és hercegprimásokat emel a szegény és a hatalom által megvetett adózó nép fölé miközben a világpolitika legsötétebb diktátoraival szövetkezik.
Magyarország 1848-49-ben felmagasztosult, sok ezer nem-magyar önkéntes jött el és akár az életét is feláldozta volna érte, mert benne látta a Szabadság hazáját, ma viszont aki csak teheti menekül innét…
