Hé, ti nagyurak, hát nem ezt akartátok? Az Ausztriától független, szuverén magyar államot? Nem a homogén etnikumú, színmagyar Magyarországot? Mit csodálkoztok azon, hogy például Horvátországban (ami soha nem volt szerves része Magyarországnak csak pusztán a király személye kapcsolt össze) az ott élő horvátoknak, vagy a görögkeleti vallású szerbeknek, vagy a "migráns" szászoknak, vagy szintén Erdélyben a magyarnál népesebb románságnak esze ágában sem volt magyar uralom alatt élni és elmagyarosodni!?
A probléma ti vagytok nagyurak, akik elnyomók voltatok és maradtatok népeteknek!
Az 1000 éves államról, a kereszténységről papoltok, miközben a szegényekkel és elesettekkel mit sem törődtök. Az országot magánbirtokként kormányozzátok és visszaélve a helyzettel törvényekkel szentesítitek a nemzet vagyonának magánvagyonként való szétosztását magatok közt, akár a gyarmatosítók a rablott holmit. Magyarországot legszívesebben elszigetelnétek Európától hogy aztán a pogány türk és kurultáj oldalra lökjétek, oda ahol nem kétharmaddal, hanem a szovjet időket idéző 99 százalékkal választanak meg önkényeskedő diktátorokat.
A célotok nem az, nagyurak, hogy Magyarország világszínvonalú legyen; a legjobb egyetemeket kiseprüztétek, vagy a hatalomhoz kapcsolódó alapítványok alá rendeltétek és a Magyar Tudományos Akadémia intézményhálózatát pedig lassú kínhalálra ítéltétek.
Reményvesztett magyarok százezrei keresnek külföldön munkát és új életet. És a következő évtizedek sem kecsegtetnek semmi jóval; előrelátható az orvoshiány, a pedagógushiány, a mezőgazdasági és ipari szakképzett munkarő hiánya stb.
A "Történelem Ura" ítéletet mondott felettetek a kis trianoni kastélyban, de nem tanultatok belőle.
Milyen új veszélyt hoztok még ránk?

„Istentagadó, de szenvedélyes hitből istentagadó. Az én szememben több, mint a parfümös kenetteljesség. Azt hiszem, Isten szemében is több.

A szenvedélyes ateista materializmus és a szellemtagadás, amely az embert állatfajnak tartja, a lélek halhatatlanságát elveti, de egész erejével küzd az ember gazdasági jólétéért, a társadalmi elnyomatás ellen, a szabadságért

és

     a hipokrita és hitetlen teológia, a klerikális dogmatika, amely az ember halhatatlanságát tanítja, de amikor a szükséget és a butaságot látja, nem tud mást, mint sopánkodni.

Melyik a rosszabb?”

Hamvas Béla: Silentium, Titkos jegyzőkönyv, Unicornis Vigilia, Bp 1987 – 255.old.

A magyar alkotmány viszonylag kevés joggal ruházza fel a köztársasági elnököt. Visszaküldhet újratárgyalásra törvénytervezeteket (csak az ő aláírásával válnak törvénnyé), szóval egyszer vétózhat... de nem szólhat bele a végrehajtóhatalom dolgába. A hadsereg főparancsnoka, de ez olyan cím, ami mögött nincs igazi hatalom. Alapvetően tehát reprezentál. Göncz Árpád annyiban volt eszményi elnök (vagyis leváltható "király"), amennyiben ő eredetileg kisgazdapárti politikus volt (nem volt zsidó "entellektüel", sőt valószínűleg hívő keresztény volt), mint ilyen csempészte ki 1956-ban Bibó István memorandumát a forradalom eltiprása-elleni tiltakozásról az indiai nagykövetségre, amiért utóbb halálra ítélték, de az indiai kormány tiltakozására ezt mégsem hajtották végre. Az parasztsággal szolidáris Kisgazdapártból indult, de a börtönben annyira megtanult angolul, hogy ő fordította le a Gyűrűk ura c. könyvsorozatot. Az amnesztia után tagja lett az Írószövetségnek és azon belül is, azon kívül is minden oldallal megtalálta a hangot. Hiteles, érett és bölcs értelmiségi vált belőle, akinek a népszerűsége ellenére soha nem szállt a fejébe a dicsőség... és a legszegényebb magyarokra is mindig gondolt beszédeiben, iránymutatásaiban.
Göncz Árpád a saját személyiségében hordozta a nemzet egységét!

Honnét jöttünk? Kik vagyunk?

A magyarság sztyeppei törzsek egyesüléséből, majd a történelem során több európai etnikummal bővülve jött létre, amely sem genetikailag, sem kultúrájában nem tér el a többi közép-európai, szomszédos néptől.

Az hogy Magyarország kevert etnikumú, ami miatt Hitler alsóbbrendű, „korcs” nemzetnek titulálta, az előnyére válik: a vérfrissülés tehetségeket szült és az országnak egyszerre volt rálátása Nyugat-, és Kelet-Európára.

Van-e „magyar civilizáció”?

Nincs magyar „civilizáció”, de sajátos magyar kultúra természetesen van. Az az ország, amelynek hivatalos nyelve 1844-ig a latin volt hűen követte az európai civilizáció vívmányait, akár szerzetesek voltak a közvetítők, akár a Habsburg birodalom felvilágosult abszolutisztikus bürokráciája.

Mióta van „magyar nemzet” a mai értelemben?

A magyar nemzet fogalmán – mint minden kevéssé polgárosult országban – a nemesi nemzetet értették 1848-ig, még akkor is, ha ez az elit etnikai szempontból nem volt mindig magyar (gondoljunk a román származású Hunyadi Jánosra és Mátyásra, vagy a horvát-magyar Zrinyiekre). Ez a polgári nemzetállamok előtti időkben természetes volt: akkor a vallási hovatartozás volt a legfontosabb információ valakiről, nem az hogy ki milyen nyelven beszél. Mindenki a nemzetiségétől függetlenül a „koronát szolgálta”.

Csak Kossuth-ék követelésére, az 1848-as polgári forradalom révén, a magyar királyi koronát viselő Habsburg Ferdinánd szentesítésével mondta ki a törvény az adózó pórnép beemelését az alkotmány sáncai mögé, azóta van minden nem-nemesnek, itt élő magyarnak és nem-magyarnak állampolgári joga.

De a magyar politikai nemzet létrejötte, az akció-reakció logika alapján, elindította a lakosság közel felét kitevő nemzetiségek öntudatra ébredését is, amely aztán az első világháború után a Monarchia és benne Magyarország szétszakadásához vezetett.

Mikor kerültünk egy hullámhosszra Európával és az Egyesült Államokkal?

A Kiegyezés után, vagyis 1867-től, amikortól Magyarország Ausztria társországává vált nemcsak amerikaias gyorsasággal indult meg a fejlődés, hanem érvényt szereztek a jogalkotásban az 1848-49-es liberális eszméknek is. Eötvös József jogi reformjai azt célozták, hogy ne alakulhasson ki hatalmi monopólium, önkényuralom; az akkori „modern” jogi minták alapján bevezette a hatalmi ágak, valamint az állam és az egyházak szétválasztását. Ily módon jött létre a sikeres múlttal rendelkező parlamentarizmus Magyarországon.

Mi a „Szent Korona” jelentősége?

A szuverén Magyar Királyság az első világháborúban katasztrofális vereséget elszenvedő Osztrák-Magyar Monarchia romjain jött létre 1920-ban. Ezt a kül-, és belpolitikai okokból király nélküli királyságot a magyar „Szent Korona”, mint egy fiktív jogi személy nevében kormányozták. A „Szent Korona” olyan kultikus tárgy, amely formájában visszautalt a világ négy égtáját, a világmindenséget jelképező és uraló sámán fejfedőre, de díszítésében és szimbolikájában már teljesen keresztényi. Olyan misztikus kegytárgyról van szó, amelynek jelentősége a magyar mitológiában közel hasonló, mint a zsidóknál a frigyládának, vagy Nyugat-Európában a „Szent Grál”-nak.

Mi történt velünk a szocializmusban?

Ahogy a magyarországi európaias kultúra átvészelte a török hódoltság időszakát, oly módon megőrizte önazonosságát a bizantinus, személyi kultuszos Szovjetunió uralta időszakban is. A magyar életvilág – minden nyomora ellenére - európaias, sőt euro-atlanti maradt ami az öltözködést, az irodalmi ízlést és a zenei divatokat illeti.

Milyen Magyarország?

A világ többi országához képest se nem gazdag, se nem szegény – a világátlaghoz tartozunk. A magyar értékvilág és kultúra az európai civilizáció szerves része, nem lóg ki sem lefelé, sem felfelé. Innovációs szempontból kifejezetten termékenyek vagyunk, de ezek – a magyar állam tőke-szegénysége, konzervativizmusa és fantáziátlansága miatt - leginkább külföldön hasznosulnak. Már csak ezért is a magyarság fogalmába tartoznak nemcsak a magyarországi állampolgárok, hanem minden magát magyarnak valló Keletre, vagy Nyugatra szakadt honfitársunk is. Tehát nem szabad különbséget tenni a szomszédos utódállamokban élő és a szakmai, egzisztenciális okokból kivándorolt magyarok közt!

Milyen út az, amelyet a történelem kikövezett Magyarországnak?

Először is európai. Nemcsak a magyar lakosság kötődik az Európai Unióhoz, hanem Európa is számon tart minket, már a török 17. századi kiűzése óta. A kötődés nemcsak politikai, hanem sport, egyházi, civil szervezeti, művészeti jellegű.

Másodszor „Kis-Magyarország” egységes marad, hiába nő a gazdasági-társadalmi különbség a Dunántúl északi része, Budapest, valamint az ország többi része közt. Az országhatárok nem változnak, inkább csak „légiesülnek”.

Harmadszor mivel a magyarok individualisták, ezért amennyiben a rendkívüli helyzet nem indokolja, nehezen viselik el az egzaltált, gyűlölködő politikai megnyilvánulásokat.