Úgy tűnik, hogy létezik – méghozzá a gazdasági-politikai rendszerektől függetlenül – egyfelől egy európai, kontinentális, centralizált államtípus, másfelől egy brit-amerikai liberális és decentralizált államszerkezeti típus. 
A kontinentális, központosító állam eredete visszavezethető a felvilágosult abszolutizmusra, a napóleoni, majd a polgári forradalmak nemzetegyesítő törekvéseire, aminek leglátványosabb kifejlete Bismarck parlamentarizmusa volt, amelyben a német munkásság választójogot kapott és létrejött a "gondoskodó nemzetállam" koncepciója. Ez magában foglalta az ingyenes egészségügyi ellátást, a magas színvonalú közoktatást, a nyugdíjrendszert stb, amelyek a szociális béke fenntartását, a nagyipar, de főleg a tömeghadsereg igényeit elégítették ki. 
Ez az a politikai modell, amelyre épültek a XX. századi diktatúrák: a NEMZETI SZOCIALIZMUS (amelyre jellemző volt a tömegeket megmozgató kollektív programok szervezése és az állandó hadikészültség fenntartása) és a SZOCIALIZMUS (amelyre jellemző volt a tömegeket megmozgató kollektív programok szervezése és az állandó hadikészültség fenntartása). Ezzel szemben állt az amerikai "self made man" és az angolszász individualista ("My Home is my Castle"-típusú), nem állami, hanem a személyiségi jogokat figyelembe vevő, öngondoskodásra építő kapitalizmus. 
Ez a kettősség a II. világháború után is fennmaradt, annyi különbséggel, hogy Nyugat-Európában az amerikai típusú piaci, öngondoskodó, önszerveződő társadalmi formák terjedtek el, míg keleten maradt a "hadigazdaság" a szocialista rendszer összeomlásáig. A hidegháborús légkörben minden átpolitizálódott. 
Igenis létezett szándékos nyugati fellazítás Kelet felé. Állítólag a CIA még az avant-garde művészeti divatokat is jelentős mértékben finanszírozta a kelet-európai értelmiség befolyásolása érdekében - és viszont; a korábbi kontinentális, állam örökösének, az államszocializmusnak a "vívmányait" próbálták átültetni több-kevesebb sikerrel több nyugati országban, főleg ott, ahol a szocialista/kommunista pártok is erős pozíciókkal rendelkeztek; Olaszországban, Franciaországban és Skandináviában. Ez igazi versenyhelyzet volt, annak minden előnyével és hátrányával.
Áttérve a mai magyar helyzetre, itthon nem történt más, minthogy a bal-liberális politika által vakon követett és mechanikusan lemásolt angolszász-liberális modell sok szempontból kudarcot vallott és a Fidesz visszanyúlt ugyancsak vakon a korábbról jól ismert kontinentális, centralizált, hadigazdasági modellhez és a „szolgáltató” állam helyébe visszahozta (a pártelitet) „szolgáló” államot...mindannyiunk kárára.

A kereszténység azért volt vonzó annyi ember számára, mert nem etnikai alapon szerveződött (ezért istenkáromlás és eretnekség kisajátítani Istent,pl. a "Magyarok Istene", vagy "Jézus parthus/magyar" stb. ). A bibliai Jézus nem volt macsó, nyitott volt a legmegalázottabbak; a rabszolgák és nők felé is. Nem az állami, vagy egyházi hierarchiák imádatára szólított fel, hanem egyenlőséget hirdetett. Ha ma Magyarországon felbukkanna, akkor feltehetően palesztin-zsidó formájú, migránsnak, kozmpolita civil aktivistának néznék. Olyannak, aki igehirdetésével is (ami eleve engedélyköteles) és a meggazdagodott fideszes-kufárok elleni kirohanásaival fenyegetést jelent az egész "keresztény-fehér-magyar-nemzet" államra! 
Összegezve: a NER (a Nemzeti Elnyomás Rendszere) csak látszatra keresztény; a vallás a fideszesek számára egy olyan "politikai termék", idelógiai korbács, amely a lakosságnak, de főleg a népesség legbefolyásolhatóbb részének, a gyerekeknek a megfegyelmezésére szolgál.

https://www.facebook.com/bbctwo/videos/10155845405160787/UzpfSTEwMDAwNzk3Mzk4NTE4OToyMjMwNzg1MDUwNTMwNjA2/?id=100007973985189

A gyakorlatias Orbán miután kiábrándult az általa „impotensnek” érzett fővárosi értelmiségi politikai elitből és rájött, hogy a fogyasztói, liberális társadalmi ideálok tarthatatlanok az olyan szegény országban, mint Magyarország, el kezdett másfelé tájékozódni. Valószínűleg az erős erdélyi gyökerekkel rendelkező Németh Zsolt vezette be az erdélyi és azon belül a székely magyarság elitjébe. Az erdélyi nagyvárosok lakossága és azon belül az ott élő magyarság általában nagyon nyitott, európaias gondolkodású, de vannak a szórvány-magyarságban és a kisvárosias, falusi életmódot folytató Székelyföldön olyan magyarok, akik a román betelepítést és ceausescu-i nacionalista agymosást csak úgy tudták ép lélekkel átvészelni, hogy begubóztak, betokozódtak a horthysta identitásba.

A magyar érzelmű erdélyi szellemi elit ráadásul sokat tanult az őt hatékonyan elnyomó, bizánci mintára felépített, tehát az erős politikai vezért, az egyház által alázatosan szolgáló egyeduralkodó államot, valamint az elnyomást és elszegényedést vallásossággal, személyi kultusszal és sovinizmussal ellensúlyozó politikából. Ez az „erényes, katonás” állam-koncepció – amelyhez hasonlót ma Lengyelországban és Oroszországban találunk – lett az Európai Unió aláásásának orbáni ideológiája.

A reakciós-konzervatív nézőpontból nézve az ősbűnt az 1968-as generáció tagjai követték el, akik sem a magasztos vallásos, sem a formálisan kinevezett, tisztségnek kijáró tekintélyeket nem fogadták el magától értetődőnek, hanem bizonyítási kényszerhez kötötték. Ez a „hitetlen, kétkedő” alapállás állandó versenyhelyzetet eredményezett, aminek következtében érvényüket vesztették olyan ideológiai panelek, mint „Itt élned halnod kell”-elv, vagy az az elvárás, hogy azt és csakis azt a vallást követheted, amibe beleszülettél, vagy hogy a „suszter maradjon a kaptafánál” stb. 1968 mintát adott arra hogy életmódot is, de még nemi identitást is lehet szabadon választani… De a reakciós konzervativizmus az egyéni választás jogában és lehetőségében nem hisz, pontosan ezt nem tolerálja!

A szabadság kissé anarchikus 1968-as eszményképét a reakciós konzervativizmus vallási erkölcs és a nemzeti érzés elleni merényletnek fogják fel, az Isten által megszentelt kötelékek profán levetésének és megtaposásának. Ebben a kontextusban az Európai Unió nemcsak azért jelenti a veszélyforrást, mert nyílttá teszi az országok közti konkurenciaharcot és bárki a lábával szavazhat arról, hogy hol akar és milyen életet kíván élni, hanem mert a vezetésében és az európai politikai elit közt hangadóak a 68-as nemzedék tagjai. Orbánnak például az 1968-as diákvezér, az Európai Parlament környezetvédő frakciójában helyet foglaló Daniel Cohn-Bendit, nagyobb mumus, mint az európai muszlim terjeszkedést aktívan támogató Erdogan! Nemcsak azért gyűlöli Orbán Cohn-Bendit-et, mert a politikai filozófiája alternatívát mutat a vallásos-nemzeti politikával szemben, hanem mert többek közt az ő támogatásával indult el Emmanuel Macron az elnökválasztáson és válhat belőle Európa erős embere (hacsaknem mérgezi meg idejekorán Orbán barátjának, Putyinnak a titkosszolgálata).

Orbán székely zászlót fabrikált, megmondta, hogy nem érzi magát jól sem Brüsszelben, sem a konzum-idiótává vált, „fél-ázsiai” magyarországiak közt, hanem (Azerbajdzsán mellett) csak a Székelyföldön, mert ott a székelység mitikus vezéreként, új Csaba királyfiként „kinyilatkoztathat”. Tusványoson nem történt más, minthogy a fogadott népének és az őt tűzön-vízen követőknek megígérte, hogy megtanítja kesztyűben dudálni az elfajzott magyarországiakat és európaiakat.

Mindegy, Orbánnak nem magyarországi és nem európai az identitása – ez is 1968 felszabadító hatása!:)

Az orbánista pártpropaganda azt sulykolja,. hogy sorosita(zsidó)-liberális-"brüsszelita" összeesküvés zajlik a háttérben, és hogy Orbán elsőnek látott át a szitán és egyszerre kezdett harcolni a migránsokkal/menekültekkel szemben és a Európai Unió "degenerált" vezetői ellen.

De ennek az ellenkezője igaz: Erdogan, Putyin, Trump, Netanjahu és Orbán abban hasonlítanak egymásra, hogy ellenségesen viszonyulnak a nemzetek fölötti szervezetekhez, az Európai Uniótól az ENSZ-ig, és a vallás által megszentelt, a sajtó kizárásával működő önkényuralmukat akarják bevezetni. Csökkenteni akarják a globalizmust, az ateizmust is magában foglaló gondolatszabadságot és a törvény előtti egyenlőséget, hogy helyette egy soviniszta, egyházias és kasztokból álló hierarchiát építsenek fel.

Ez a terv. És aki ebbe bele akarna szólni az az állami "szuverenitást" sérti meg (megjegyzem ezt mondta körülbelül Ceaucescu is).

 Új, reakciós „internacionálé” jött létre, amelyben már nem számít, hogy ki kormányoz protestáns, ortodox keresztény, muszlim, vagy ortodox zsidó tekintélyt növelő vallási köntösben -  a cél közös; legyőzni Nyugat-Európát, vagyis elpusztítani a liberális, racionális, világra nyitott és világias „Nyugat” eszményét a lelkekben.

 Ezért lenne szükség egy kívül-belül erős, egységes, demokratikus és jogállami Európai Köztársaságra!

A „homogén magyar” nemzetállamért esztelenül rajongók a Történelem Urától megkapták azt, amit akartak; a nemzetiségek leválasztását Trianonban, a zsidók deportálását (és a vagyonukat), valamint a svábok kitelepítését (és a vagyonukat)…

Na, és most ettől boldogabb hely lett Magyarország?

Le kell vonni a tudomány által mondottakból a következtetést:

1.) a Föld foglyai vagyunk, vagyis nem valószínű a tömeges kirajzás nemcsk a legközelebbi naprendszer Földszerű bolygójához, de talán a Marsra sem, mert az élhetetlen, akár az Antarktisz.

2.) az Ember az állatvilág része, nemhogy különbségek lennének a bőrszín alapján köztünk, de a csimpánzzal is majdnem teljes az átfedés ami a géntérképünket illeti.

3.) Nem igazán látszik Isten aktív részvétele az emberi történelem folyásában. Szembe kell nézni azzal a sajnálatos helyzettel, hogy nincs irgalmas, megmentő istenség.

Csak magunkra számíthatunk.

Ha viszont így állunk, akkor üdvös volna a gondoskodó "báty/nővér" módjára vigyázni a velünk együttélő állat- és növényvilágra, miközben igyekszünk az emberi métóságot mindneki számára biztosító humánusa civilizáció felépítésére. Ebben minden vallásos és nem vallásos embernek van feladata!

A globalizmus új tudati szintet jelent az emberiség történetében. Ezelőtt 200-300 évvel, amikor még a "nemzet" fogalma volt új, akkor is beletelt némi idő az azzal való azonosulásig, most amikor a honpolgári identitás mellett és helyett egy új "bioszféra-tudatos/világpolgári" világlátásra lenne szükség; ez pánikreakciókat vált ki, és olyan nemzetállamba, illetve korábbi termelési kultúrába bezárkózó politikusokat termel ki magából mint Trump, vagy Orbán.
Korábban egyszerűbbek voltak a tájékozódási pontok: volt a családi, rokonsági szféra, a falu/város, aztán az uralkodó és persze a vallás. Ezekhez a nemzeti elkülönülést viszonylag egyszerű volt társítani, de az sem ment könnyen, hát még a mostani paradigmaváltást!
Egy ideje új dimenzióval bővült a horizontunk a mozi, a TV és az internet révén, aminek következtében a kulturális és politikai globalizmus megállíthatatlanul terjed. A populizmus nem más, mint a világbefogadó szemléletre adott válaszreakció. 
Mivel a nemzetállamok a saját létüket látják fenyegetve, ezért a saját lakosságuk tudatát + más országok közvéleményét igyekeznek hírekkel, de még inkább álhírekkel hiszterizálni, hogy aztán a "nyugodt erő" képviselőjeként maguk mellé állítsák azokat. 
Pedig a jövő, - ha a túlnépesedett és csúcs haditechnikával rendelkező emberi civilizáció meg akar maradni - akkor a nemzeteken túli, nagy civilizációs tömbök közös kormányzásában és felettük álló Bioszféra-Világkormány ideájában keresendő!

A Jobboldal (ami egyenő Orbánnal) még nem döntötte el, hogy nyugatias keresztény akar lenni, vagy nyugatellenes pogány-magyar, vagy netalán még sokkal nyugatellenesebb muzulmán. Mindenesetre, az Európai Unióból való kizáródás utáni időkre gondolván a magyar „főmufti” bemutatta utódjelöltjét, csemetéjét a hatalmas szultánnak a fenséges Portán, bízva családjának majdani hatalomban tartásában..:)

1.) Költségvetési vészhelyzet van, ezen is takarékoskodnak.

2.) Az újra „kézi vezérlésűvé” vált pártállam nem tűrheti sem az egyetemi, sem az akadémiai autonómiát, mert ezek szellemi műhelyek adtak otthont az egyéni módon, világra nyitottan gondolkodóknak.

3.) A reakciós, magát „keresztényinek” mondó jobboldal magát a tudományt; a tudományos objektivitás és racionalitás eszményét akarja megsemmisíteni a „hit” nevében.

A kormányon lévő jobboldali politikusok közül többen úgy vélik, hogy a „büszke és öntudatos magyar hitvallás” megerősítésének fő akadályozói a tudomány emberei, hiszen a tudatukat menthetetlenül „beszennyezte a materializmus mocska”. Az „okoskodó tudósok” képesek megkérdőjelezni olyan „magyar önérzetet” javító gondolatokat, mint például, hogy a „parthus-magyar Jézus”-nak semmi köze a zsidósághoz, hogy a „világmegváltó” magyarság (hiszen a „Világ Csakrája” is a Pilisben van!) nem lehet finnugor eredetű, csakis egy nemesebb „faj” leszármazottja; illetve ezzel ellentmondásban, hogy a magyarság már 40.000 éves őslakosa a Kárpát-medencének, de az sem kizárt hogy a Szíriusz küldötte stb.

Mivel a tekintélyes, ugyanakkor demisztifikáló MTA nem fér bele a Felvilágosodás előtti korba visszatérni kívánó „Keresztény Magyarország” szellemiségébe, ezért közép és hosszú távon a mai önállóságát el kell hogy veszítse és egy megbízható kormányhoz hű, mélyen vallásos káder irányítása alá kell helyezni.

Fel kell készülnünk tehát nemcsak a jövőbeli nagyobb fizikai nyomorra, hanem az orbáni rendszer által szándékosan előidézett szellemi nyomorra is!

http://rtl.hu/embed/1202143/CMD

Amíg Orbán szerint „Horthy kivételes államférfi volt!”, addig ezt írja könyvében, a horthysta katonaiskolában tanult Nemeskürty:"Milyen jellemző, hogy az 1920-ban visszaállított Magyar Királyság államfője a megszűnt birodalom egy udvari katonatisztviselője lett, a király és császár szárnysegédei közül a sokadik, akit a háború ugyan kétségkívül flottaparancsnokká lendített előre, de akiből ki lehetett, mi lehetett volna egy Andrássy, egy Szlávy József, egy Tisza Kálmán, egy Wekerle alatt? Hiszen kevesebb volt és kisebb tudású, mint akár a komlóskeresztesi Fejérváry Géza, az örök honvédelmi miniszter. (in: A kőszívű ember unokái, Magvető, Bp, 1987 - 277. old.)