A magyar alkotmány viszonylag kevés joggal ruházza fel a köztársasági elnököt. Visszaküldhet újratárgyalásra törvénytervezeteket (csak az ő aláírásával válnak törvénnyé), szóval egyszer vétózhat... de nem szólhat bele a végrehajtóhatalom dolgába. A hadsereg főparancsnoka, de ez olyan cím, ami mögött nincs igazi hatalom. Alapvetően tehát reprezentál. Göncz Árpád annyiban volt eszményi elnök (vagyis leváltható "király"), amennyiben ő eredetileg kisgazdapárti politikus volt (nem volt zsidó "entellektüel", sőt valószínűleg hívő keresztény volt), mint ilyen csempészte ki 1956-ban Bibó István memorandumát a forradalom eltiprása-elleni tiltakozásról az indiai nagykövetségre, amiért utóbb halálra ítélték, de az indiai kormány tiltakozására ezt mégsem hajtották végre. Az parasztsággal szolidáris Kisgazdapártból indult, de a börtönben annyira megtanult angolul, hogy ő fordította le a Gyűrűk ura c. könyvsorozatot. Az amnesztia után tagja lett az Írószövetségnek és azon belül is, azon kívül is minden oldallal megtalálta a hangot. Hiteles, érett és bölcs értelmiségi vált belőle, akinek a népszerűsége ellenére soha nem szállt a fejébe a dicsőség... és a legszegényebb magyarokra is mindig gondolt beszédeiben, iránymutatásaiban.
Göncz Árpád a saját személyiségében hordozta a nemzet egységét!

Honnét jöttünk? Kik vagyunk?

A magyarság sztyeppei törzsek egyesüléséből, majd a történelem során több európai etnikummal bővülve jött létre, amely sem genetikailag, sem kultúrájában nem tér el a többi közép-európai, szomszédos néptől.

Az hogy Magyarország kevert etnikumú, ami miatt Hitler alsóbbrendű, „korcs” nemzetnek titulálta, az előnyére válik: a vérfrissülés tehetségeket szült és az országnak egyszerre volt rálátása Nyugat-, és Kelet-Európára.

Van-e „magyar civilizáció”?

Nincs magyar „civilizáció”, de sajátos magyar kultúra természetesen van. Az az ország, amelynek hivatalos nyelve 1844-ig a latin volt hűen követte az európai civilizáció vívmányait, akár szerzetesek voltak a közvetítők, akár a Habsburg birodalom felvilágosult abszolutisztikus bürokráciája.

Mióta van „magyar nemzet” a mai értelemben?

A magyar nemzet fogalmán – mint minden kevéssé polgárosult országban – a nemesi nemzetet értették 1848-ig, még akkor is, ha ez az elit etnikai szempontból nem volt mindig magyar (gondoljunk a román származású Hunyadi Jánosra és Mátyásra, vagy a horvát-magyar Zrinyiekre). Ez a polgári nemzetállamok előtti időkben természetes volt: akkor a vallási hovatartozás volt a legfontosabb információ valakiről, nem az hogy ki milyen nyelven beszél. Mindenki a nemzetiségétől függetlenül a „koronát szolgálta”.

Csak Kossuth-ék követelésére, az 1848-as polgári forradalom révén, a magyar királyi koronát viselő Habsburg Ferdinánd szentesítésével mondta ki a törvény az adózó pórnép beemelését az alkotmány sáncai mögé, azóta van minden nem-nemesnek, itt élő magyarnak és nem-magyarnak állampolgári joga.

De a magyar politikai nemzet létrejötte, az akció-reakció logika alapján, elindította a lakosság közel felét kitevő nemzetiségek öntudatra ébredését is, amely aztán az első világháború után a Monarchia és benne Magyarország szétszakadásához vezetett.

Mikor kerültünk egy hullámhosszra Európával és az Egyesült Államokkal?

A Kiegyezés után, vagyis 1867-től, amikortól Magyarország Ausztria társországává vált nemcsak amerikaias gyorsasággal indult meg a fejlődés, hanem érvényt szereztek a jogalkotásban az 1848-49-es liberális eszméknek is. Eötvös József jogi reformjai azt célozták, hogy ne alakulhasson ki hatalmi monopólium, önkényuralom; az akkori „modern” jogi minták alapján bevezette a hatalmi ágak, valamint az állam és az egyházak szétválasztását. Ily módon jött létre a sikeres múlttal rendelkező parlamentarizmus Magyarországon.

Mi a „Szent Korona” jelentősége?

A szuverén Magyar Királyság az első világháborúban katasztrofális vereséget elszenvedő Osztrák-Magyar Monarchia romjain jött létre 1920-ban. Ezt a kül-, és belpolitikai okokból király nélküli királyságot a magyar „Szent Korona”, mint egy fiktív jogi személy nevében kormányozták. A „Szent Korona” olyan kultikus tárgy, amely formájában visszautalt a világ négy égtáját, a világmindenséget jelképező és uraló sámán fejfedőre, de díszítésében és szimbolikájában már teljesen keresztényi. Olyan misztikus kegytárgyról van szó, amelynek jelentősége a magyar mitológiában közel hasonló, mint a zsidóknál a frigyládának, vagy Nyugat-Európában a „Szent Grál”-nak.

Mi történt velünk a szocializmusban?

Ahogy a magyarországi európaias kultúra átvészelte a török hódoltság időszakát, oly módon megőrizte önazonosságát a bizantinus, személyi kultuszos Szovjetunió uralta időszakban is. A magyar életvilág – minden nyomora ellenére - európaias, sőt euro-atlanti maradt ami az öltözködést, az irodalmi ízlést és a zenei divatokat illeti.

Milyen Magyarország?

A világ többi országához képest se nem gazdag, se nem szegény – a világátlaghoz tartozunk. A magyar értékvilág és kultúra az európai civilizáció szerves része, nem lóg ki sem lefelé, sem felfelé. Innovációs szempontból kifejezetten termékenyek vagyunk, de ezek – a magyar állam tőke-szegénysége, konzervativizmusa és fantáziátlansága miatt - leginkább külföldön hasznosulnak. Már csak ezért is a magyarság fogalmába tartoznak nemcsak a magyarországi állampolgárok, hanem minden magát magyarnak valló Keletre, vagy Nyugatra szakadt honfitársunk is. Tehát nem szabad különbséget tenni a szomszédos utódállamokban élő és a szakmai, egzisztenciális okokból kivándorolt magyarok közt!

Milyen út az, amelyet a történelem kikövezett Magyarországnak?

Először is európai. Nemcsak a magyar lakosság kötődik az Európai Unióhoz, hanem Európa is számon tart minket, már a török 17. századi kiűzése óta. A kötődés nemcsak politikai, hanem sport, egyházi, civil szervezeti, művészeti jellegű.

Másodszor „Kis-Magyarország” egységes marad, hiába nő a gazdasági-társadalmi különbség a Dunántúl északi része, Budapest, valamint az ország többi része közt. Az országhatárok nem változnak, inkább csak „légiesülnek”.

Harmadszor mivel a magyarok individualisták, ezért amennyiben a rendkívüli helyzet nem indokolja, nehezen viselik el az egzaltált, gyűlölködő politikai megnyilvánulásokat.

 Hamvas Béla: "A lugasban üldögéltünk, az asztalon tejes mandula és lépesméz. Még sosem hallottam ennyit beszélni.

A második világháború után volt és először mondtam el a gondolataimat. Aztán ő beszélt:

A hangodból szemrehányást vélek kihallani. Csaknem vádat e nép iránt, amely itt csendesen tenyészik, mint a búza és a bor. Elhatározást vársz tőle, csaknem lázadást, és színt vallani, ha lehetne, korbáccsal kényszerítenéd. Azt mondod részvétlen és közömbös. Hogy alszik. És hogy ez az alvás különösen ma, bűn…

Ez itt Berzsenyi és Kisfaludy Sándor népe és földje. Elpusztíthatod, de az aranykorból sohasem fogod tudni felébreszteni. Ez a méhes földje…

Persze nehogy eszedbe jusson ebből a véres világ ellen vádat kovácsolni. Ha megtennéd, megbocsáthatatlan lenne. Az ő végzetük, hogy örökké tévedjenek. Hogy boldogtalanok legyenek. És vállalták az áldozatot, hogy az őrület poharát helyettünk is kiürítik. Ez a történet káprázata. E nép azonban mindig tiltakozni fog az ellen, hogy e káprázatba csalják. Alvással védekezik s így tartja fenn az örök béke valóságát.”

Hamvas Béla: Silentium, Titkos jegyzőkönyv, Unicornis  Vigilia, Bp. 1987; 197-198. old.

Hankiss Elemér: "Néhány évvel ezelőtt találtam egy színes metszetet. A 18. század elején készült Tirolban. Az akkoriban gyakori nemzet-karakterológiák egyike volt. A felső sávban egymás mellett sorakoznak az akkori Európa jelentős népeinek képviselői, nemzeti viseletükben. Bal oldalt az országok adottságaira s népeinek jellegzetes tulajdonságaira vonatkozó kérdések sorakoznak, s minden nemzet alá be avannak írva a válaszok.
Arra a kérdésre például, hogy miben voltak gazdagok e nemzetek, a spanyolok földjéről azt olvassuk, hogy "termékeny", a franciákéról azt, hogy "gondosan megművelt", a németekéről, hogy "jó", a lengyelekéről. hogy "erdős". A pálmát a magyarok viszik el; az ő földjükről az áll a táblában, hogy "termékeny és gazdag".
S hogy miből van fölöslegük? A spanyoloknak "gyümölcsökből", a franciáknak "árucikkekből", a németeknek "gabonából", az angoloknak "legelőkből", a magyaroknak viszont bőséggel van "mindenből".
Amikor azonban a népek erkölcsi s más tulajdonságaira kerül sor, a sorrend megfordul. A spanyolok "nagyvonalúak" és "gőgösek". A franciák "könnyelműek", "műveltek" és "fondorlatosak". A németek "jók", "ájtatosak" és "mindenhez értenek". A magyarok viszont: "hűtlenek", "a lehető legkegyetlenebbek", "árulók", "vérszomjasak" - vagyis a lehető leggonoszabbak. Nem hízelgők ránk nézve az állathasonlatok sem. A többiek "elefántok", "rókák", "oroszlánok", "medvék", mi magyarok viszont "farkasok" vagyunk.
/.../
Ha torz a kép, akkor is megszívlelendő. Mert ugyan a tej-és mézfolyamok azóta elapadtak, és talán kegyetlenek, vérszomjasak és farkasok sem vagyunk, de adott adott lehetőségeinkkel mintha ma sem tudnánk élni. Inkább viszálykodunk és vagdalkozunk."

Hihetetlen szerencsénk van a koronavírus járvánnyal, mert lehetne gyorsan terjedő agyvelőgyulladás, születési rendellenességet, vagy vérzéses gyulladást (ebolát) okozó pandémia is! Mindenki emlékszik arra a középiskolai tanulmányaiból, hogy a pestis  milyen világtörténelmi sorsfordulókat okozott: meggyengítette a görög-keleti kereszténység védekező képességét épp az oszmán-török Konstantinápoly-elleni támadása előtt, vagy Nyugat-Európa lakossága harmadának, felének a pusztulása miatt a megmaradt parasztok, - jobb alkupozíciójuk miatt - már sikerrel harcolhattak a jobbágyi alávetettség ellen és a korábbi röghözkötésből szabadulva tömegesen költöztek városokba, utat nyitva ezzel a kapitalista fejlődésnek! Vagy gondoljunk Dél-Amerikára, ahol nem annyira a spanyol gyarmatosítók fegyverei mint inkább az általuk behurcolt betegségek győzték le az indián birodalmakat…

Lehet ábrándozni arról, hogy a koronavírus-elleni vakcina beadása után minden visszatér a régi kerékvágásba, de ez illúzió. Ha más nem is fog történni; előre látható, hogy 2020 második felétől Kína felzárkózik a neki amúgy is súlyosan eladósodott Egyesült Államok mellé és megszűnik a világ angolszász hegemóniája!

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne legyen kitéve ennyire a járványoknak és mellesleg a kínai digitális diktatúrának?

A „gyógymód”, akárcsak minden terápia, nem lesz kellemes:

• Le kell fékezni a lassan irányíthatatlanná váló globális kapitalizmust, de nem a nemzetállami elkülönülés és az ezzel járó viszályok erősítésével!
• Le kell fékezni a gyorsan növekvő jövedelmi különbségeket a világban; igazságosabb elosztási viszonyokat teremtve; bőrszín, nemzeti, vallási és nemi különbségekre való tekintet nélkül!
• Az értékpiramis csúcsára a Föld végtelenül hosszú túlélése kerül, más szóval a Bioszféra Bölcsesség. Vagyis a legfőbb érték az Élet, az Élővilág lesz, és semmiképpen sem az Ember és annak kényelme! Természetesen mindenki megőrizheti vallásos, nemzeti és humanista identitását, de azt a legfőbb értéknek; a földi élet szentségének alárendelve.
• A „világ mellényének újragombolása” nem igényel erőszakos forradalmat. Ez egy elhúzódó folyamat, amely akár a 21. század második feléig is eltarthat, de elkerülhetetlen. És remélhetőleg ennek egyik lehetséges előmozdítója, a Kínai Kommunista Párt nem követi a néhai Mao pártelnök „Falu bekeríti a város” stratégiáját, magyarán hogy a népes, de szegény harmadik világ képviseletében Kína, - - akár atombomba bevetésével is - legyőzi a gazdag Nyugatot. Nos, Kína sikert aratott világháború nélkül is, még ha a végső győzelemtől távol is áll.

A jó hír az, hogy a „Bioszféra Bölcsesség-világa” kirakójáték minden kis darabkája létezik, csak össze kell rakni!

• Ellenőrzés alá kell vonni tőzsdei és más értékpapír kereskedést, erről írta a 2008-as világválság kapcsán Soros György: „Az 50-es években nagyjából eltemették a „laissez faire” elméletet, de a 80-as években mégis visszatértek hozzá. A pénzügyi hatóságok ennek hatása alatt vesztették el a pénzpiacok feletti ellenőrzésüket, s ezzel alakult ki az a „szuperbuborék”… ami most kipukkadt. Az amerikai gazdaság ettől a fundamentalista tételtől, és erre épülő deregulációs rezsimtől vezetve vitte a falnak a világot. (Almási Miklós: Hova tűnt az a rengeteg pénz? Atheneum, Bp. 2009; 46-47.old). Figyelemreméltó a nagy tekintélynek örvendő Helmuth Schmidt javaslata, aki kancellársága előtt pénzügyminiszter volt és azt javasolta a G20-nak a világgazdasági depresszió/zuhanás leküzdéséhez: „Minden magánintézet (beruházási bank, beruházási- és nyugdíjalap, fedezeti alap, részvénykezelő, biztosítótársaság stb.) és minden, a piacon használatos pénzügyi eszköz felügyeletét egyetlen bank- és pénzfelügyeleti szervnek kell alárendelni… Minden pénzintézetnek büntetés terhe mellett tilos lenne betéteket, illetve hiteleket kezelni, melyek jogilag un. adóparadicsomokban vannak bejegyezve”… Schmidt tudja, hogy csak a fináncszféra világméretű átalakítása ér valamit. Ameddig kimarad belőle egy-két állam, a spekulatív tőke azonnal odamegy, s onnan kezdődik elölről a válságtermelés. (Almási u.o; 166.old.) Amíg vannak off shore-/adóparadicsomok, addig érdemes bűnözni, magán és állami vagyont sikkasztani. A globális problémára globális megoldást kell találni!
• Aki tehetsége és szorgalma révén meggazdagodik élvezze annak jól megérdemelt gyümölcsét, de ne örökíthesse tovább a vagyont - ily módon elkerülve a túlzott tőkefelhalmozódást egy családon, klánon belül. A sikeres üzletember, politikus, feltaláló, művész, szakember stb. halála esetén a személyes tulajdona; a ház, a gyerek taníttatása, az autó maradhat a szűk család birtokában, de minden más vagyonelem kerüljön vissza a világ társadalmának „közös kalapjába”. Innét aztán alapjövedelem formájában egyfelől a legszegényebbek megélhetését lehet finanszírozni (Figyelem! Nem kényszerülnek a szegények és üldözöttek népvándorlásra!) és esélyt nyújthat a világ minden gyerekének az azonos életkezdésre, a tehetsége szabad kibontakoztatására.
• F. Schumacher „Small is beautiful” (A kicsi szép) című könyvének megjelenése óta tudjuk, hogy a buddhista közgazdaságtan és a hozzá sokban hasonlító ókori görög-római sztoikus hagyomány alternatívát kínál a frusztráló és egyoldalúan gazdaság-centrikus életmódnak. Schumacher szerint a buddhista közgazdaságtan lényege a szenvedés csökkentése és a mértéktartás. A gazdasági cselekvés akkor igazolható, ha nem növeli, hanem csökkenti az összes érintett lény szenvedését. A buddhista felfogás szerint „a fogyasztás csak eszköz az emberi jólét megteremtéséhez, a cél a fogyasztás minimumával elérni a jólét maximumát.” Egy buddhista számára abnormális, hogy a javakat többre értékeljék az embereknél, vagy, hogy többet érjen a fogyasztás, mint a teremtő cselekvés, a holt tárgy, mint maga az ember. Ez nem más számukra, mint a sötétség erői előtt való kapituláció. (E.F. Schumacher: Small is beautiful Le Seuil, Paris 1978; 57.old.) „A modern gazdasági gondolkodás maximális fogyasztásra ösztönöz. Ezzel ellentétben a buddhista közgazdaságtan megérti, hogy a „jól-lét”-hez a ’nem-fogyasztás’ is hozzájárulhat.”(Zsolnai László: In: Zsolnai L. (szerk.) Boldogság és gazdaság. Typotex, Bp 2010; 15.old.) A fogyasztás alapvetően rivalizáló, mi több fennhéjázó jellegű… A rivalizálásból eredő „jövedelmi fegyverkezési hajsza” nem vezet eredményre. Egy alapvető jövedelmi szint elérése után a személyközi kapcsolatok minősége és gazdagsága sokkal jobban hozzájárul a személy boldogságához, mint a növekvő jövedelem vagy a fogyasztás.” (Zsolnai i.m. 18-19.old)

A luxusról lemondó ideálról szól a sztoikus filozófus-császár is; Marcus Aurelius: „Mert ha embertársaiddal jót tettél mit akarsz még?...Mintha a szem fizetést kérne azért, mert lát, és a láb azért, mert jár! Mert amint ezek a testrészek arra termettek, hogy alkatuknak megfelelő működésükkel betöltsék sajátos feladatukat, úgy az ember is, aki tulajdonképpen azért születik, hogy jót tegyen, ha valami üdvös vagy közhasznú tevékenységet fejtett ki, csak azt tette, amire rendeltetett. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát.” (Marcus Aurelius Elmélkedései, 1983 Bp, Európa Kiadó; 139-140. old).

• Hogy mit is jelent pontosan és miképpen hozzuk létre a „Bioszféra Bölcsesség” uralta világot, az közös gondolkodást és erőfeszítést igényel. A „Bioszféra Bölcsesség” nem valami radikális zöld ideológiát jelent, nem egy vegetariánus, pláne nem vegán étrendre fogott emberiséget! Az ember az állatvilág része és mint ilyen egyszerre fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot, bár a mesterséges hús-szövet építés , a 3D ételnyomtatás új távlatokkal kecsegtet. Az ember helyét tehát itt kell keresni, az életvilágról gondoskodó, önkorlátozó szerepben. És mivel városiasodás üteméről azt jósolják a szakemberek, hogy 2050-re a világ lakosságának 60-80 százaléka lesz városlakó, ezért közös felelősségünk, hogy a kialakuló „a mesterséges intelligenciával feljavított, ’okos’, a házfalakra felfutó, függőleges kertekkel-teli megavárosok” egyre inkább önellátóak legyenek energetikai, élelmiszertermelési szempontból.

A koronavírus-járvány mintát mutatott arra, - főleg a következő generációknak - hogy elképzelhető széles körben a takarékos otthoni munka és a környezetet nem megterhelő, kevés utazással jellemezhető élet.

Ismerve Kína hatalmas előrelépését az okos és zöld városok építésének területén, nem beszélve a világuralmi ambícióiról - a világ többi részének is fel kell venni a ritmust! Ha van Európának küldetése, akkor az a Kínai digitális diktatúrával szemben kialakítandó Bioszféra-alapú új világrend szervezése és menedzselése az angolszász hatalmakkal, Oroszországgal, az arab világgal, Izraellel és Dél-Amerikával közösen, amihez – mint kész tényhez - hozzá lehet kapcsolni Kínát is!