Érdemes figyelni, hogy mi történik Venezuelában, mert Orbán, hasonlóan Madurohoz, öles léptekkel halad a piacgazdaság lerombolása, vagyis a hiánygazdaság felé. 
Ki hitte volna, hogy van olyan ásványkincsekben gazdag ország, nevezetsen Venezuela, ahol a népszerűségre és rövid távú sikerekre törekvő rossz kormányzás katasztrófába sodorja a társadalmat?
A Madurohoz hasonlóan rosszul kormányzó Orbán arra készül, hogy a Felvilágosodás-ellenes, értelmiség-ellenes és tudomány-ellenes politikájával felszámolja a polgári-racionális-modern világlátást, aminek egyenes következménye lesz az általa amúgysem sem sokra becsült hazai "emberi erőforrás" elértéktelenedése. 
Ki hitte volna, hogy van olyan kormányfő Európában, aki egy dél-amerikai banánköztársaság szintjére kívánja süllyeszteni az államát és aki a millárdnyi ember által irigyelt európai civilizációból ki akarja vezetni országát?

A köznépet lefitymáló magyar úri magatartás állt az 1780-as években a legpolgáriasultabb Habsburg uralkodó, II. József népbarát, modernizálási kísérletének megfúrásának hátterében. Mivel a nemesség számára mindennél fontosabb volt az adómentesség biztosítása, ezért a Habsburgok lemondtak a több százezer főt számláló jómódú kis- és nagybirtokos megadóztatásáról, de helyette kettős vámrendszert vezettek be, ami aztán az ipari-polgári fejlődést majd száz évre megakasztotta Magyarországon.
A Széchenyi-Kossuth nevével fémjelzett reformkor gyümölcsét aztán 1868-ban a Kiegyezéssel arattuk le. Az új, dualistává vált állam, az Osztrák-Magyar Monarchia utat nyitott a magyar iparfejlődésnek és ezzel a városiasodásnak is. 
De a „szűk látószögű magyar” szemlélettel rendelkező földbirtokos és dzsentri elitjének még ez is kevés volt: teljes függetlenséget, a szuverenitást követelték. Az első világháború elvesztése és az azt követő anarchia megteremtette ennek a lehetőségét. Viszont azzal nem számoltak, hogy a mostohán kezelt nemzetiségeink is, ugyanígy az első adandó pillanatban függetlenedni akarnak a dualista állam magyar felétől...pedig ez történt.
Most ugorjunk előre az időben; az 1989-től induló rendszerváltás után Magyarország esélyt kapott arra, hogy beléphessen a világ legjobban működő katonai szövetségébe, a NATO-ba és a világ legnagyobb közös piacába, az Európai Unióba.
A magyar politikai elit, amely szerencsétlenségünkre bölcsészekből és főleg jogászokból áll, ahelyett hogy az ország felzárkózását menedzselte volna, hagyta összeomlani a magyar ipart és mezőgazdaságot. Lettek volna esélyek, de nem volt sem koncepció, sem olyan vállalkozói tömeg akik kihasználták volna a helyzetet. Már csak azért sem, mert a "szűk magyar" nézőpontú, idegenellenes magyar állam nem tekintette igazán magyarnak sem a hazai zsidóságot, sem az itt élő svábságot és deportálásukkal a világra nyitott magyar gazdaság két fő lehetséges motorját, öncsonkító módon, kizárta a nemzet keretei közül.
A Orbán rezsim, folytatva a "szűk magyar" látásmód átkos örökségét legfőbb ellenségének a Soros-féle "nyílt társadalmat" jelölte meg. A jelenlegi rendszer idegengyűlölete aztán közvetett módon kiterjed nemcsak a migránsokra, hanem a barnább bőrű hazai kisebbségre, valamint az „idegenszívűnek” titulált elszegényített, elhallgatásra kényszerített, ily módon nagyrészt külföldre kergetett világias, világra nyitott fiatalabb-idősebb magyarokra is.
Ott tartunk, hogy ahelyett hogy kihasználnánk a lehetőségeinket és törekednénk a világszínvonalat célzó innovációra és termelésre, a fideszes uralkodó osztály hepciáskodó Európa-ellenességgel és álszent keresztényieskedéssel leplezi azt, hogy az állam a működésében zavarok vannak és hogy a lakosság szellemi és anyagi szolgasorba süllyedése megállíthatatlan folyamatnak látszik.
Csak úgy tudna Európa segíteni rajtunk, ha a „Nemzet és Konzervativizmus” (értsd fideszes hűbéri viszony) gondolata helyett egyre többen, egyre hangosabban és egyre egységesebben térnénk vissza a reformkor „Haza és Haladás” jelszavához!

Ő a lándzsa hegye, amivel a bevett egyházakon túli, legirracionálisabb turulista jobboldal képviselőjeként böködi és befolyásolja az egyre inkább az elbizonytalanodó Orbánt! Annak a spekulatív jobboldalnak, amely egyszerre mondja azt, hogy a magyar az emberiség legősibb nemzete, aztán hogy Jézus párthus-magyar volt és azt, ezzel egy szuszra, hogy a magyarok a dekadens Nyugatnál többet érő turkesztáni- türk-kazár-kazah konglomerátum küldetéses nemzete...

Kossuth különösebben nem érdekel (Széchenyi mérsékelt, pragmatikus és européer hozzáállása a dolgokhoz közelebb áll hozzám), de én még véletlenül sem vonnék párhuzamot Kossuth és Orbán közt!
Orbán egy közepes intellektusú személyiség,akit az apai brutalitás és kisszerű "kaparj kurta" mentalitás megrontott...Kossuth őszintén küzdött és lobbizott az emigrációban - az általa kezdeményezett és aztán megnyert polgári forradalom, de az elveszett szabadságharc után - a magyar függetlenségért. Két irányban próbált segíteni a 1867 előtt Magyarországon: egy svájci mintájú Dunai Konföderációban kereste a Habsburg birodalom ellensúlyát, másfelől a brit trón és az Egyesült Államok döntéshozói közt a külpolitikai támogatót. A reformkor jelszavának szellemében ("Haza és Haladás") élt és dolgozott...célja Magyarország polgárivá tétele..vagyis pont ellentétes céljai voltak, mint a reakciós és újféle feudalizmust- klerikalizmust bevezetni kívánó Orbánnak!

Nem vagyok biztos, hogy a Kossuth-körök névadója egyértelműen pozitív személyiség mindenki számára...sokan azzal vádolják, kirobbantott egy szabadságharcot és aztán amikor forró lett a lába alatt a talaj, akkor elmenekült. Ez persze hülyeség. Az 1848-as polgári forradalmat, vagyis az adózó "nemtelen" magyarországi emberek beemelése az alkotmány sáncai mögé győzött és ez az egész Reformkor célja volt, nemcsak Kossuthé. Az volt a logika, hogyha minden honpolgár - nemzetiségre való tekintet nélkül - tagja lesz a magyar "politikai nemzet"-nek, akkor el lehet kerülni hosszabb távon a soknemzetiségű Magyar KIrályság felbomlását és elejét lehet venni a jobbágylázadásnak is. Hiszen ha lesz választójog, akkor a képviseleti országgyűlésben meg lehet vitatni a problémákat és ha utat nyitnak a magyar városi, vállalkozói polgári létnek, akkor ez jótékony módon hozzákapcsol minket a kapitalistává váló Európához. 
Amúgy Kossuth nem gyávaságból menekült el, hanem életének következő évtizedeiben újra akarta kezdeni a Habsburg-feudalizmus elleni küzdelmet az összes közép-európai nemzetiség összefogásával....ám a Kiegyezés, az hogy Magyarország papíron egyenrangúvá vált Ausztriával, hozzákötötte "Nagy-Magyarország" sorsát a dualista államhoz. Az Osztrák-Magyar Monarchia két államalkotó egysége együtt fejlődött és esett szét a háborús vereség hatására. 
Kossuthnak abban is igaza volt, hogy a nemzetiségi kérdés szőnyeg-alá söprése (akárcsak ma a roma-kérdésé) igazi rizikót jelent az ország számára.
Kossuth nevét tehát érdemes egy előremutató mozgalomhoz kapcsolni, de el kell magyarázni, hogy mit, miért akart ő és a reformkori liberális köznemesség, amely pont úgy szembenállt a piac-ellenes és a hatalommal visszaélő reakciós erőkkel, mint a mai ellenzék az orbáni rezsimmel.