Minden magyarnak látnia kell!
A legsérülékenyebb, ezért a legtalálékonyabb állat: az Ember csak a 21. század elejére lett képes valós helyén kezelni magát és szerepét a Föld élővilágában. Az embernek szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nincs menekülési útvonal számára: nem léteznek sem mesés túlvilági „vadászmezők”, mennyországok/poklok, sem más Föld-pótló bolygók, mert azok mind élhetetlenek
A Föld az, ahol élnünk, halnunk kell, még akkor is ha az élet csíráiról, a szerves molekulákról és a jégbefagyott vízről kiderült, hogy tele van velük a világűr. Ezeknek nagyszámú és véletlenszerű egymásra találásából szökken szárba az élet, annak valamilyen formája, majd enyészik el, ha úgy hozza a szükségszerűség.
Ahogy Ady Endre írta: „Az Élet szent okokból élni akar”, vagyis nem tudjuk mi hajtja: nincs oka, nincs célja. Megtelepszik, ahogy az egysejtűek, vagy a vírusok és aztán vagy elpusztul, vagy változik, alkalmazkodva túlél. Vagyis le kell számolni azzal hiedelemmel, hogy a fajok (nemzetek, vallások) harcban állnak egymással és a legerősebb, legnagyobb, legszámosabb „győz”, mert nem létezik győzelem, csak átalakulás, amelyben az adaptációs, alkalmazkodási képesség a döntő tényező! És ahogy nincs győztes, úgy „vesztes” sincs; a kozmoszban nem létezik „tragédia”; ezeket csak az érző és helyét kereső ember látja bele a dolgokba.
A magát a természet urának képzelő „ember-állat” csak átutazó, epizódszereplő a földi bioszféra történetében - előtte is volt, utána is lesz élet. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel az igazsággal?
Korábban a tudatlanság miatt, ma részben a hamis biztonságérzetet adó „Tradíció”, részben a hatalmat kisajátító és fenntartó nemzetállami és/vagy vallásos elit manipulációja miatt a társadalmak figyelmét elterelik másodlagos politikai, vallási és szociális témákkal, holott az emberi nem legfőbb felelőssége az élővilág, benne a saját fajának fenntartása. Mivel az ember a legkevésbé ösztön-automatizmusok által vezérelt állat, ezért jelenlegi bioszféra fenntartása érdekében – mint egy jó szülő, idősebb testvér, vagy istenség - kötelessége mindent megtenni. A jutalom a világ színességén és szépségén túl önmagunk megmentése is, hiszen az ökoszisztéma összeomlása maga alá temetné az emberi civilizációt, de magát az emberi fajt is.
Előre, csak bátran előre Greta!
Minden „vezérlő tábornoki” ambíciójú politikus, - így Orbán is - nem piaci-alapú, hanem gazdaságon kívüli logika által uralt „Hadi Államot” akar létrehozni. Olyan erőközpontot, amelyben a vezér, a „főni” parancsai alapján működik, illetve a működés látszatát mutatja.
A városiasodás, a polgárság gazdasági és politikai megerősödése hozta magával a feudális abszolutizmus kialakulását. Erre a korszakra Franciaországtól, Ausztrián, Poroszországon át Oroszországig a központosítás, a központi adóbeszedéshez szükséges bürokrácia és a hadi ütőképesség növeléséhez szükséges iskolareformok és hadseregreformok vezettek. Európa korábban hercegségek és kiskirályságok mozaikjából állt, de a XVIII. század végére nemcsak az abszolutista birodalmak, de a nemzetállamok csírái is megjelentek. Aztán az első világháború következtében a dinasztikus birodalmak felbomlottak és maradtak a nemzetállamok, amelyek vagy maradtak a piaci/gazdasági racionalitás keretei közt (lásd a „Nyugatot”), vagy eluralkodott bennük a nemzetállami iránti vallásos, irracionális rajongás.
A modern „Hadi Állam” eszménye leszivárgott a civil lakosság szintjéig: „katonás rendről” beszélünk és fordítva, sok átlagember a rendet sokszor csak „katonaiként”, vagy „katonásként” tudja elképzelni. Pedig többféle „rend” létezik, és tudnivaló, hogy az első pillanatra kaotikusnak tűnő gyerekközpontú skandináv iskolarendszer eredményesebb, mint a katonás-egyházias szigort alkalmazó porosz típusú oktatás.
Annak érdekében, hogy Orbán még inkább megszilárdítsa a hatalmát különös gonddal fejlesztette az államon belüli hierarchikus szervezeteket: a TEK-et, a hadsereget, amelynek alárendelte (igaz remélhetőleg csak ideiglenes jelleggel) az egészségügyet, a hadsereg számára egészséges fiatalokat előállító sportipart és nem utolsósorban az egyházi szervezeteket. Ezek mind az öncélú, szuverén és centralizált orbáni nemzetállam támaszai.
De a szövetségeseinek: Trumpnak, az euro-szkeptikus pártok kudarcai, az Európai Néppártból való kiszorulása miatt, valamint az EU pénzcsapok elzáródása miatt Orbánnak 2021-re új stratégiát kellett kidolgoznia, amelyben az állami vagyont főkegyúrként szétosztotta a hozzá közel álló „bárók” közt. Kegyencei 4-7-9-35 évre kapták a megbízatást, kiváltságot és hogy ezt a képtelen és igazságtalan osztogatást elfedje, ezért a lakosságot is elhalmozza aprópénzzel, ily módon „cinkosává” téve a népet.
Ez az akció nemcsak az ország gazdasági/pénzügyi egyensúlyát, de a nemzet hosszú távú fejlődését is veszélyezteti, ami valószínűleg nem érdekli különösebben Orbánt. A nemzetállami központosított erőközpont helyett immár sok, személyesen Orbánhoz kapcsolódó erőközpont lesz, és az új kormány ezekkel kényszerül majd egyezkedni, vagy harcolni.
Orbán Viktor mérgezett politikai öröksége, - ha nem tudunk kitalálni valami ellenszert - akkor a Magyarországot megbénító „feudális anarchia” lesz...
1956-ban a magyar nép a szabad Európát, a szabad világot választotta és nem a "keleti nyitást"!
https://www.youtube.com/watch?v=LYNsMswY6Mc
A legintelligensebb és legtiszteletreméltóbb Orbánt támogató értelmiségi, Tölgyessy Péter volt Gulyás Márton egyik interjúalanya az előválasztás eredményhirdetésekor a „Partizán” csatornán. Az 1989-es rendszerváltó kerekasztal-tárgyalások egyik meghatározó alkotmányjogász résztvevője a liberális oldalról indult, majd ugyanúgy a jobboldalon kötött ki, mint Orbán Viktor.
Első önellentmondás: amennyiben igaza volt Széchenyinek – akivel egyetért Tölgyessy - amikor sürgette, méghozzá Kossuth-tal szemben, hogy a magyarországiak mindenekelőtt a saját hibáikból és korlátaikból induljanak ki a nemzetstratégia kialakításánál, akkor Tölgyessy miért azt az Orbánt támogatja, aki éppenséggel a kossuthi radikális „rendszerváltás” és nemzetállami függetlenség programját hajtja végre? Ha Tölgyessy a Széchenyi által kívánatosnak tartott „alulról építkező” modellt tartja helyesnek, akkor miért tart ki Orbán mellett, aki az önkormányzatiság elsorvasztásán munkálkodik?
Második önellentmondás: ha igaz az, hogy Magyarország politikai életét 30 éve polgárháborús viszonyok jellemzik, akkor miképpen történhet meg, hogy a Tölgyessy által ügyesnek és kreatívnak mondott Orbán semmit sem tudott tenni a nemzetet „Grand Canyon módjára megosztó” és megbénító helyzet javítása érdekében?
Harmadik önellentmondás: amennyiben elfogadjuk, hogy az Egyesült Államoktól Ukrajnáig válság van és hogy „nincs tökéletesen jól működő demokrácia” akkor egy jogász, - méghozzá alkotmányjogász! - mondhatja-e azt, hogy a válságot legjobban a Kínai Kommunista Párt diktatúrája kezelte? Hogy a KKP azzal, hogy móresre tanította a külföldi kapitalistákat, a hazai oligarchákat, (tegyük hozzá, hogy a lánctalpakkal eltaposott Tienanmen téri diákságot, Tibet, Hongkong és Ujguria lakosságát is) irányt mutatott a nyugati dekadens „káosszal” szemben?
Negyedik önellentmondás: felmentheti-e a politikai felelősség alól Orbánt az, hogy a „világ fele” a magyarországihoz hasonló „leválthatatlan” hatalmi piramisok felépítésén ügyködik? Valóban bele kell-e törődnünk abba, hogy az állampolgárai felett basáskodó, „szuverénnek" mondott és gyakran civakodó nemzetállamok jelentik a történelem végét?
Talán mégsem.
https://www.youtube.com/watch?v=LYNsMswY6Mc
Nem szeretem, amikor a jobboldali és baloldali vezérkultusz és kézivezérlésű kormányzás hívei a parlamenti demokrácia vitáit, kötélhúzását és kompromisszumait "cirkusznak" nevezik!
Ez lehetett az alapvetően horthysta tekintélyelvűségen nevelkedett, majd kommunista párttitkár Orbán apuka véleménye a liberalizmusról, de nem kellett volna, hogy Viktor nevű fia ennyire meg akarjon felelni az apa és a falubeli öregek elvárásainak! És főleg arra nincs szükség, hogy ilyen hevesen reagáljanak értelmiségiek és nem-értelmiségiek Karácsony és MZP alkudozására, egyáltalán magára a nyíltszíni politikai vitára, a cikkcakkos döntési folyamatra!
Értem, hogy az autokráciák sajtója, főleg Kelet-Európában, nevetség tárgyává tették évtizedeken keresztül az olasz, belga, német stb. kormányalakítások nehézségeit, újabban az Európai Unió lassú egyeztetetéseit, kompromisszumos döntéshozatalát, de hát pont ezt a körültekintő, a kisebbségi véleményeket is figyelembevevő, jogállami mechanizmust szeretnék kivívni az Orbán-ellenes összefogás támogatói!