A Fidesz, az egészségügyi vészhelyzet kellős közepén úgy döntött, hogy most jött el a megfelelő pillanat a „Magyarország hét törvénye” című nacionalista hitvallás megjelentetésére:

• „Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse” Az ember közösségi lény; genetikailag arra hivatott, hogy szeresse azokat a közösségeket, amelyekbe beleszületett: a nagycsaládját, a szülőhelyét, az egyházát, az iskoláját, a nemzeti kultúrát, amely részét képezi egy tágabb vallási-életmódbeli civilizációnak. Az ember ösztönösen igyekszik kötődni közösségekhez, de mégis sokszor előfordul, hogy ahol a „Haza” közömbös és nemtörődöm az állampolgáraival szemben, ahol „nem szeretik” vissza, magára marad az egyén ott egoizmus, huliganizmus és identitás nélküli kozmopolitizmus terem 
• „Minden magyar gyermek újabb őrhely” A gyermek tehát nem a család ajándéka, hanem az önvédelmi háborúra kész nemzetállam „katonája”? Különös felfogás…
• „Az igazság erő nélkül keveset ér” Ez nem keresztényi gondolat: ez az ököljog beemelése a közgondolkodásba! A polgárság azért győzte le a hepciáskodó, csak az erő nyelvén értő lovagokat, mert képes volt a legkülönbözőbb csoportok, társadalmi rétegek, nemzetállamok érdekeit, „igazságait” hatékonyan kezelni, tárgyalásos úton, kompromisszumokkal. Magyarország az első és második világháborúban az erős hatalmak oldalán indult harcba, mégis vesztett; ennek isszuk a levét a mai napig - ez az igazság.
• „Csak az a mienk,. amit meg tudunk védeni” Ennek semmi értelme a mai technika és elektronikus kommunikáció korában. Nemcsak arról van szó, hogy több ezer kilométerről képesek drónnal, vagy hacker-támadással csapást mérni a közművekre, a kiszemelt célpontra, emberre, de arról is, hogy megszűnt a személyes titok: mind a nagy internetes szolgáltatók, mind a saját állami szerveink, mind az ellenséges hírszerzők képesek feltörni a digitális kommunikációnkat. Ezek ellen nem nagyon tudunk védekezni… Na és?
• „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük” Ki mond ilyen badarságot? Minden mérkőzés időben behatárolt és a teljesítményt általában mások ítélik meg.
• „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs” „Magyarország hét törvénye” közül ez a legellentmondásosabb, mert amennyiben a magyar nemzet átnyúlik az országhatárokon, úgy a nemzetállam vezetőinek arra kellene törekedni, hogy minél gyengébbek, vagyis átjárhatóbbak legyenek a határok. Tehát a szétszóratott magyarság elemi érdeke nem a „nemzetek Európája”, hanem ellenkezőleg az országhatárok nélküli Európa!
• Egyetlen magyar sincs egyedül” A fideszes Alaptörvény elvetette a „gondoskodó” állam koncepcióját és behozta a „munka-alapú” társadalom fogalmát. Úgy tűnik viszont, hogy a munka „értékét” maga az orbánista elit dönti el, egyfelől saját magát mértéktelenül megjutalmazza, másfelől teljesen közömbös az európai mércével mérve szegénységi küszöb alatt élő munkavállalókkal és elesettekel szemben. A roma és magyar hajléktalan, rokkant, kisnyugdíjas és beteg bizonyosan magára hagyatva érzi magát, mert a szociális háló már nem működik, az egyházi karitatív szervezetek viszont még nem képesek a helyükre lépni…

Olyan fiatalokra van szükségünk, akiket nem kaszárnya-, vagy kolostori szigorúságban nevelnek fel, hanem akikből önálló gondolkodású, szemfüles, csapatmunkára képes, erkölcsi iránytűvel rendelkező bátor felnőttek lesznek. Ha a magyar nemzetállam képes lesz milliónyi ilyen férfit és nőt kitermelni magából, akkor nem marad el sem az ország sikere, sem a hazaszeretet!

Orbánnak fontosabb a járvány elleni harcnál a hatalom hosszú távú megtartása, amibe belefér még egy 2022-es taktikai visszavonulás is.

A járványra hivatkozva kihirdetett jogi-végrehajtói teljhatalmat, valamint a magyar állam és az EU anyagi erőforrásait nem annyira a magyar nép legelesettebb rétegeinek járványügyi és anyagi megsegítésére használta fel, hanem egy majdani ellenzéki kormány kormányzásképtelenné tételére. Mert miután Orbán az elmúlt tizenegy évben saját embereit nevezte ki az összes állami főhivatal élére, most a magyar nép vagyonát osztja fel az orbánisták ellenőrzése alatt álló magánalapítványok közt. Feltehetően az a terv, hogy amiképpen az ellenzéki önkormányzatok anyagi forrásait lecsapolták, olyképpen a magyar államot is fizetésképtelenné teszik. Az államcsőd közeli helyzet aztán automatikusan olyan káoszt teremt, amelyben a kormány lemondásra kényszerül és ily módon Orbán úgy támadhat fel, mint valami megmentő és rendteremtő hős.

Szüksége is lesz Orbánnak erre a trükkre, - mert amennyiben, ahogy ő mondja - az oltási kampány „…olyan szervezési hadművelet a magyar közigazgatás részéről, ami komoly tesztet jelent mindannyiunk számára.” – ezt a tesztet elbukta, mivel Magyarországon halnak meg a legtöbben lakosság-arányosan a Covid járványban. Márpedig Orbán múlt év tavaszán még azt mondta, hogy a halálozási statisztika fogja megmutatni a védekezés eredményességét.

Az eredmény katasztrofális.

Világosan látszik, hogy Orbán és a járványkezelő stábjai nem hallottak sem a modern logisztikáról, sem a korszerű és hatékony járványkezelésről. A védekezés a szocializmuskorabeli magyar néphadsereg nívóján zajlott, ráadásul a tényeket és baklövéseket, a régi reflexeket követve, vagy eltitkolták, vagy gyáva és aljas módon az ellenzék nyakába akarják varrni. Márpedig az oltástól való idegenkedés jórészt az oltásbeszerzéseket és az egészségügyet államtitokként kezelő hatóság miatt alakulhatott ki.

A várható egészségügyi-gazdasági-szociális válság elől Orbánék valószínűleg ellenzékbe menekülnek. De ne felejtsük el a következő zavaros időszakban, hogy a kialakult helyzetért az országgal szemben felelőtlen politikát folytató és kontár orbánista kormány a felelős!

Egy populista hatalom soha nem lehet konzervatív, mert vagy a nemzetét akarja a megvédeni a „fajok harcának” dzsungeltörvényétől, vagy a „dolgozó kisembert” a globális, transznacionális kapitalisták kizsákmányolásától. Amíg a konzervativizmus egy adott hagyományos rend ápolásáról és lassú továbbfejlesztéséről szól, addig a populizmus életeleme az állandó harckészültség és a konszolidáció-ellenesség. Amíg a konzervativizmus egy eszmerendszer mellett tesz hitet és következetesen kitart mellette, addig a populizmus alapvetően elvtelen. A hitelességére valamit is adó konzervatív politikus soha nem mondaná azt, hogy „ne a szavaimat figyeljék, hanem a tetteimet”. De a populista propaganda sokszor épp ezt a hitszegő, alattomosan támadó, pávatáncos politikát hívja „pragmatizmusnak” és nagyon büszke rá…

Orbán a jól megalapozott, hosszú távon az egész nemzet számára hasznos, „békebeli” beruházások helyett „Vezérlő tábornokot” játszik. Kormányzás helyett úgy tesz (és ebben az egész orbánista szurkolói had mellette van) mintha állandó végveszedelem fenyegetné a magyarságot: hol a terrorizmus, hol a migránsok, hol a Nyugat, hol Soros, hol a keresztény-ellenesek és most a 2022-es választások esetleges elvesztésének veszélye miatt.

A mesterségesen előidézett hisztéria aztán felhatalmazza a kormányt a rendkívüli állapot bevezetésére és ezzel nemcsak a demokrácia szükségtelen korlátozására, hanem az ország javainak megkaparintására és újraelosztására a csatlósai közt.

Orbán, ha csak rajta múlna, akkor - ha nem 2022-ben, akkor 2026-ban - legszívesebben Szerbiát követné egy Európai Unió-Oroszország-Kína által határolt geopolitikai vákuumba, amelyben végre kiteljesedhetne, méghozzá több generációnyi időre, az erős nagyhatalmakat stréber módon kiszolgáló, a nem túl lelkes, vagy ellenzéki állampolgárokat eltaposó despota uralma.

Ezt akarjátok keresztény-nemzeti jobboldaliak?

Hol vagytok?

A semmilyen ellenvéleményt, de még újságírói kérdést sem eltűrő orbáni állam úgy próbálja megfojtani az internet szólásszabadság buborékát: a „Blog.hu” oldalt az Index>Közélet rovatában, hogy egyfelől értelmiséginek látszó, fizetett hozzászólók; trollok árasztják el kommentárral a kritikai bejegyzéseket, másfelől egy jelentékeny anyagi háttérrel rendelkező anti-liberális, trumpista jobboldali hírközpont, a Danube Institute fordításai kiszorítanak minden más posztot.

Ma ott tartunk, hogy az orbánisták megbízásából, folyamatos hacker támadás alatt állnak a szabad internetes felületek, a szólásszabadság végvárai!

Az orbánista manipuláció jellegzetessége a „fiamnak mondom, hogy a menyem értsen belőle”-effektus, vagyis hogy baloldali-liberálisnak tüntet fel valamit, amitől el akarja tántorítani a jobboldaliakat. Ha a keresztényi emberiesség azt diktálná, hogy a háború elől menekülőket, vagy a magyar hajléktalanokat megsegítse a vallásos jobboldali, akkor a segítségnyújtási reflexet az orbánista manipulátorok rögtön „sorosista-hazaáruló” bélyeggel látják el. Ugyanez a helyzet az oltásellenességgel, amely alapvetően nem a baloldaliak között terjedt el a 2000-es években, hanem a jobboldaliak közt!

Amikor tehát a kormányfő mellett még a köztársasági elnök is megforgatja a feje felett az ideológiai bunkót, akkor ezzel elsősorban a Fidesz-szavazó oltástagadókat figyelmezteti: tessék „oltakozni”, amennyiben nem akarsz olyannak látszani, mint aki a „baloldali-libernyákok uszályába” került!

Pedig az oltásellenesség, a gyógyszeripar-, és orvosellenességgel együtt inkább arra a szélső-jobboldalra jellemző, amelyik kárhoztatja az isten által teremtett természetgyógyászat helyettesítését kémiai-alapú gyógyszergyártással (holott a gyógyszeripar leginkább a természeti hatóanyagok másolását végzi), meg az erre épülő business-t (amihez jócskán hozzátapad amerika-ellenesség és antiszemitizmus is), valamint azt a modern orvosképzést, amelyre ráfogják, hogy a „materialista” gyógyszeripar kottájából játszik…A vallásos populisták; a trumpok és bolsonarok szerint, vagy ahogy a mi Káslerünk is megmondta: hinni kell istenben, be kell tartani a Tízparancsolatot és nem lesz semmi baj. Ha viszont valaki mégis be akar venni valami gyógyszerfélét, akkor az ne legyen más, mint vitamin (azért ne feledkezzünk el Dr. Mathias Rath csontrák-elleni és HIV-ellenes vitaminos „csodakúráinak” halálos következményeiről!)

Magyarországon a legutóbbi időkig a közvélemény elismerte a védőoltás és az átoltottság hasznosságát. Olyannyira, hogy az egészségügyre bűnös módon keveset költő fidesz-rezsim alatt, a jó járványhelyzetre hivatkozva szükségtelennek tartották a különálló járványügyi intézmény fenntartását és azt Lázár János gyakorlatilag megszüntette. A globális problémák elől elzárkózó, a korlátolt nemzetállamban gondolkodó magyar politika bűnös módon elhanyagolta az esetleges világjárvány elleni védekezést. Ráadásul az összeesküvés-elméletekre fogékonyak közt spontán módon elterjedtek az olyan álhírek, hogy az oltás autizmushoz vezet, vagy hogy a „gyíkemberek” a vakcinák révén olyan chipet fecskendeznek a emberekbe, amelyek révén a beoltottak a gonosz háttérhatalmak zombi-rabszolgájává válnak.

Ebben a kontextusban kell a Fidesznek újra bizalmat ébreszteni az oltáshoz, amit részben a Kubatov-listákon szereplő szimpatizánsok telefonon történő megkeresésével, részben az állítólag oltásellenes „baloldal-mumussal” való riogatással próbál elérni a jobboldali hívei körében.

http://www.atv.hu/belfold/20210403-politikai-vita-az-oltasok-korul/hirkereso?fbclid=IwAR0zVuYBqtmQlzT80-n_xABZdKyH-pOj-FihHJCxjfcEiyWvRoqM_98m1vA

Orbán találkozott Salvinivel és Morawieczkivel, hogy az Európai Néppárttal szemben egy euro-szkeptikus ellen-frakciót hozzanak létre. Mivel ez nem sikerült, maradt az „európai reneszánsznak” nevezett laza együttműködés meghirdetése.

Az orbáni politikából kikövetkeztethetjük mit is ért ő az „európai reneszánsz” fogalmán: a globális piacgazdasággal szembenálló nemzetállami, vezérelvű, militarista, népre hivatkozó, de valójában az uralkodó párttal összefonódó gazdasági elit kvázi teljhatalmát.

Amikor Orbán felsorolja a szerinte legfontosabb európai értékeket, akkor ezek közül kiemeli a szépen hangzó emberi méltóságot, amit saját magára vonatkoztat, önmagára, akit hiúságában megsértettek. Ugyanakkor ezt a megbántottságot és dacos ellenálló szerepet kiterjeszti a jobboldali közönségére is, amely úgy érezheti, hogy a Nyugat elárulta Magyarországot Trianonban és 1956-ban, és akik közül sokat meghurcoltak a szocializmus időszakában a vallásosságukért. De az EU-tól „több tiszteletet” követelő politikai diskurzus az emberi méltóságot semmiképpen sem individuális, hanem csakis kollektív értelemben használja! Az egyénieskedést, a kritikát, a spontán civil akciókat nehezen, vagy egyáltalán nem viseli el a rendszer. Nem beszélve az erőszak áldozataivá váló lányok és nők, a cigányok és a háborús menekültek emberi méltóságáról…

A „hagyományos európai érték” fogalmán Orbán és követői az „istentelen” racionalizmus és liberalizmus előtti korok világlátását értik; a Trón és a Szószék szövetségét. Orbánék vissza akarnak térni a polgári jogállam előtti a „hagyományosnak” mondott európai királyságok működési elvéhez: vagyis a kézi vezérléses kormányzáshoz, a cenzúrához, a kis társadalmon belüli mozgásokhoz, vagyis a kasztosodáshoz. Pedig ha nincs sajtószabadság, ha a bíróságok nem függetlenek, ha az országgyűlés csak egy díszlet, akkor a bezárkózó, szuverén nemzetállam – visszajelzések, kritika és önkritika nélkül – fejlődésképtelenné és diktatórikussá válik.

Végül, amikor Orbán „sikeresebb európai politikát” követel, akkor ezen feltehetően egy hatékonyabban működő Európai Uniót ért, ugyanakkor a nemzetállami elkülönülést szorgalmazó „európai reneszánsz” pont az európai egység meggyengítésére szolgál.

Mi ebben a logika?

Tisztelt Elnök Úr! Kedves János!

A Fidesz születésnapja alkalmából írok neked, mint az alapítók egyike. Több évtizedes ismeretségünk okán engedd meg, hogy közvetlen formában szólítsalak meg. Nem szeretném unos-untalan ugyanazokat leírni, ami már mindenki számára világos: azt, hogy a 33 évvel ezelőtt megalakított Fiatal Demokraták Szövetsége nyomaiban sem hasonlít a mai Fideszhez sem a politikáját és céljait, sem pedig belső demokratikus működését illetően. Hogy hogyan és miért vált egy demokratikus és liberális párt szélsőjobboldali képződménnyé, az még érdekesebb, de ennek az elemzését is meghagynám a történészeknek, politológusoknak. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy Te, akit mindig egyenes, őszinte és tisztességes embernek tartottalak, hogyan éled meg ezt az óriási pálfordulást, és miért tűröd szótlanul, hogy katasztrófába sodorja az országot egy láthatóan már a saját hazugságaiba is belezavarodó, ön- és közveszélyes elme. Igen, Orbánról beszélek, arról az emberről, akit többek között mi segítettünk a hatalomba annak idején. 

Emlékszel, a kezdeti években mennyire lelkesedtünk azért, hogy egy jobb Magyarországot építsünk, ahol majd a következő generációk is fejlődni, boldogulni, gyarapodni tudnak? Alapvető célkitűzésünk volt egy elnyomó rendszer után az emberi jogok maradéktalan elfogadtatása, és ennek garantálása az Alkotmányban és a törvényekben. Tiltakoztunk, és több-kevesebb sikerrel mindent elkövettünk a pártállami vagyon átmentése és a korrupció ellen. Szekuláris államban gondolkodtunk, ahol az állam és az egyház teljesen szétválasztott a vallásszabadság biztosítása mellett, és mindenkinek magánügye, hogy miben hisz vagy nem hisz. Olyan államot képzeltünk el, „amelyben megfelelő intézményrendszer segíti elő a gazdasági hatékonyság és a szélesen értelmezett társadalmi esélyegyenlőség – állandó konfliktusokon keresztül megvalósuló – hosszú távú egyensúlyát, lehetővé téve a gazdasági versenyben lemaradt csoportok támogatását és felzárkóztatását a társadalmi szolidaritás elve alapján” (idézet az Alapító Nyilatkozatból). 33 év sok idő, és sok minden változott azóta a körülöttünk lévő világban is, így nem meglepő, ha a pártok, politikusok nézetei, programjai is változnak, és megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott világhoz. El tudom fogadni, hogy fiatalon az ember alapvetően liberális beállítottságú, ám az értékrendje idővel konzervatív irányba tolódik el. Ám ez nem jelentheti azt, hogy ilyen szinten kelljen szembeköpnie fiatalkori önmagát.

Mert mi lett azóta ebből a pártféleségből? Azért nem hívom pártnak, mert a szó igazi értelmében már nem az. A mai Fidesz-tagok csak statiszták egy színjátékban, amelyben az elnökük irányít mindent. Semmiféle belső demokrácia nincs, megszűntek a viták, a vélemények ütköztetése. Nincsenek testületi döntések. A főnök eldönti a dolgokat, a többiek meg gondolkodás nélkül végrehajtják. Még a saját maguk alkotta szabályokat sem tartják be, amire az élő példa a legutóbbi, mindenféle testületi felhatalmazás nélkül hozott döntés az Európai Néppártból való kilépésről. A főnök játssza kisded játékait a nemzetközi és hazai színtéren. A tagság biodíszletnek szolgál, a magyar választók pedig a fügefalevélnek. Engem hihetetlenül irritál, ha arra hivatkoznak állandóan, hogy "a magyar ember ezt akarja, a magyarokat megalázták, tiszteletet a magyaroknak" stb. Ez mind arról árulkodik, hogy mennyire lenéznek mindannyiunkat.

Az a mondás is nagyon találó, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Nézzük, kik ennek az embernek a barátai: autokrata, populista vezetők, diktátorok, akik a saját hazájukban bebörtönzik az ellenzéket, elcsalják a választásokat, elnyomják a szabad sajtót, háborús konfliktusokat robbantanak ki, vagy népirtásban vesznek részt. Gratulálunk! Szép kis társaság. És nem is lenne ezzel baj, mert Orbán jól megfér mellettük a demokráciáról vallott fals nézeteivel – de sajnos ez ránk nézve, az egész országra nézve nagy szégyen.  

Kedves János!

A magyar ember nem született Fidesz-hívő és Orbán-imádó. Azt már megszoktuk, hogy Magyarországnak 2010 óta nincsen miniszterelnöke. Egy igazi miniszterelnök pártállástól függetlenül, minden állampolgár érdekét és méltóságát szem előtt tartja, és nem csak az ország egyik felével, annak is kiválasztott rétegével foglalkozik. Ki gondolta volna 33 éve, amikor megalapítottuk a pártot, hogy

egyszer csak egyvalaki kisajátítja előbb a pártot, azután pedig az egész országot?

Hogy történhetett meg mindez? Miért hagytuk? Miért mentünk bele nap mint nap újabb és újabb megalkuvásokba? Megérte?

Regnálása alatt Közép-Európa élmezőnyéből kiesve sereghajtókká váltunk. A több ezer milliárd eurós EU-s támogatást zömében sikerült értelmetlen beruházásokra elverni. Teleszórta az országot kihasználatlan, teljesen felesleges stadionokkal. Az értékesebb állami ingatlanokat, üzleteket bagóért privatizálta és a barátai között szétosztotta. A korrupció lett a mindennapi boldogulásunk kulcsa. Soha annyit még nem loptak el az adófizetők pénzéből, mint amennyit az ő uralkodása alatt. Közröhej tárgya a gázszerelőből lett milliárdos és NER-es társai meggazdagodása, és röhögnék is, ha nem lenne szomorú, hogy ezt mind mitőlünk vették el, és hogy mennyi minden fejlődhetett volna ezekből az ezermilliárdokból az elmúlt években.

Teljesen hülyének néznek mindenkit. Felépítették a tökéletes, Orwell képzeletét is felülmúló hazugsággyáraikat a mi pénzünkből. A közszolgálati tévék és rádiók, meg az országos és megyei lapok, online felületek megszállásával, gyakorlatilag gombnyomásra tudják hazug üzeneteiket nap mint nap az emberek agymosására használni. Az a maroknyi független és kritikus média, ami maradt, agonizál és a túlélésért küzd. De a még megmaradtakat is sorban vadássza le az orwelli gépezet. Nem felejtjük el, amit a Népszabadsággal, az Indexszel tettek és most éppen a Klubrádióval folytatnak. 

És akkor merjen az ember kri