Ha egy perc erejéig hátat fordítunk a Góliát-Fidesz és a Dávid ellenzék közti küzdelemnek, akkor megláthatjuk az emberi civilizációt fenyegető veszélyeket.
Nem a muszlim bevándorlásra gondolok. Szerintem nem szükséges félteni a „görög–római–zsidó–keresztény-felvilágosodáskori” hagyományok ötvöződéséből létrejött európaiságot, annál kevésbé mivel a középkor elején, több száz éven keresztül a keresztény, a zsidó és a muszlim kultúra szimbiózisban élt egymással (ha az arabok nem őrzik meg, nem fejlesztik tovább a fanatikus keresztények által módszeresen megsemmisített antik filozófiai, tudományos és művészeti alkotásokat, akkor nem létezne európai kultúra!).
Az igazi veszélyt, globális szempontból, a „Nápoly-szindrómában” látom.
A középkor és a barokk Nápolya az európai történelem egyik fényességes központja volt, amiről épületei, múzeumai és zenetörténeti jelentősége tanúskodik. A természeti környezete; a nápolyi öböllel, háttérben a Vezúvval olyan mesés, hogy szállóigévé vált a „Nápolyt látni és meghalni”.
Mára viszont aggasztóvá vált a hajdan pompás város helyzete. Először is túlnépesedett, hiszen az elővárosaival együtt már több mint 3 millióan lakják, ami eleve közegészségügyi, járványveszélyt rejt magában egy felmelegedő klímájú környezetben. A túlnépesedés következtében nemcsak rengeteg nehezen eltüntethető szemét keletkezik, hanem ráadásul a városi szemétszállítás és megsemmisítés ügye a nápolyi maffia, a Camorra kezébe került. Ez nemcsak azért jelent kockázatot, mert amiképpen meg is történt, a Camorra a szemetesek sztrájkjával zsarolhatja az önkormányzatot, hanem azért, mert a maffia beszivárgott az államigazgatásba. A 21. század egyik megoldandó problémája az lesz, hogy miképpen lehet megakadályozni hogy ne hódíthassák meg az önkormányzati, vagy állami intézményi szférát a bűnre, vagy bűnös meggazdagodásra szövetkező, sokszor látszólag az alsó néprétegek érdekében fellépő demagóg és populista alakzatok.
De Nápoly azáltal válhat az emberi civilizáció legsebezhetőbb pontjává, hogy szó szerint egy vulkán tetején helyezkedik el. Nem a Pompeit elpusztító Vezúvra célzok, bár az sem aludt ki, hanem arra a szupervulkánra, amely a nápolyi öböl alatt húzódik. A 30 kilométer átmérőjű beszakadt kráter, a Campi Flegrei körülbelül 40 000 évvel ezelőtt tört ki és sok tudós azt gondolja, hogy ez a katasztrófa, amelynek hatását a mai Ukrajnáig lehet nyomon követni, pecsételte meg véglegesen a neandervölgyi emberek sorsát.
Persze a „Nápoly-szindróma” csak egy metafora. Arra utal, hogy az európai, de az egész emberi civilizáció puskaporos hordón ül. A lényeg az, hogy tudatában legyünk a civilizációnk törékenységével és igyekezzünk, amennyire lehet felkészülni például egy áramszolgáltatás-nélküli időszakra is. Gondolkodni kellene az értékmentés mikéntjéről, hogy a természet, vagy az ember által okozott kataklizma esetleges túlélői ne a kőkorszaknál kezdjék újra az emberi fejlődést!