Orbán képtelen a kompromisszumra, de nem is akart a CEU ügyben még csak gesztust sem tenni, mert már sem a Néppárt, sem az Európai Unió nem érdekli.

Ami pénzt ki lehetett préselni az Európai Unióból azt kipréselte. Már érdektelen számára ez az egész parlamenti bohóckodás. De azért még utoljára, előre megfontolt szándékkal és kéjes élvezettel provokálta az Európai Unió általa megvetett "politikailag korrekt", liberális szellemiségét.

Az orbáni rendszer a "megfegyelmezett" nemzeti egységben és egy olyan Európában hisz, amelyben minden nemzetállam zárt és despotikus rendet tart fenn.

Ez a logika egyenesen vezet a szabadságjogok korlátozásához, a külső és belső "katonás fegyelem" erősítéséhez. Az így kialakuló, "nem-piaci" alapon működő, állandó harckészültségben lévő állam egy látszólag biztonságos, merev rendszert hoz létre (de ne felejtsük el, hogy minden ami merev az törékeny is) amelyben a szociális igazságtalanságok tekintetében csak a vallás jelenthet "fájdalomcsillapítását", mert a saját tapasztalatából tudja, hogy a civileket nem lehet kordában tartani; csak az egyházakat képes jól kontrollálni.

A hatalom számára azért éri meg háborús pszichózis gerjesztése, mert háborúban felesleges bajlódni a jogállamisággal, bármi elvehető az ellenzéktől, vagy a nem túl lelkes állampolgároktól és átadható a hatalom kollaboránsainak. Ily módon a protekció, a korrupció és a lopás nemes tetté minősül át, hiszen erősíti a „mieinket”, az állítólagos "nemzeti oldalt" a pozícióharcban.

Orbán felmérte, hogy nincs mit várnia az Európai Uniótól 2020 után, tehát új megfejhető hatalmak, hatalmi támaszok után nézett, és úgy tűnik ezeket meg is találta az Európával szembenálló keleti önkényuralmi rendszerekben.

Mivel megszűnt a parlamentarizmus és a valódi pártrendszer Magyarországon, ezért az ellenzéknek egyfelől túl kellene lépnie a nemzetállami kereteken és be kéne vonnia a Nemzeti Elnyomás Rendszerével szembeni harcában a környező országok és a külföldön élő diaszpóra „nem-reakciós” gondolkodású magyarságát, így az összmagyarság nevében kellene fellépnie, másfelől létre kell hoznia egy olyan közös platformot, amelyben a szakszervezetek mellett a lakosság-közeli civil mozgalmak, valamint az orbáni rendszerrel le nem paktáló egyházak vesznek részt.

Az ellenzékünk nincs hova hátrálni tovább, meg kell szerveznie magát az európai parlamenti választások előtt!