Ara-Kovács Attila, a DK Európai Parlamenti képviselője írta: nézzük meg azt a politikai teret, ami az elmúlt öt évben alakult ki, s amiben Orbánnak most mozognia kell.
- 2015-öt már jóval megelőzően elkezdődött a Fidesz hadakozása az uniós struktúrákkal. Ez a küzdelme 2015 után azonban felerősödött; alkalmat erre a menekültválság adott, de ha nincs ez, a kapcsolatok romlása akkor is bekövetkezik.
- Ursula von der Leyen megválasztását (2019) követően a frontok száma kibővült. Brüsszel és az „uniós bürokrácia” mellett Orbán Berlin felé is frontot nyitni kényszerült. Ez a kényszer több elemből tevődött össze: (a) A migráns-válság kapcsán a magyar fél következetesen áthárított minden terhet a németekre, miközben propagandája Németországot diabolizálta azzal, hogy másokra rá akarja kényszeríteni a kvótát. A németek egyre inkább azt érzékelték, hogy már nincs különbség Brüsszel és Berlin között Orbán ellenségképében. (b) Manfred Weber bizottsági elnökké való megválasztásának a megakadályozása, a Fidesz EPP-tagsága körüli vita és a tagság felfüggesztése, megromló kapcsolata a német politikában befolyásos CSU-val, Orbán addigi legfőbb német támogatójával, megint csak kijózanítólag hatott Berlinre – és ez esetben – Münchenre is. (c) Az év elején Berlin lassan készülődni kezdett az uniós elnökség átvételére Horvátországtól, és az (a) pontban foglaltak, valamint a Covid-válság, s a gazdaság megmentését célzó pénzügyi tervezés során az Európai Parlamentben olyan határozott – és többséggel rendelkező – Fidesz-ellenesség alakult ki, amit a németek nem hagyhattak figyelmen kívül. (d) Az uniós büdzsé összeállítása rengeteg kompromisszumot igényelt, melyek során a németek olyan rész-csatákat kényszerültek vívni, amelyeken minduntalan a lengyelekbe és főként Orbánba ütköztek. Mindennek következtében annak a kompromisszumos javaslatnak, amely a jogállamisághoz kötné a kohéziós alapokban lévő pénzek, mi több, még a covid-segélyek kifizetését is, főként a német kancellárián nyert végleges formát, s benne van Merkel eltökélt szándéka, hogy ezt az ügyet még a német elnökség alatt (december 31-ig) lezárja.
- Azzal, hogy tegnap elhangzott Orbán politikai vétója az említett megállapodással kapcsolatban, megakad mind a költségvetés működése, mind pedig a covid-segélyek folyósítása. Ezt követően Orbán – Brüsszel és Berlin után – már mind a 24 uniós tagországgal szemben frontot nyitott. Ha eddig, mondjuk egy ciprusi vagy máltai – a távolság okán – legyintett mindarra, amit Orbán saját országában összegarázdálkodik, ez után biztosan feladja „semlegességét”.
- Budapest kapcsolatai a környező államokkal soha ilyen rosszak nem voltak. Egészen ellenségessé vált a viszony Kijevvel és Bukaresttel. Kifejezetten hűvös Pozsonnyal, és igen-igen „cserbenhagyásos” Béccsel. Míg Schüssel volt a kancellár, Orbán bármilyen disznóságban számíthatott Bécsre; amióta Kurz az, egy ilyen konzervatív barát mellett ellenségekre már nem is lenne szüksége.
- A Visegrádi Négyek egy ideje teljesen széthullóban vannak; Orbán és Kaczyński vétója megpecsételte ezt a széthullást. Szlovákiának és Csehországnak épp úgy nagy gondokat okoz ez a vétó, mint bármely más uniós államnak, melynek szüksége van az uniós forrásokra.
- Január-február óta az a benyomásom: egyre inkább romlanak a magyar-orosz kapcsolatok. Az okokat nem lehet tudni, de rengeteg rész-információ egy irányba mutat, kezdve attól, hogy a paksi bővítés nem halad előre, egészen addig, hogy Orbán tavaly és idén nagy tételben német fegyvereket vásárolt (és már nem oroszokat).
- Orbán „elvesztette” az amerikai elnökválasztást. Senki sem kérte, Trump sem, hogy ilyen mélyen beleártsa magát az ottani bizonytalan kifejletbe, de megtette. Ha nem teszi, még esélye lehetett volna arra, hogy a kapcsolatok megmaradnak a hűvös távolságtartás szintjén, most azonban erre már nem lehet számítani
- Ma is érvényes az a kínai politikai megfontolás, hogy „Távoli tüzeket, közeli vizekkel nem lehet eloltani” (Teng Xiao-ping). Orbán számíthatott Xi Ji-pingre, amíg az a kínai érdekeket támogathatta az unióban; ma a teljesen elszigetelt, sőt karanténba került Orbán esetleges közbenjárásai Kínának csak ártanának.
Ezzel a kör lassan bezárul.
Figyeljünk oda erre alaposan, mert a történelemben ritkán látni ilyen vegytiszta és tanulságos sorsrontást. Majd bukást.
