INDEX - 2019.10.09.

Nem az a normális, hogy meg kell halni 60 évesen szívbetegségben

 ZÁBORSZKY EDE

  Az Eötvös József Csoportról és az előadókról

A Csoport tagjai Balázs Zoltán, Botos  Máté, Chikán Attila, Csaba László, Farkas Beáta, Fiala-Butora János, Győrffy Dóra, Feledy Botond, Hamecz István, Jakab András, Jóri András, Király Miklós, Kovács Ilona, Sólyom László, Tóth István György, Tölgyessy Péter és Urbán László.

Előadók:

Lantos Gabriella, a rendszerváltást követő 10 évben rádiós újságíró, a Gondolat-jel és a 168 óra című műsorok munkatársa volt. 2002-től 7 évig fejlesztéspolitika szakértő és kommunikációs igazgató volt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél. 2011-től tavalyi eladásáig a családi tulajdonban lévő Róbert Károly Magánkórház igazgatója volt. Az utóbbi években rendszeresen publikál egészségügyi tematikájú cikkeket, tanulmányokat, többek között az Indexben cikksorozatot az orvosbárókról, egészségügyi reformkoncepciót a Hegymenet című kötetben és a magánegészségügy szerkezetéről a Társadalmi Riportban.

Kunetz Zsombor, oxyologus szakorvos, 1995 óta foglalkozik mentéssel. A kétezres évek elején több gyógyszeripari cégnek is dolgozott, értékesítési területen. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként felelős volt a teljes egészségügyi állományért, illetve az összes egészségügyi képzésért, oktatásért. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magánklinika Zrt. vezetője, az IT-tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, saját blogjában számol be az egészségügy problémáiról és azok megoldásairól is.

A Eötvös Csoport októberi eseménye Egészségügy: sorvadás vagy átstrukturálódás címen az egészségügy problémáit járta körül a meghívott szakértők segítségével. Az Eötvös József Csoportot 2015 márciusában alapították azzal a céllal, hogy a közbeszéd színvonalának romlását "a közéleti kérdések színvonalas és őszinte megvitatására alkalmas nyilvános események, vitaestek szervezésével ellensúlyozza."

Egészségtelen egészségügy

Az egészségügyben gyakorlatilag minden egészségtelen, és nem látszik szándék a megreformálására, kezdte az elődadását Lantos Gabriella, aki korábban az egészségügyről közölt cikksorozatot az Indexen.

Az orvosbárókra megy el a pénz

Ők azok, akik két-háromszor többet keresnek mint a nyugat-európai kollégáik. Van, aki évi százmilliót. És nem igaz, hogy kevés az orvos. Le kell számolni a tévhitekkel és mítoszokkal, amelyek elfedik a valódi problémákat az egészségügyben.

Magyarországon a 40 éves korban várható élettartalom messze elmarad Hollandiától vagy Ausztriától, de Csehországtól és Szlovákiától is leszakadóban vagyunk, és az országon belül is súlyosak az eltérések, a kevésbé fejlett régióban élők, valamint a kevésbé iskolázottak még ennél is messze hamarabb halnak meg, tehát egy magyar ember 40 éves korában várható élettartalma akár 15-20 évvel is alatta lehet a nyugati átlagnak.

Pedig a várható élettartamnál nem minden a GDP, a magyarok várható élettartalma a brazilokéval van egy szinten, pedig a brazil GDP messze elmarad a magyarétól.

Ebben lehet benne van az is, hogy lehet Brazíliában nem ott kezdődik a szabadság, hogy mindenki olyan szar pálinkát főz otthon, amilyet akar.

– tette hozzá félig viccesen Lantos.

De nem csak a várható átlagos élettartamban állunk rosszul, hanem az elveszett életévekben is, tehát az olyan halálesetek terén, amik megfelelő ellátással megelőzhetőek lettek volna. Ebben is sok alacsonyabb GDP-vel rendelkező ország megelőz minket, ami Lantos szerint a magyar egészségügy korszerűtlenségét mutatja.

Hazánkban ugyanannyian halnak meg rákban, mint koszorúér betegségben, pedig a legtöbb országban jelentős különbség van a kettő között, ugyanis a korszerűbb egészségüggyel rendelkező országokban a koszorúér betegségek nagy arányban gyógyíthatóak.

NEM AZ A NORMÁLIS, HOGY MEG KELL HALNI 60 ÉVESEN SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI MEGBETEGEDÉSEKBEN. 

– hívta fel a figyelmet Lantos. 

A közegészségügy hiányosságai miatt a járóbetegek a magánellátáshoz fordulnak, ugyanis az alulfinanszírozás miatt az állami járóbeteg ellátásban sokszor csak 5-6 perc jut egy betegre, és ezek a vizsgálatok még sokaknak megfizethetőek a magánellátásban is. Azonban a műtétek, szülések a magánrendelésben már százezres tételeket jelentenek, ezt már a legtöbb ember nem engedheti meg magának, így ha súlyos a gond ismét a közegészégügy, végső soron pedig sokszor a hálapénz marad. 

AZ EGYIK FŐ INDOKA ANNAK, HOGY SOKAN MAGÁNELLÁTÁST VÁLASZTANAK AZ IDŐ.

Ők azok, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy sokáig betegeskedjenek, hiszen ezzel több pénztől esnének el, mint a kezelés ára. Másfelől pedig nem szeretnének hónapokat várni egy vizsgálatra, a magánellátásban pedig tudnak tervezni a következő vizsgálat időpontjával is. Sokat számít az is, hogy kiszámítható a szolgáltatás ára, ellenben a hálapénzzel a beteg pontosan tudja mennyit kell fizetnie, és minőséggarancia van arra, hogy mit kap a pénzéért. 

A fogászatban az emberek közel 70 százaléka a magánellátást választja, de a nőgyógyászatban és a laborvizsgálatokban is sokan inkább a fizetős alternatíva mellett döntenek. Azonban van egy bő réteg, akik kénytelenek a hálapénzes utat végigjárni, ugyanis a legmagasabb hálapénz sem éri el a magánellátás árait, így egy komolyabb betegség esetén sokan kényszerűségből kifizetik a hálapénzt annak minden hátrányával. 

Az nem kórház, ahonnan továbbküldik a beteget

Lantos szerint is probléma ezek mellett az, hogy a rendszer nagyon elaprózott, sok a kis kórház, amik valójában egészségügyi ellátóhelyek, mégis kórházként próbálnak funkcionálni. 

CSAK AZ A KÓRHÁZ, AHONNAN NEM MEGY TOVÁBB A MENTŐ. AHOL MEGVIZSGÁLJÁK A BETEGET, ÉS TOVÁBBKÜLDIK MÁSHOVA AZ NEM KÓRHÁZ.

Ennek a kritériumnak a megyeszékhelyek nagyjából megfelelnek, azonban a budapesti kórházak közül egy sem. A mentősöknek kell mérlegelnie, hogy éppen hova érdemes vinni a beteget, hogy az megfelelő ellátásban részesülhessen, különben kezdődik a betegek ide-oda tologatása.

Az ellátás nem lehet egyszerre közeli, olcsó és jó. Magyarországon Lantos szerint úgy döntöttek, hogy legyen közeli ( ezért van 167 kórház), olcsó, és legfeljebb a minőség rovására megy. Lantos szerint inkább olcsónak és jónak kéne lennie, az erőforrásokat pedig hatékonyabban is be lehetne osztani. Ha az orvosok és a szakápolók megfelelően kooperálnak, nem áll fenn az a helyzet, hogy valaki orvosi diplomával adminisztrációs munkát végez, betegeket hívogat, diszpécserkedik. Sokszor az orvosokat lekötik olyan feladatok, amiket akár egy képzett technikus is el tudna végezni.

A járási kórházakból pedig véleménye szerint egészségügyi centrumot kéne kialakítani, ugyanis számos betegségnél nincs rá szükség, hogy napokat töltsön a beteg kórházi ágyban. Akiknél pedig nem adottak a körülmények (pl.: higiénia, segítség), ahhoz, hogy hazamenjen a felépülés idejére, azok számára ellátási központokat kell létrehozni, amelyeknek nincs szüksége speciális felszerelésre. Így egy differenciált rendszer alakulhatna ki különböző szintekkel, a csúcson pedig néhány jól felszerelt kórházzal. A mostani rendszerben az a fontos, hogy "legyen mindenhol kórház, még ha az vacak is".

Emellett nem állami, hanem biztosítás-alapú egészségügyre lenne szükség Lantos szerint, amelyben van egy alapcsomag, ahol nincs szabad orvosválasztás (hiszen ez luxusszolgáltatás). Szerinte ezt az alap biztosítást mindenkinek be kéne fizetnie, még a nyugdíjasoknak is, ugyanis egyszerűen tarthatatlan, hogy néhány millió járulékfizető tartsa el a többieket. 

A hálapénzt pedig szerinte szigorúan kriminalizálni kéne, ugyanis 

ADDIG NEM LESZ VÁLTOZÁS, AMÍG NEM KERÜL LEGALÁBB EGY PROFESSZOR A BÖRTÖNBE HÁLAPÉNZ MIATT. 

Lantos úgy látja, hogy mozgolódnak az állami ellátásban maradó orvosok, akiknek elege van a jelenlegi rendszerből és változást akarnak. Szerinte három kimenete lehet a szervezkedésnek:

• teljesen elhal,
• támogatók híján részsikereket érnek csak el,
• vagy társadalmi támogatással sikerül strukturális reformot kikényszeríteni. 

A kihalás vár a magyarokra 

Az esemény másik előadója Kunetz Zsombor oxyologus szakorvos előadásában a közelgő klímakatasztrófa következményeit latolgatta a magyar egészségügy jelen helyzetének függvényében.

Kunetz szerint a magyar egészségügy múltját nagyban a hálapénz intézménye határozta meg. A kevésbé távoli múltban pedig az is jelentősen alakította a magyar egészségügyet, hogy kezdetben az Egyesült Királyság, később az uniós csatlakozás után az egész EU jelentős elszívóerőt jelentett a magyar orvosoknak.

JELENLEG KUNETZ SZERINT NINCS KORMÁNYZATI SZÁNDÉK SEMMILYEN EGÉSZSÉGÜGYI STRATÉGIA KIDOLGOZÁSA, NINCS EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER, EGYÉNI ALKUK, AD-HOC DÖNTÉSEK HATÁROZZÁK MEG A TERÜLETET.

Szerinte esetileg próbálják kezelni a problémákat, ilyen például a traumatológusok tömeges felmondását követő alku is. Nagyon ingadozó az ellátás minősége, Kunetz szerint

OLYAN A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYBE BEKERÜLNI, AKÁR AZ OROSZ RULETT.

Sokszor a legmagasabb ellátási szinteken nincsenek meg alapelemek (CT, sebészeti munkaerő). A szekértő szerint sokszor a meglévő erőforrások is rosszul használják fel, és feudális viszonyok uralkodnak, utóbbira példaként a karcagi rendőrfőnök és a kórházigazgató esetét említi.

 Ha jogszerűen jártok el, az nem szül jót

Egy, az Index birtokába került felvételen azt magyarázza a karcagi rendőrkapitány, hogy a nagy embereket nem kell feljelenteni. Például a kórházigazgatót sem, mert akkor nem tudnak majd soron kívül vizsgálatra menni a rendőrök.

Kunetz szerint az is problémát jelent, hogy elégtelen az alapellátás, sok az üres praxis, akadozik a szakellátás, ráadásul sokszor egyetlen szakorvostól függ egy egész osztály működése. A magyar egészségügy a fentiek miatt sokszor már akkora terhet ró a meglévő munkaerőre, hogy az már bérrel sokszor nem kompenzálható.

Rosszul állunk prevenció terén is, messze az OECD-átlag alatt költünk egészségügyre, és nagyon magas az az arány, amit a megfelelő ellátáshoz az embereknek saját zsebből kell előteremteniük. 

A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL KUNETZ SZERINT DRASZTIKUSAN NŐNI FOG A BETEGÁLLOMÁNY, AMIT NEM FOG TUDNI KEZELNI EZ AZ ALAPBÓL IS PROBLÉMÁS RENDSZER.

Akik megtehetik egyre jobban a magánellátás felé fognak tolódni. Ezt azok a rétegek fogják a legsúlyosabban megszenvedni, akiknek már most is gondot jelent, hogy önerőből egészítsék ki az állami ellátás hiányosságait. Ezért Kunetz szerint a jövő nem túl rózsás, előadását meglehetősen borús gondolattal zárta:

"SZERINTEM MAGYARORSZÁG A KLÍMAKATASZTRÓFÁRA ADOTT VÁLASZA A KIHALÁS." 

Amikor nem egyszerűen a hatalmat, hanem a teljhatalmat akaró pártvezetés, - puccs-szerűen, vagy a parlamenti többség birtokában – ellenőrzése alá kívánja vonni országának lehető legtöbb politikai, jogi és gazdasági erőközpontját, hogy azokat a pártvezetés és az ahhoz közelállók nem a lakosság hosszú távú érdekeinek, hanem saját önző céljaiknak megfelelően használják fel, akkor „belső gyarmatosítás”-ról beszélünk.

Ezen az sem változtat, ha eközben a gyarmatosítókhoz hasonlóan civilizációs, vagy nemzeti érdekről, illetve a vallás terjesztésének szent küldetéséről papolnak.

Azért veszélyesebb a belső gyarmatosító a konkvisztádornál, mert az idegen hatalom képviselője felismerhető, viszonylag könnyű vele szemben függetlenségi háborút indítani, de a belső gyarmatosító nemcsak az „ellenség-felismerő” képességünket képes megtéveszteni, hanem még a szabadságharcos jelszavainkat is kisajátítja!

A maximum 150 fős, vérségi kötelékeken alapuló, nagycsaládi-törzsi együttélési forma felbomlása óta a civilizáció (a szó eredete a latin civis=városlakóra utal) célja a hajdani közösség visszaállítása egy magasabb szinten, annak ellenére, hogy megszűnt a vérségi kötelék és az érintett lakók száma nagyságrendekkel több a faluközösség létszámánál.

A rokonsági kapcsolatok nélküli szervetlen városi tömegek megfékezése, munkába állítása és virtuális közösséggé szervezése a „mézesmadzag és korbács” pedagógiával érhető el.

A „mézesmadzagot” a biztonságot nyújtó, az isteni tekintéllyel felruházott közösség, valamint a közösségi hierarchián belül szilárd hely képezte. Értelemszerűen a „korbács”-ot pedig az ebből való kiűzetés: a száműzés, bebörtönzés és a kivégzés jelentette.

Az állam és a vallás szerves egységére utalt már Thomas Hobbes is: „épp az istenre volt szükség ahhoz, hogy létrejöhessenek új intézményeikkel az első államtársadalmak. Ezért van, hogy a teista vallások egyúttal oly gyakran intézményesült vallások is. Isten trónusa volt az a középpont, amely körül az egész államélet forgott. Az isteni tekintély volt minden későbbi nyilvános tekintély forrása, a szentség birodalma volt az első nyilvános térség, az istentisztelet az első nyilvános szertartás.

A szentség és a nyilvánosság közti ősi kapcsolat egészen a felvilágosodás koráig kitartott. Csak ekkor kezdtek amellett érvelni a liberális demokrácia első teoretikusai, hogy a két szférát el kéne választani egymástól. Ők győztek – de olyan világot hagytak ránk örökül, amelyben a vallás mindinkább magánüggyé, az állam piactérré, Isten pedig problematikussá vált.” (Don Cupitt: Eltűnt Istenek nyomában, Kulturtrade Kiadó, 1997 – 21.old.)

Azért válhatott „magánüggyé” a vallás Európában, mert az elvileg világnézetileg semleges nemzetállam teljesen magához ragadta a „mézesmadzag-korbács” technikát. A világiassá váló államokat a honvédő és nemzet hivatástudat ethosza hatotta át, ily módon a náci Németországot az árja faj védelme a zsidó „világuralommal” szemben; a Szovjetuniót és a népi Kínát a népek felszabadítása a kapitalista bérrabszolgaság és a gyarmati rendszer elleni harcban, valamint az Egyesült Államokat a demokratikus szabadságjogok és a szabad-kereskedelem képviselete a világban stb.

Amiképpen az első világháború után győzött a „nemzetek önrendelkezése”-elve és eltűntek a még nyomokban szakrális tekintéllyel is rendelkező monarchiák, olyképpen 21. század elejére a nemzetállamok váltak instabillá a globalizmus miatt. A Földet behálózó világkereskedelem, a tőzsdei-pénzügyi rendszer és globális kommunikáció a nemzetállamokat a nagy multinacionális vállalatokkal egyenlő, vagy olykor gyengébb erőközpontokká zsugorította. A megrendült nemzetállam ellenreakciója a populizmus volt, amelyben az állam-nacionalista elit felkorbácsolva a lakosság „vérségi” kötelékként átélt hazafiságát és idegenellenességét magához ragadta a hatalmat. „Bergsontól tudjuk, hogy zárt társadalomban statikus, nyitott társadalomban viszont dinamikus moralitás és vallás van. /…/ A zárt társadalom olyan embercsoportban mutatkozik meg, amelynek tagjai a gondolkodás és cselekvés képességét jobbára csak arra használják, hogy folytonosan készek legyenek védekezésre vagy támadásra, vagyis készek a harcra olyan emberekkel szemben, akik más csoporthoz tartoznak, és akik ezért ellenségnek minősíttetnek.” (Deák Dániel: Másként hinni, Élet és Irodalom – 2019. február 15.)

A populizmus hajlamos tehát „zárt társadalmi” vallási felfogást összekapcsolni a „körkörös védelem”-re berendezkedő zárt hadiállammal. A következő száz év története arról fog szólni, hogy a világ széthull-e darabokra; „Nekünk mi vagyunk az első!” típusú államokra, vagy egységessé válik. Az egységesség nem jelent identitásvesztést! A történelem azt bizonyítja, hogy rengeteg etnikum, vallási áramlat képes volt megőrizni a sajátosságait évszázadokon, évezredeken keresztül a kevert kultúrájú birodalmakban.

Viszont új „mézesmadzag/korbács” technika van a láthatáron az IT, a digitális alapú társadalmi kontroll és közösségképző rendszer. A berendezések már elkészültek, tudni lehet, hogy Kínában a pénzben kifejezhető büntetés/ösztönzés mellett és helyett megjelent a hasonló célt szolgáló pontrendszer. Ez a technika ma a másfél milliárd (!) lakosú ország autoriter rendjét hivatott szolgálni, de ezért nem a technika a hibás.

Én egyetértek Haririvel, aki azt mondta egy interjújában, hogy „ha megfelelő módon használjuk őket, az új technológiák nagyszerű társadalmakat eredményezhetnek. Az embereket felszabadíthatja a betegség és a kemény munka terhétől, és mindenki képes lehet felfedezni és kiteljesíteni az igazi potenciálját. A biotervezés így nemcsak egy szűk elit tökéletesítésével foglalkozna, hanem az összes ember gyógyításával. A mesterséges intelligencia valóban sok munkahelyet meg fog szüntetni, de az így keletkező profitot arra is lehetne fordítani, hogy mindenki hozzájusson az alapszolgáltatásokhoz, és mindenki követhesse az álmait, akár a művészetben, a sportban, a vallásban vagy a közösségépítésben.”

(Kolozsi Ádám: „A demokrácia nem éli túl a technológiai forradalmat”

- interjú Yuval Noah Harari-vel, Index /2018.09.20.)