Újsághír: „Kirúgták Grecsó Krisztiánt a Magyar Idők cikke után egy tehetségkutató zsűrijéből.

Sokan azt mondják, hogy az orbáni rendszer „keresztény-nemzeti mázzal leöntött Kádár-rendszer”, de ez nem igaz; a Fidesz kulturális-tudományos politikája közelebb áll a Rákosi rendszerhez, mint a „3T”, a „Tiltott-Tűrt-Támogatott” kultúrpolitikai felosztás kádári politikájához. Ma ott tartunk, hogy csak két lámpa maradt a kultúrpolitikában: a tiltás pirosa és a támogatott zöldje. A „megtűrt” sárgája eltűnt; vagyis ez már nem a kádári „aki nincs ellenünk, az velünk van” alapelv, hanem a Rákosi-féle „aki nincs velünk az ellenünk van” hisztérikus és agresszív alapállása.

Az orbáni „kulturkampf”, a keresztény-nemzeti zászlóval megvívott művelődéspolitikai harc nem most kezdődött.

Először a jobboldali politikusok bojkottáltak vitaműsorokat, aztán a híveiknek és az általuk irányított intézményeknek megtiltották, hogy hirdetéseikkel támogassák a „másként gondolkodó” média termékeket, például a Népszabadságot, vagy a Klubrádiót. Mindeközben a Fidesz szimpatizánsokat egyre inkább „eltiltották” az ellenzéki/”ellenséges” média fogyasztásától.

Aztán megpróbálták a multinacionális nagyhirdetőket elterelni a „nem rendszerhű” események és médiumok szponzorálásától. Szóval a viszonylag önálló és a politikai/klerikális elvárásokra fittyet hányó magyar kulturális életet adminisztratív és pénzügyileg próbálják megtörni.

Ma ott tartunk, hogy a politika-mentes, semleges tudomány is szálkát jelent a hatalom birtokosai számára, és mivel a Magyar Tudományos Akadémiát nem tartják elég lojálisnak, ezért nekifogtak az intézmény kiherélésének.

Orbánék csak „vagy-vagy”-ban tudnak gondolkodni: tiltás, vagy mértéken túli támogatás. Mivel Grecsó Krisztián nem volt lelkes híve a NER-nek, ezért elvesztette a jogát, elsősorban a helyi fideszes potentátok szemében, hogy a gyulai Erkel Diákünnepen, évtizedes társadalmi munkában végzett zsűritagságát tovább végezze.

Szégyen és gyalázat!

A paradigmaváltást mindig új nézőpont felülkerekedése okozza. Ahogy a mezőgazdaságra épülő tradicionális társadalom az ipari forradalom és a városiasodás következtében idejétmúlttá vált és ennek betetőzéseképpen az első világháborúval új lapot nyitott az emberiség új paradigmák keletkeztek. A korábbi hagyományois apajogú társadalom bukásával annak harcias, vllágot elfoglalni akaró "MACSÓ" vállfajai jöttek létre mind a Szovjetunióban, mind a náci Németországban. Ezeknek az erőszakos, kollektivista rendszereknek a bukása után az "élni és élni hagyó", egyensúlyra törekvő "NŐIES" liberális globalizmus időszaka következett. Ennek a fogyasztói társadalomnak az a Föld élővilágára kiható káros következményei szabtak határt. A jelenlegi politikai-gazdasági rendszer zsákutcának bizonyult. De a megoldás nem az orbáni-semlyéni "vissza a Felvilágosodás előtti időkbe-féle" ostobaság, hanem a "GYERMEKI-NAÍV" bioszféra harmónia kialakítása még mielőtt kihalna az emberiség és vele az élővilág nagy része. Ennek a jegyében indult egy gimnazista szervezkedés a világban...amely remélem Magyarországra is el fog érkezni! 

https://www.facebook.com/notes/youth-for-climate-paris/168-000-jeunes-en-gr%C3%A8ve-pour-le-climat-en-france-plus-de-750-000-dans-le-monde-d/2311673885531564/

Történelmi szempontból: 1848-49-ben a „Haza minden előtt!” jelszó a kortársak számára azt jelentette, hogy NE a Habsburg császár és magyar király legyen az értékpiramis élén, ne a császárért és királyért haljunk meg, ha meg kell halnunk, hanem a „hazáért”. DE ez a haza nem a „homogén, fehér, keresztény érzelmű” magyar nemzet volt, sem a „szuverén magyar köztársaság” (az csak 1849-ben lesz napirenden), hanem a „nem-nemesi”, tehát az alkotmányos jogokból kizárt több millió magyar és nem magyar, tehát nemzetiségiekkel közös még felépítendő, forradalmi „MULTIKULTI” hazája!

Teológiai szempontból a jelmondat természetesen ISTENKÁROMLÁS, hiszen ha valaki vallásos, akkor a haza nem szabadna számára előbbrevalónak lenni az isteni parancsoknál! A nemzet bálványozása: bálványimádás.

Politikai szempontból a Fidesz pimasz módon a nemzet egyedüli és kizárólagos letéteményesének tartja magát. Ez ellentmond a parlamentarizmusnak, mert ebből az következik, hogy semmilyen más párt nem lehet nemzeti, sőt mindenki, aki kritizálni merészeli a „nemzeti oldal”-t az hazaárulónak tekintendő. Vagyis a lakosságból az a 8 millió, amely nem a Fideszre szavazott, vagy nem szavazott egyáltalán az megbukott „magyarságteljesítményből”:)

1848 március idusa a Haza egyesítésről szólt; a népképviseleti parlamentarizmus létrehozásáról, a gazdagok megadóztatásáról, vagyis a közteherviselésről és a modern polgári Magyarország létrehozásáról egy nagyobb birodalmi egységen belül, Orbán 2019-es márciusa, - mégha látszólag azonos jelszóval is - ennek az ellenkezőjéről, 1848 szellemének megcsúfolásáról!

Az a legérdekesebb, de ugyanakkor a legrémisztőbb az Új- és Legújabbkori történelemben, hogy minden bizonytalanná vált; nincsenek erkölcsi fogódzók, vagy ha léteznek is formailag manipulálni lehet azokat, ráadásul a játékszabályokat egyesek önhatalmúlag felülírhatják. A háború maga a jog-nélküliség tombolása, a megtestesült gyilkos káosz! Az Európai Unió hivatása nemcsak a gazdasági fejlődés elősegítése, hanem védőernyőt nyújtani az itt lakó 400-500 millió embernek. Aki az Európai Parlamenti választáson a nemzeti önzésre buzdító Fideszre szavaz az az európai egység ellen szavaz, aki az erős és egységes Európa ellen szavaz az a lehetséges védőernyő meggyengítésére és végsősoron a beláthatatlan következményekkel járó káoszra szavaz! 

https://nepszava.hu/3027227_a-tuleles-sincs-megigerve-interju-zoltan-gaborral

A világ bizonyos szempontból a kommunizmus felél halad, ha elfogadjuk, hogy az Orbánnal jó viszonyt ápoló kínai kommunista vezetés erőteljes halad az afrikai és a "Selyemút"-hoz kapcsolódó terjeszkedésben. Kínában olyan pénzt kiváltó "digitális pontrendszert" alakítottak ki, amely a másfél milliárd lakost aszerint osztályoz, hogy mennyire közösségi a magatartása. Másfelől a robotizáció elvileg létrehozza azt a marxi kommunista utópiát, amelyben már nem létezik a munkamegosztás kényszere.
Ami viszont egyre nagyobb válságba kerül ma, a birodalmak korában; az a nemzetállam!

Az 1848-as „népek tavasza” Párizstól Pest-Budáig lázadás volt a tekintélyuralmon, vagyis a nem a valóságos érdemeken, hanem valami ködbevesző régi kiváltságon alapuló és azt valami zavaros „isteni elrendeléssel” alátámasztó feudális rend ellen. 
„Szabadságot!” volt a harci kiáltás. A szabadság fogalma alatt több dolgot is értettek a kortársak, olyasmiket például hogy
- le a korrupt módon működő királysággal, legyen köztársaság! Olyan respublika, ahol a szabadpiac mintájára győzzön a legjobb, legnépszerűbb politikai program, de ha az mégsem válna be, akkor – a monarchikus berendezkedéssel ellentétben - leváltható legyen a csalódást okozó párt és politikus. 
- az államalkotó nemzet fogalmát terjesszék ki a nem-nemesi, adófizető pórnépre is, vagyis váljék választóvá és választhatóvá minél több ember a népképviseleti, országgyűlési politizálás keretén belül!
- fel kell számolni a röghöz kötést; egyfelől a jobbágy személyi függését a földesurától, másfelől meg kell szüntetni általában is a kaszt jellegű társadalmi berendezkedést, amelynek mottója az is lehetett volna, hogy „suszter maradjon a kaptafánál” méghozzá hetedíziglen. Módot kell tehát adni a tehetségek kibontakozásának, a hadseregbeli és egyházi karrier lehetőségeken túl!
- a szabadpiachoz hasonló szabad politikai szervezkedés feltétele a szólás-, és sajtószabadság megléte. Tehát meg kell szüntetni mind az állami, mind az egyházi, vagyis a „valláserkölcs védelmének” ürügyén létrehozott cenzúrát!
A szabadelvűség akkori és mai ellenségei az egyház által megszentelt Rendre hivatkoztak, amely nemcsak kijelöli a „tekintélyek” és alattvalók, de a nők és a gyerekek helyét is a hierarchiában.
A nemzeti, nemzetiségi, „faji” jogegyenlőség pártján álló európaias liberalizmus ellenségei akkor és ma is a soviniszták, a vallási fanatikusok, no meg a reakciós monarchista hatalmak, elsősorban Oroszország voltak.

Egy újabb pénzügyi válságtól? Egy minden korábbinál nagyobb orosz kiber-támadástól? Netán Irán amerikai bombázásától? Nem. 
Az Elysée palota egyik bennfentese szerint Macron számára az jelentené a legnagyobb fejtörést, ha válság törne ki Algériában.
A helyzet nem sok jót ígér: az 1999 óta elnöklő Bouteflika már 80 év körüli, Algéria túlzottan centralizált és ennek tetejébe a lehetséges utódlásról még egyáltalában nem esett szó. Vagyis halála esetén a politikai helyzet várhatóan destabilizálódik, ami nemcsak a Maghreb övezetre lenne káros hatással, hanem Franciaországra is. 
Miért is?
- mert Franciaország gázellátásának legalább 10 százaléka Algériából származik,
- mert a 42 milliós Algéria lakosságának fele 20 év alatti fiatalokból áll, akik egy anarchikus helyzetben valószínűleg minden lehetséges úszó alkalmatossággal azon lesznek, hogy átjussanak Franciaországba, ami aztán ott is humanitárius katasztrófát idézhetne elő,
- mert az utolsó válság idején, az 1980-as évek végén, dzsihadista terrorakciók elszaporodtak Algériában, és ezek a terrorhullámok átcsaptak a Földközi-tenger túlpartjára is.
Ehhez a veszélyhez képest, - amelybe egész Európa beleremeghet - a sárgamellényesek mozgalma, de még az Európa perifériáján előretörő populisták okozta problémák is jelentőségüket vesztik. (a Nouvel Observateur elektronikus kiadásának cikke alapján).
Európa, ha sikerrel akarja kezelni a ráleselkedő veszélyeket, akkor a lehető legsürgősebben erős, egységes szuper-állammá; Európai Köztársasággá kell átalakulnia, mert az olyan relatíve nagy országok, mint Franciaország sem képesek önmagukban kezelni a rá leselkedő válságokat, hát még a kisebbek! 
Akik tehát a Fideszt, illetve a populisták nemzetállami alapokon nyugvó Európa-koncepcióját támogatják az Európai Parlamenti választásokon, azok akaratlanul is az európai civilizáció végzetes meggyengülését segítik elő!