Orbán Viktor hatalmi tekintélye azon alapult, hogy a gyors döntésekre képes illiberális állam hatékonyságban felülmúlja a „vitatkozgató” Nyugatot, ezen túl mögötte áll nemcsak a magyar választók többsége, de a keleti támogatók is: a türköktől, Putyinon át a kínaiakig. Ez a legitimitás kérdőjeleződött meg most.

Mi vezetett idáig?

• Orbán régi politikai játékosként nem engedett politikai egyéniséget felnőni maga mellett; csak magában bízik. Ebből a rossz beidegződésből képtelen volt visszavenni és a vészhelyzetet felismerve, túlbecsülve a válságkezelői képességét, csak egy megoldást látott maga előtt: teljes szabadkezet akart a kézi-vezérlésű hatalomgyakorlásához. Nem valószínű, hogy tartós diktatúrát akart volna bevezetni, csak a helyére akarta tenni az ellenzéket, illetve az ellenzéki önkormányzatokat.

Mivel rutinból akarta átverni ezt az országgyűlésen, nem volt eléggé körültekintő és elszámította magát. Olyan volt, mint az a forrófejű autóvezető, aki előzés közben hiába látja a vele szembejövő teherautót nemhogy fékezne – ez egyszerűen eszébe sem jut - hanem még inkább rátapos a gázpedálra, így a frontális ütközés elkerülhetetlen. Soha nem gondolta volna, - főleg ebben a káoszban - hogy a felhatalmazási törvény kapcsán a korábban oly lomha Néppárt és EU ilyen gyorsan és élesen reagál!

• Ráadásul döbbenettel kellett tudomásul vennie azt, hogy a korábbi „nyájas keleti barátok” a nem túl nagy segítségért is kevéssé baráti árat kérnek.
• Túl sokáig nem fókuszált a járványra, mert előítéletei voltak a klímakatasztrófával és „járványveszéllyel riogató kockásingűekkel” szemben. És a magyar valóságtól elzárt Fidesz párt-elit vagy nem tudta, vagy nem merte figyelmeztetni a baj tovagyűrűző hatásaira.
• Eddig nem okozott gondot egy kis késlekedés a cselekvésben, mert mindent be lehetett pótolni „rohammunkában”, de ezúttal túl sok és sokféle irányból érkező zavart kellett elhárítani, ezért a reakcióidő lelassult. Túl sok egészségügyi, külpolitikai, gazdasági és belpolitikai probléma szakadt egyszerre a miniszterelnök nyakába, aki időzavarba került.
• Mivel a rossz vezetési stílusának köszönhetően nagy többségében „fejbólintó-jánosok”-ból áll a válságkezelő csapata, ezért is folyamodott, csodafegyverként, a katonaságon keresztüli kézi vezérléshez. De mint tudjuk nem léteznek „csodafegyverek”…

Mindenki számára, aki el akarja kerülni a közelgő egészségügyi-gazdasági-szociális-politikai katasztrófát az lenne a legjobb, ha a Fidesz „házon belül” keresne megoldást, például a kialakult helyzetért felelős kormányfő „felfelé buktatásával” (Áder helyére, köztársasági elnöknek, vagy ENSZ nagykövetté stb.)

Remélhetőleg külső szakértőkkel kibővített, hangsúlyozottan nem-illiberális fideszes kormány még kivezetheti Magyarországot abból a kül- és belpolitikai válságból, amelybe Orbán Viktor szerencsétlen politikájának következtében belesodródott.

A Fidesz jelszava még mindig: „Nekünk Magyarország az első!” – na hadd lássuk!

Lewis Mumford: „Különös módon a többféle foglalkozás és az inkább változatos, mint szakosított élet megvalósíthatóságának egyik legjobb példája a békeidők munkarendjének megszakításából származik, amit nagy méretekben az első világháború okozott és aztán ismételten a második. E válságokban, mikor csak korlátozott idő állt rendelkezésre az átképzés végrehajtásához, az emberek nemcsak foglalkozást cseréltek, hanem jellemüket is megváltoztatták. Olyan emberek, akik azelőtt biztos foglalkozásokat választottak, most  a veszéllyel és a kínzással számoltak a földalatti ellenállásban; képesítés nélküli lányok, akik sohasem bántak még varrógéppel sem, az eszterga és a pontozó elsőrangú kezelői lettek; háziasszonyok, akik sohasem dolgoztak otthonukon kívül, kórházi ápolónők lettek, vagy elsősegélynyújtók, és elviselték az ágytálazást, az undorító betegségeket, súlyos testi sebesüléseket; középkorú férfiak, akik mindig meghátráltak a veszélytől, légóparancsnokká és mentőautó-sofőrökké változtak; nyugtatgatták a megriadtakat, és a romok alól csonka és halott testeket ásták elő.

Semmi sem mutatja meg jobban az életre szóló szakosodás nevetséges fölöslegességét, mint a gyors alkalmazkodás e példái. Sok esetben, ha jól ítélem meg a későbbi találkozásaimat az ilyen emberekkel, ezek a szerepváltozások önbizalmuk és képességeik növekedésének élményét nyújtották nekik. A jutalmuk nem hatalom, haszon vagy tekintély, hanem az élet elmélyülése volt. A közös élmény elveti az összes régi kasztrétegződést és beidegződést. Megmutatja, hogy van az emberi erőforrásoknak olyan mély tartaléka, amelyből az erő rendszere csak válságos pillanatokban merített.”

Lewis Mumford: A gép mítosza, Európa Kiadó, Bp. 1986; 302-303. old.

A Fidesz számára életbevágóan fontos lett a felhatalmazási törvény, mert előre látható, hogy a járvány először alig kezelhető egészségügyi vészhelyzetet idéz elő, ami majd éhséglázadással fenyegető szociális katasztrófát, vele párhuzamosan gazdasági-pénzügyi összeomlást és végül olyan politikai válsághelyzetet teremt, ami a Fidesz végét jelentheti.

A „Fidesz-burzsoázia” abban reménykedett, hogy legalább a 2026-os választásig kihúzza az Orbán-rezsim és csak azután, vagy még később derülnek ki a disznóságok, hogy az állam sem a társadalombiztosítást, sem a nyugdíjellátást nem tudja rendesen biztosítani, hogy a „nemzeti-keresztény” politika sem a középosztályon kívüli „néppel”, sem a nemzet jövőjével nem foglalkozott érdemben. A nemzetállami technokraták és oligarchák ugyan számoltak egy esetleges összeomlással, vagyonmentéssel és menekülő útvonalak kialakításával, de mindezzel, csak mint valami a távoli kockázattal. De a koronavírus-járvány keresztülhúzta a számításukat; a kialakult vészhelyzetben, már biztosan nem elég a szokásos fideszes politikai blabla és a „hadvezéri pózolás”!

Vegyük számba, felsorolásszerűen, milyen bűnök száradnak a Fidesz vezérkar lelkén:

- Elszabotálták a „humán” intézményrendszernek, azon belül az egészségügynek és az oktatásügynek a reformját. Mindezek fontosságát a Fidesz értékrendjében jól jelzi, hogy képesek voltak egy Kásler-t állítani a magyar „emberi erőforrások” igazgatásának élére!

- Leépítették a szociális hálót (azt gondolván tévesen, hogy majd az egyházak helyettesítik az államot).

- Elvonták az önkormányzatok pénzügyi forrásainak nagy részét, aminek következtében nemcsak a helyi demokratikus politika, de a helyi válságkezelés is megbénult. Mivel minden tisztviselő felülről várja parancsokat, ezért lecsökkent a válsággal megbirkózni képes önálló, bátor és leleményes cselekvés esélye.

A Fidesz-kormány mindezek következtében az események után kullog, bár meg kell hagyni, nagyon katonásra veszi a figurát…

Már most kéne gondolni az egészségügyi katasztrófa utáni időkre; például a kártyán kiosztható ingyen pénzekkel, vagy jegyrendszerrel nemcsak a gazdaság működőképességének megőrzése érdekében, hanem a szegény és pénzügyi tartalékokkal nem rendelkező lakosság éhséglázadásának elkerülése végett is.

Jó volna, ha az ellenzéki pártok a civilekkel és szakemberekkel összefogva egy olyan internetes probléma-megoldó és információs platformot hoznának létre, ahol konstruktív ötletekkel segítenék a kilábalást a komplex válsághelyzetből, amibe a Fidesz kormányozta az országot.

Az önkéntes karantén + a sokoldalú párbeszéd a közösségi média keretein belül = talán csodákra képes!

"Amennyiben a Fidesz valóban nemzeti összefogást akar, akkor bizonyítsa be:
1) a felhatalmazás legyen határozott idejű;
2) a sajtót fenyegető passzus kerüljön ki a törvényből;
3) a kormányzati propagandára betervezett 150 milliárd forintot csoportosítsák át az orvosok, a nővérek, a mentősök bérének kiegészítésére;
4) az atlétikai világbajnokságot fújják le, a stadionépítés költségét fordítsák védőfelszerelésre és kórházi eszközbeszerzésre;
5) mostantól a TAO minden egyes fillérét kizárólag az egészségügy fejlesztésére és az oktatás modernizálására lehessen használni."

https://hvg.hu/itthon/20200322_Gomperz_Jarvanypuccs?fbclid=IwAR1X2S16fVQLeuosQcw9c5xXe5qi67olmOGbF4yN7X-nxPC0DU5S-TLAI9U

Nem egy járványról van szó, hanem a világ túlnépesedéséből és a klímaváltozásból fakadó első, de feltehetően nem utolsó egészségügyi és szociális katasztrófahelyzetről, amelynek következtében, ha nem leszünk elég bölcsek és előrelátók, akkor népvándorlás és háborúskodások következhetnek.

Nem a 10 éve teljhatalommal kormányzó Fidesz politikai csődjéről van szó, habár a 2008-2009-es gazdasági válság után Orbán úgy tett, mintha a bal-liberális kormányok kezelték volna rosszul a helyzetet, de most hamarosan rá kell jönnie (ha eddig nem tudta volna) hogy nemzetközi pénzügyi segítség nélkül a magyar gazdaság simán beleroppan a nemzetközi válságba.

Nem Európáról van szó, bár a koronavírus járvány világosan megmutatta, hogy ez Európai Unió nemzetállamokon alapuló szerkezete rossz: egyfelől sokszor nem egy nemzetállamnak, hanem egy adott régiónak van döntő szerepe egy válság megállításában. Hiszen azért spriccelt szét a fertőzés Olaszország-szerte, mert nem tudták hermetikusan elzárni Milano környékét az ország többi részétől. Másfelől járvány esetén a nemzetállamoknál magasabb uniós döntési fórumra kell bízni az intézkedések koordinált elrendelését: egy sürgősen létrehozandó Európai Közös Járványügyi Hivatalra! Egyáltalán, ha az európai civilizációt meg akarjuk védeni a következő 100 évben, akkor az Unió alkotmánymódosításával meg kell teremteni az egységes működés feltételeit a Közös Pénzügy-, Külügy- és Hadügyinisztérium, valamint egy összeurópai Titkosszolgálat és Ügyészség felállításával.

A járványhoz hasonló kataklizma következményeinek kordában tartásához nem elsősorban demokráciára van szükség, hanem jól előkészített, fegyelmezett cselekvésre, az ehhez szükséges önfegyelemmel együtt - mint azt jól mutatta a kínai példa.

Nem az emberiségről van szó, immár túl kellene lépni az emberközpontú világképen! Az Ember, - amely maga is része az állatvilágnak - legyőzte a természetet és most az a kötelessége, hogy a megmaradt állat- és növényfajokat, tehát a közös életterünket, a Bioszférát megmentse!

A jövő még homályos, de már ma is vannak bíztató jelek: a diákság „Kihalás Lázadása”(Extinction Rebellion), az olyan egyházi személyek a kiállása a tágan értelmezett környezetünk védelméért, az egyetemes Élet szentségéért mint a Dalai Láma, vagy Ferenc pápa. Nem kell a sötétben tapogatózni: 2020 tavaszán tömegek kaptak ízelítőt abból, hogy nincs szükség sok utazgatásra, hogy értelmes dolog a távmunka, a távtanulás, a helyi áruk fogyasztása; több időnk maradhat a családunkra, az elesett emberek megsegítésére és a pénzben ki nem fejezhető Bioszférát gondozó társadalmi munkák elvégzésére. Pénzben talán nem, de a szociális és környezetvédő tevékenységet honoráló digitális pontrendszer alapján azért igen!

Miről van tehát szó?

A Bioszféra élővilágának - és azon belül az embernek - a túléléséről. Ez a tét.

Az összes liberalizmus és globalizmus-elleni politikai irányzat: az 1950-es évek (csak nevében internacionalista, de igazából bezárkózó) rákosistáitól a Fideszig azt állítják, hogy Magyarországnak, amennyire csak lehet politikailag „szuverénnek” és gazdaságilag önellátónak kell lennie.

A koncepció hátterében az „állam-fetisizmus” áll, vagyis a piaci/liberális rendszerrel szakító, „totális”, tehát központilag irányított, jegyrendszer-szerű elosztáson alapuló állam kiépítésének vágya áll, másfelől a kamaszosan torz önkép: egyfelől a nagyképűség, miszerint a magyar kormánynak kijár ugyanaz a „tekintély”, mint a világ nagyhatalmait képviselő kormányoknak, de ugyanakkor egyfajta túlzó kishitűség is, miszerint a magyarok büszke önérzetét állandóan táplálni kell (akár történelem hamisítással is), mert a globalizmus "végzetesen" fenyegeti a magyar identitást. Vagyis összemossák a nemzeti érzést a nemzetállammal, és amíg az utóbbinak a szerepe és súlya csökken a nemzetközi viszonyrendszerben, addig a nemzeti identitás - tegyük hozzá szerencsére - az államtól független kulturális és érzelmi közösségi érzés.

Az a baj, hogy a fideszes „csak a külcsínre, de a belbecsre már nem adó” politizálás megbosszulta magát: az egészségügy és oktatásügy csak egyéni, heroikus erőfeszítések révén maradt működésképes és most úgy látszik, hogy a Fidesz-állam alkalmatlanná vált a feladatok tervszerű és humánus kezelésére.

A járvány annyi pozitívummal járhat, hogy rávilágít arra a tényre, hogy a magyarság önállóan nem, csak az európai közösség tagjaként maradhat életképes!